Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve ismert, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.
Róma 8: 28, 29.
A predesztinációt nem érdemes tagadni, mert benne van a Bibliában, de nem is szabad túlhangsúlyozni. Önmagamról azt tartom, hogy én egy kálvinista - arminiánus hívő vagyok. Olyan ez, mint a repülő, amelynek szükségszerűen mind a két oldalán van szárnya, másképp nem repül. Hiszek ugyan a predesztinációban, de nem hiperkálvinista módra. És hiszek az ember szabad akaratában, de nem hangsúlyozom túl, mint az arminiánusok, többségében.
A hiperkálvinista predesztináció a predeterminizmus felé billen, ami nem biblikus. A predeterminizmus azt vallja, hogy a sorsod előre el van döntve és nem kerülheted el. A történelem nagy sakktábláján bábúként mozgatnak egy előre megírt forgatókönyv szerint, amivel szemben tehetetlen vagy. Az iszlám determinizmus hasonlóan gondolkodik.
A túlkiabált arminiánus szabad akarat pedig azt vallja, hogy az életed alakulását teljesen a saját akaratod kontrollja alatt tartod. Te irányítsz minden esetben. Ez sem biblikus, hanem inkább az ún. pellágiuszi tévtanításhoz áll közel, amit már Szent Ágoston a maga korában megcáfolt, mint a Szentírástól idegen tant.
A predesztináció és a szabad akarat kapcsolatát, az eddigi világosságom alapján, így értem: Akiket Isten eleve ismert, azokat el is rendelte... A Róma 8: 29-ben a proginosko szó áll, a prognosis szó múlt idő formája, és pontosan így fordítandó - előre ismerte. Tehát, Isten előre ismerte, már az örökkévalóság-múltban, azokat, akik igennel válaszolnak az evangéliumra, és szeretni fogják Istent. Az Isten előre tudása nem befolyásolta azokat, akik Istent a saját döntésük alapján szerették. Szabad akaratukat gyakorolva a hit alapján mondtak igent Istennek. Isten, az ő előretudása alapján választotta ki azokat, és elrendelte őket, hogy az ő Fia képéhez legyenek hasonlókká. Más szóval, elrendelte őket, hogy a megszentelődés folyamatában részt vegyenek, aminek a célja a Krisztushoz való hasonulás, életük Krisztushoz való hozzáigazítása. A kiválasztás és elrendelés jele, nem az, hogy egyszer igent mondhattunk Istennek, és elfogadtuk az evangéliumot. A kiválasztás és elrendelés jele, az életem folyamatos hozzáigazítása Krisztushoz. Honnan tudod, hogy Isten kiválasztott téged? Onnan, hogy naponta, rendszeresen van helye az Isten igéje iránti engedelmességnek az életedben. Ott lüktet benned a vágy, hogy minél jobban hasonlíts Krisztushoz. Ezt nem tudod felvállalni egyedül. Ehhez szükséged van a Szentlélek asszisztenciájára, hogy a te szabad akaratod immár igazodhasson az Ő akaratához. Így megmarad az a tudatod, hogy te szabad akaratodból követed Őt, ugyanakkor pedig az Ő kiválasztása érvényesül az életedben, amely az Ő előretudása alapján történt.
2Thessz. 2: 13, 14. további világosságot ad a téma megértésében.
Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.
Itt azt tudjuk meg Pál apostoltól, hogy az üdvösségre való kiválasztás a Lélek megszentelő munkája által és az igazságba vetett hit által történik. Az evangéliumot hallgatva, a tesszalónikaiak megértették, hogy hinni az igazságban azt is jelenti, hogy járunk az igazságban. A kiválasztás jele az, hogy hiszek az igazságban és engedelmeskedek folyamatosan az igazságnak. Persze, tesszük ezt egy bűnnel és kísértéssel teli világban, és egy bűnre és kísértésre hajlamos testben. Ezért van az, hogy - miközben kudarcokat is átélünk ebben a harcban - egyedül a Szentlélek tesz képessé a győzelemre.
Nem úgy van tehát, hogy x évben befogadtam az ÚrJézust és bemerítkeztem, de ne kérdezzétek, azóta hogy vagyok, mert a lelki életem az nulla, a régi bűneimben élek, de, hála az az Úrnak, tudom, hogy kiválasztott az üdvösségre, mert én döntöttem mellette, ezért aztán akármi is történjék, én üdvözülök. Aki így gondolkozik, ott téved, hogy azt hiszi, az ő döntése a kiválasztás jele. Nem, nem így van!
Nem a mi egyszeri döntésünk a kiválasztás jele, hanem a mindennapi megújuló elköteleződésünk a Krisztus iránti engedelmességre, az a kiválasztás jele! Ez pedig nem az ádámi természetünkből fakad, hanem a bennünk munkálkodó Isteni természetből, amelyet az újjászületésben kaptunk.
Ha a fenti magyarázatot bonyolultnak találod, ne csodálkozz rajta, mert ez a téma valóban bonyolult.
Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. Róma 11: 33-36.
Tuesday, April 28, 2009
Thursday, April 16, 2009
Hogyan vettük a Krisztust? IV
Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve ismert, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Róma 8: 28, 29.
Ez az igei idézet eleddig sok embert megnyugtatott és sok embert felháborított.
Ha nem Isten szuverenitása és jósága a szemüvegünk amelyen keresztül olvassuk ezt a kijelentést, akkor egyszerűen nem lehet értelmezni.
Isten szuverenitása. Mi az? A saját definíciómat írom le. Ennél van jobb is, de nekem ez is elég.
Isten mindennel rendelkezik. Rendelkezik a világegyetemmel, benne a Föld bolygóval, a Földön minden élővel, a minden élők között velem is rendelkezik, akár elfogadom ezt a tényt, akár nem.
Isten jósága. Isten kegyelme újjászült Krisztusban, bűnbocsánatot kaptam, megajándékozott üdvbizonyossággal és isteni természettel. Tudom, hogy ő szeret és az életemet Krisztuséhoz hasonlóvá akarja tenni, mert csak így vehet nagyobb dicsőséget az életemből.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a fent leírtak miatt teljesen igeellenesnek tartom azt az állítást, amit pedig gyakran szoktunk mondani, hogy úgymond Jézus Krisztusnak megengedem, hogy Úr és Király legyen az életemben. Semmi nem múlik azon, hogy én mit engedek meg neki, mert egyszerűen nem vagyok abban a helyzetben, hogy én engedjek meg vagy tiltsak meg valamit is Jézusnak. Ő Úr és Király az életem felett és rendelkezik az életemmel, akár megengedem neki, akár nem. Erről szól az Isten szuverenitása. Én legfeljebb arra vagyok alkalmas Isten Lelkének még az újjászületés előtt bennem munkálkodó megelőző kegyelme által, hogy eljussak a bűnbánat szomorúságáig, a bűneim miatti megkeseredésig. Az újjászületés következtében valósul meg a fenti igének az a része, amely így hangzik: - Akik Istent szeretik... Végre azok táborába tartozhatom Isten jóvoltából, akik Istent szeretik. Az ilyen embert nevezem hívőnek.
Tehát, az Istent szerető hívő ember elfogadja azt a tényt, hogy Isten rendelkezik az életével és Isten jó. Tudja, hogy semmi sem történik véletlenül az életében. Az Istent szerető embernek egyetlen célja, hogy Isten dicsőségének a magasztalására éljen. Isten célja az ilyen emberrel az, hogy Krisztus kiábrázolódjon az életében. A Krisztushoz való igazodás az egyetlen módja annak, hogy Isten dicsőítve legyen egy ember életében.
Ezért a hívő ember tudja, hogy minden ami éri őt, akár jó, akár rossz, mind a javát szolgálja, mert azáltal Isten formálja krisztusivá a jellemét, és az végsősoron Isten dicsőségét fogja munkálni.
Ha Istent az dicsőíti meg, hogy szegény maradok egész életemben, akkor elfogadom azt Isten kezéből, mert így lehetek leginkább az Ő dicsőségére.
Ha egy halálos betegséget enged meg az életemben, azzal terve van, mert így akarja megdicsőítni magát bennem.
Joni Erikson életében úgy dicsőítette meg magát a szuverén és végtelenül jó Isten, hogy megengedte, hogy 17 évesen nyaktól lefele lebénuljon. Ma ezreket bátorít a példája világszerte.
Ha elismerted Isten szuverenitását az életedben, minden értelmet nyer, ami veled történik. Ha nem ismerted el az Ő uralmi jogát feletted, akkor van az, hogy mindenért zúgolódsz és magadat áldozatnak látod, másokból meg bűnbakot csinálsz.
Ha az úgynevezett keresztyének, akik elváltak és újraházasodtak, készek lettek volna még a válásuk előtt elismerni és megérteni Isten uralmát az életükben, akkor a másik fél "kibirhatatlan" természetét, Isten formáló kezének fogták volna fel, mert azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat szolgálja. Egy nehéz természetű házastárs mellett formálódik ki leginkább a feltétel nélküli Krisztusi szeretet egy ember jellemében. Isten, az ő bölcsességében nem tévedett, amikor azt a személyt adta melléd, akivel most élsz együtt. Isten abban dicsőíttetik meg, ha együtt maradsz vele és szolgálsz neki, tűrsz neki és megtanulod feltétel nélkül szereni, ahogyan téged is szeret az Isten.
Végül hadd osszam meg az olvasóval egy hosszú vívódásomat, ami Isten szuverenitásának és jóságának a megértése által került nyugvópontra az életemben.
Rövid időre rá, hogy öt tagú családommal elkezdtük az életet az Egyesült Államokban, arra kényszerültem, hogy a lelkipásztori szolgálat mellett másodállást is vállaljak. Majdnem öt éve már, hogy heti negyven órát dolgozom egy gyárban és a lelkipásztori szolgálatot is végzem. Sokáig menekülni akartam ebből a helyzetből, azonban menet közben rájöttem, hogy ez most egy olyan életszakasz az Úrral való járásomban, amely Isten tökéletes tervével egyezik. Nagyon sokat formált az Úr az elmúlt négy évben, és megtanultam néhány fontos életleckét is. Azt is tudom, hogy nem örökké tart ez a mostani kemény élettempó. Isten, az ő bölcsességében eltervezte számomra a nekem leg megfelelőbb utat. Nekem csak el kell fogadni az Ő akaratát.
Legyen mindenek felett áldott az Ő neve.
A 29-ik verset legközelebb...
Ez az igei idézet eleddig sok embert megnyugtatott és sok embert felháborított.
Ha nem Isten szuverenitása és jósága a szemüvegünk amelyen keresztül olvassuk ezt a kijelentést, akkor egyszerűen nem lehet értelmezni.
Isten szuverenitása. Mi az? A saját definíciómat írom le. Ennél van jobb is, de nekem ez is elég.
Isten mindennel rendelkezik. Rendelkezik a világegyetemmel, benne a Föld bolygóval, a Földön minden élővel, a minden élők között velem is rendelkezik, akár elfogadom ezt a tényt, akár nem.
Isten jósága. Isten kegyelme újjászült Krisztusban, bűnbocsánatot kaptam, megajándékozott üdvbizonyossággal és isteni természettel. Tudom, hogy ő szeret és az életemet Krisztuséhoz hasonlóvá akarja tenni, mert csak így vehet nagyobb dicsőséget az életemből.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a fent leírtak miatt teljesen igeellenesnek tartom azt az állítást, amit pedig gyakran szoktunk mondani, hogy úgymond Jézus Krisztusnak megengedem, hogy Úr és Király legyen az életemben. Semmi nem múlik azon, hogy én mit engedek meg neki, mert egyszerűen nem vagyok abban a helyzetben, hogy én engedjek meg vagy tiltsak meg valamit is Jézusnak. Ő Úr és Király az életem felett és rendelkezik az életemmel, akár megengedem neki, akár nem. Erről szól az Isten szuverenitása. Én legfeljebb arra vagyok alkalmas Isten Lelkének még az újjászületés előtt bennem munkálkodó megelőző kegyelme által, hogy eljussak a bűnbánat szomorúságáig, a bűneim miatti megkeseredésig. Az újjászületés következtében valósul meg a fenti igének az a része, amely így hangzik: - Akik Istent szeretik... Végre azok táborába tartozhatom Isten jóvoltából, akik Istent szeretik. Az ilyen embert nevezem hívőnek.
Tehát, az Istent szerető hívő ember elfogadja azt a tényt, hogy Isten rendelkezik az életével és Isten jó. Tudja, hogy semmi sem történik véletlenül az életében. Az Istent szerető embernek egyetlen célja, hogy Isten dicsőségének a magasztalására éljen. Isten célja az ilyen emberrel az, hogy Krisztus kiábrázolódjon az életében. A Krisztushoz való igazodás az egyetlen módja annak, hogy Isten dicsőítve legyen egy ember életében.
Ezért a hívő ember tudja, hogy minden ami éri őt, akár jó, akár rossz, mind a javát szolgálja, mert azáltal Isten formálja krisztusivá a jellemét, és az végsősoron Isten dicsőségét fogja munkálni.
Ha Istent az dicsőíti meg, hogy szegény maradok egész életemben, akkor elfogadom azt Isten kezéből, mert így lehetek leginkább az Ő dicsőségére.
Ha egy halálos betegséget enged meg az életemben, azzal terve van, mert így akarja megdicsőítni magát bennem.
Joni Erikson életében úgy dicsőítette meg magát a szuverén és végtelenül jó Isten, hogy megengedte, hogy 17 évesen nyaktól lefele lebénuljon. Ma ezreket bátorít a példája világszerte.
Ha elismerted Isten szuverenitását az életedben, minden értelmet nyer, ami veled történik. Ha nem ismerted el az Ő uralmi jogát feletted, akkor van az, hogy mindenért zúgolódsz és magadat áldozatnak látod, másokból meg bűnbakot csinálsz.
Ha az úgynevezett keresztyének, akik elváltak és újraházasodtak, készek lettek volna még a válásuk előtt elismerni és megérteni Isten uralmát az életükben, akkor a másik fél "kibirhatatlan" természetét, Isten formáló kezének fogták volna fel, mert azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat szolgálja. Egy nehéz természetű házastárs mellett formálódik ki leginkább a feltétel nélküli Krisztusi szeretet egy ember jellemében. Isten, az ő bölcsességében nem tévedett, amikor azt a személyt adta melléd, akivel most élsz együtt. Isten abban dicsőíttetik meg, ha együtt maradsz vele és szolgálsz neki, tűrsz neki és megtanulod feltétel nélkül szereni, ahogyan téged is szeret az Isten.
Végül hadd osszam meg az olvasóval egy hosszú vívódásomat, ami Isten szuverenitásának és jóságának a megértése által került nyugvópontra az életemben.
Rövid időre rá, hogy öt tagú családommal elkezdtük az életet az Egyesült Államokban, arra kényszerültem, hogy a lelkipásztori szolgálat mellett másodállást is vállaljak. Majdnem öt éve már, hogy heti negyven órát dolgozom egy gyárban és a lelkipásztori szolgálatot is végzem. Sokáig menekülni akartam ebből a helyzetből, azonban menet közben rájöttem, hogy ez most egy olyan életszakasz az Úrral való járásomban, amely Isten tökéletes tervével egyezik. Nagyon sokat formált az Úr az elmúlt négy évben, és megtanultam néhány fontos életleckét is. Azt is tudom, hogy nem örökké tart ez a mostani kemény élettempó. Isten, az ő bölcsességében eltervezte számomra a nekem leg megfelelőbb utat. Nekem csak el kell fogadni az Ő akaratát.
Legyen mindenek felett áldott az Ő neve.
A 29-ik verset legközelebb...
Saturday, April 11, 2009
Hogyan vettük a Krisztust? III
Nagyra értékelem Dietrich Bonhoeffert. Könyvében, a The Cost of Discipleship, rendkívül tisztán megfogalmazza a modern evangelikál egyházak problémáját.
Az íróról csak annyit, hogy ő német lutheránus lelkész volt a Náci rezsim alatt, aki mártírhalált halt Krisztusért, mert azt állította nyiltan, hogy a hitleri politika démoni ihletésű. Három évig volt börtönben a hitéért, a háború vége előtt felakasztották, Himler külön parancsára.
Bonhoeffer abban látja a gyülekezetek elvilágiasodásának az okát, hogy a szószék emberei felhígították az evangéliumot, és ma már egy olcsó kegyelmet hirdetnek, ami nem segít a megtérni vágyóknak, hanem inkább félrevezeti őket. Bonhoeffer saját szavait idézem ezzel kapcsolatban. (Nyers fordítás angolból.)
Idézet: "Az olcsó kegyelem ezt jelenti: - megbocsátást prédikálni bűnbánat nélkül; bemerítést gyülekezeti fegyelem nélkül; úrvacsorát bünvallás nélkül... Az olcsó kegyelem, kegyelem tanítványság nélkül, kegyelem kereszt nélkül, kegyelem Krisztus követése nélkül."
A kontraszt a drága kegyelem, aminek a hirdetését manapság tudatosan nem vállalják sokan. Erről ezt mondja: - "A drága kegyelem, a mezőn elásott kincs, aminek a kedvéért örömmel elad mindent az ember, csakhogy megszerezze. A drága kegyelem, a Krisztus királyi uralma, amelynek a kedvéért valaki képes kivályni a szemét, amely megbotránkoztatta őt. A drága kegyelem, Krisztus hívása, amit a tanítvány meghallva, othagyja a hálókat és követi Őt. Az ilyen kegyelem drága, mert követésre hív, és kegyelem, mert Krisztus követésére hív."
Az olcsó kegyelem hirdetői nem beszélnek a bűnről, nem teszik világossá hallgatóságuk előtt, hogy mennyire gyűlöli Isten a bűnt, hogy mi a bűn következménye, és hogyan befolyásolhatja az ember örök sorsát.
Istennek egy kiválasztott eszköze úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy az olcsó kegyelem hirdetői úgy kezelik a megtérést, mint egy influenza oltást. Megkaptad ekkor és ekkor? Ha igen, te már rendben vagy. Nem kell aggódnod. Be vagy biztosítva az örökéletre.
Ez az állítás részben igaz, részben nem igaz.
Az igaz része a következő: - Az üdvösség kegyelemből van, nem az ember teljesítményén múlik. Aki kegyelmet nyert, annak újélete van és üdvbizonyossága. Tudja az illető, hogy a mennyország örököse. A Szentlélek az ő lelkével együtt tesz bizonyságot erről a tényről.
Csak hogy a megváltott életnek vannak határozott jelei az ember életében. Azok a jelek önmagukért beszélnek.
Aki új életben jár, világosságban jár. Igazodik Isten jelleméhez és akaratához a mindennapi életében.
Aki új életet nyert, érzékeny a bűnre. A Szentlélek meggyőzi a bűnről és bűnvallásra indítja. Az igazi hívő ember ismertetőjegye nem a tökéletesség, hanem az összetört szív.
Aki ismeri az Urat, szívből vágyik Jézus követésére.
Aki új életet nyert, szereti Isten népét, a gyülekezetet. Olyan szeretettel szeret, amely áldozatokra képes.
A dolog megtévesztő része abban van, hogy a megtérést és az újjászületést leredukáltuk egy verbális hitvallásra és egy egyébként biblikus szertartás személyes vállalására - gondolok itt a bemerítésre.
Mindez egy íratlan séma szerint történik a következő képpen:
Az igehirdető kérdez.
- Tudod-e, hogy bőnös vagy?
A válasz, természetesen - igen!
Következő kérdés.
- Akarsz-e a mennybe jutni?
- Igen!
- Ha igen, akkor kell kérned az Úr Jézust, hogy jöjjön a szívedbe és bocsássa meg a bűneidet. Akarod ezt most?
- Igen!
- Mondd utánam a következő imát... Elmondatja vele a bűnösök imáját.
Igehirdető kérdezi.
- Van-e bizonyosságod a felől, hogy Jézus Krisztus elfogadott téged?
A válasz általában ez:
- Nem tudom. Nem érzem úgy...
Válasz:
- Ez nem érzelem kérdése. Ha őszinte volt az imád, Jézus elfogadott téged. Csak hinned kell, mert ő megigérte, ő nem hazudik, stb.
Egy ilyen beszélgetés lefolytatható 3, 4 perc alatt, aminek mindig az a vége, hogy - te már az Úré vagy ha most nem is érzed, ha nincs is most még teljes hited, stb...
A valóság az, hogy az illetőnek senki nem beszélt komolyan a bűnéről és annak következményéről, a Szentlélek Istennek nem volt ideje, lehetősége meggyőzni az illetőt bűn, igazság és ítélet tekintetében. Nem volt lehetőség Isten szerint megszomorodni, összetörni a Szentlélek meggyőző ereje alatt. Nem volt lehetőség úgy kiáltani Istenhez, mint akinek Krisztus golgotai áldozata az egyetlen esélye az üdvösségre.
Pedig, én inkább ezt nevezném megtérésnek, és semmiképpen sem azt a felszínes megközelitést. Az a tény, hogy így is emberek megtérnek, az csak Isten kegyelmének köszönhető, amely annak ellenére dolgozik a szívekben, hogy ilyen tévesen próbáljuk az emberek elé tárni az evangéliumot.
Isten, az ő mérhetelen kegyelme által, a fent említett mély bűnbánatra és összetört szívre szokott válaszolni az Újjászületés csodájával, ami egy mennyei beavatkozás a bűnös életébe. Ezt nevezem az ember igazi fordulópontjának. Innentől kezdve igaz a 2Kor. 5: 17. miszerint: Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, imé újjá lett minden.
A régiek elmúltak! Elmúlt a félelem, a bizonytalanság, a bűn szeretete.
Újjá lett minden! Új szív, új gondolkodás, új értékrend, új viszonyulás a bűnhóz, amit valamikor annyira szeretett az ember. Új hozzáállás a bibliához, új viszonyulás a hívő néphez, új jellem, ami napról-napra növekszik, és hasonlít Krisztushoz.
Nem arról van szó, hogy az ember ezután már tökéletessé válik, hanem arról, hogy ha vétkezik, fáj neki és megbánja. Igyekszik rendezni azt emberekkel, ha szükséges, de Istennel minden esetben. Mert a bűn Isten személye és akarata elleni lázadás.
Röviden, így értem én a hívő életet, így vettem a Krisztust.
Az íróról csak annyit, hogy ő német lutheránus lelkész volt a Náci rezsim alatt, aki mártírhalált halt Krisztusért, mert azt állította nyiltan, hogy a hitleri politika démoni ihletésű. Három évig volt börtönben a hitéért, a háború vége előtt felakasztották, Himler külön parancsára.
Bonhoeffer abban látja a gyülekezetek elvilágiasodásának az okát, hogy a szószék emberei felhígították az evangéliumot, és ma már egy olcsó kegyelmet hirdetnek, ami nem segít a megtérni vágyóknak, hanem inkább félrevezeti őket. Bonhoeffer saját szavait idézem ezzel kapcsolatban. (Nyers fordítás angolból.)
Idézet: "Az olcsó kegyelem ezt jelenti: - megbocsátást prédikálni bűnbánat nélkül; bemerítést gyülekezeti fegyelem nélkül; úrvacsorát bünvallás nélkül... Az olcsó kegyelem, kegyelem tanítványság nélkül, kegyelem kereszt nélkül, kegyelem Krisztus követése nélkül."
A kontraszt a drága kegyelem, aminek a hirdetését manapság tudatosan nem vállalják sokan. Erről ezt mondja: - "A drága kegyelem, a mezőn elásott kincs, aminek a kedvéért örömmel elad mindent az ember, csakhogy megszerezze. A drága kegyelem, a Krisztus királyi uralma, amelynek a kedvéért valaki képes kivályni a szemét, amely megbotránkoztatta őt. A drága kegyelem, Krisztus hívása, amit a tanítvány meghallva, othagyja a hálókat és követi Őt. Az ilyen kegyelem drága, mert követésre hív, és kegyelem, mert Krisztus követésére hív."
Az olcsó kegyelem hirdetői nem beszélnek a bűnről, nem teszik világossá hallgatóságuk előtt, hogy mennyire gyűlöli Isten a bűnt, hogy mi a bűn következménye, és hogyan befolyásolhatja az ember örök sorsát.
Istennek egy kiválasztott eszköze úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy az olcsó kegyelem hirdetői úgy kezelik a megtérést, mint egy influenza oltást. Megkaptad ekkor és ekkor? Ha igen, te már rendben vagy. Nem kell aggódnod. Be vagy biztosítva az örökéletre.
Ez az állítás részben igaz, részben nem igaz.
Az igaz része a következő: - Az üdvösség kegyelemből van, nem az ember teljesítményén múlik. Aki kegyelmet nyert, annak újélete van és üdvbizonyossága. Tudja az illető, hogy a mennyország örököse. A Szentlélek az ő lelkével együtt tesz bizonyságot erről a tényről.
Csak hogy a megváltott életnek vannak határozott jelei az ember életében. Azok a jelek önmagukért beszélnek.
Aki új életben jár, világosságban jár. Igazodik Isten jelleméhez és akaratához a mindennapi életében.
Aki új életet nyert, érzékeny a bűnre. A Szentlélek meggyőzi a bűnről és bűnvallásra indítja. Az igazi hívő ember ismertetőjegye nem a tökéletesség, hanem az összetört szív.
Aki ismeri az Urat, szívből vágyik Jézus követésére.
Aki új életet nyert, szereti Isten népét, a gyülekezetet. Olyan szeretettel szeret, amely áldozatokra képes.
A dolog megtévesztő része abban van, hogy a megtérést és az újjászületést leredukáltuk egy verbális hitvallásra és egy egyébként biblikus szertartás személyes vállalására - gondolok itt a bemerítésre.
Mindez egy íratlan séma szerint történik a következő képpen:
Az igehirdető kérdez.
- Tudod-e, hogy bőnös vagy?
A válasz, természetesen - igen!
Következő kérdés.
- Akarsz-e a mennybe jutni?
- Igen!
- Ha igen, akkor kell kérned az Úr Jézust, hogy jöjjön a szívedbe és bocsássa meg a bűneidet. Akarod ezt most?
- Igen!
- Mondd utánam a következő imát... Elmondatja vele a bűnösök imáját.
Igehirdető kérdezi.
- Van-e bizonyosságod a felől, hogy Jézus Krisztus elfogadott téged?
A válasz általában ez:
- Nem tudom. Nem érzem úgy...
Válasz:
- Ez nem érzelem kérdése. Ha őszinte volt az imád, Jézus elfogadott téged. Csak hinned kell, mert ő megigérte, ő nem hazudik, stb.
Egy ilyen beszélgetés lefolytatható 3, 4 perc alatt, aminek mindig az a vége, hogy - te már az Úré vagy ha most nem is érzed, ha nincs is most még teljes hited, stb...
A valóság az, hogy az illetőnek senki nem beszélt komolyan a bűnéről és annak következményéről, a Szentlélek Istennek nem volt ideje, lehetősége meggyőzni az illetőt bűn, igazság és ítélet tekintetében. Nem volt lehetőség Isten szerint megszomorodni, összetörni a Szentlélek meggyőző ereje alatt. Nem volt lehetőség úgy kiáltani Istenhez, mint akinek Krisztus golgotai áldozata az egyetlen esélye az üdvösségre.
Pedig, én inkább ezt nevezném megtérésnek, és semmiképpen sem azt a felszínes megközelitést. Az a tény, hogy így is emberek megtérnek, az csak Isten kegyelmének köszönhető, amely annak ellenére dolgozik a szívekben, hogy ilyen tévesen próbáljuk az emberek elé tárni az evangéliumot.
Isten, az ő mérhetelen kegyelme által, a fent említett mély bűnbánatra és összetört szívre szokott válaszolni az Újjászületés csodájával, ami egy mennyei beavatkozás a bűnös életébe. Ezt nevezem az ember igazi fordulópontjának. Innentől kezdve igaz a 2Kor. 5: 17. miszerint: Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, imé újjá lett minden.
A régiek elmúltak! Elmúlt a félelem, a bizonytalanság, a bűn szeretete.
Újjá lett minden! Új szív, új gondolkodás, új értékrend, új viszonyulás a bűnhóz, amit valamikor annyira szeretett az ember. Új hozzáállás a bibliához, új viszonyulás a hívő néphez, új jellem, ami napról-napra növekszik, és hasonlít Krisztushoz.
Nem arról van szó, hogy az ember ezután már tökéletessé válik, hanem arról, hogy ha vétkezik, fáj neki és megbánja. Igyekszik rendezni azt emberekkel, ha szükséges, de Istennel minden esetben. Mert a bűn Isten személye és akarata elleni lázadás.
Röviden, így értem én a hívő életet, így vettem a Krisztust.
Friday, April 10, 2009
Hogyan vettük a Krisztust? II
A legjobb szándékú hívő emberrel is megtörténhet, hogy félreértelmez egy ígét a Bibliában. Ha az adott igevers nem az üdvösség útjára vonatkozik, nos, még akkor is okozhat bajt, olykor szakadásokat is.
Mi történik azonban akkor, ha egy adott ige értelmezésén múlik az üdvösség megértése vagy félreértése?
Mint lelkipásztor, úgy gondolom, óriási felelősségtudatra és alázatra van szükség, amikor értelmezzük és hirdetjük az evangéliumot.
Itt van mindjárt egy példa, Róma 10: 9. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
Egy fiatal lány nem rég azt mondta erre az igére reagálva: - Ó, hát akkor így lehet üdvösséghez jutni? Hinnem kell, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és vallást kell tennem az Úr Jézusról? Csak ennyi? Ez nem olyan nehéz feladat. Kicsi korom óta hiszem a feltámadást. Az iskolában pedig tudják, hogy járok imaházba és vallom Jézust. Szóval, akkor üdvösségem van?
Pál a római hívőknek írja e sorokat, akik a levél keletkezése táján és azután is, naponta szembesültek az üldöztetéssel.
A római hatóság egyik kedvenc manővere az volt, hogy néhány állig felfegyverkezett pretoriánus osztaggal körbe vitették a város utcáin a császár szobrát egy oltár talapzaton, aminek az előterébe volt helyezve egy tömjénes edény és egy égő mécses. A menet megállt egy piactéren, vagy egy zsufolt utcasarkon, és odaszólították az ott álldogálókat. Az osztag parancsnok elkiáltotta magát. Császár az Úr! Egyenként oda kellett járulni a szobor elé, egy csipet tömjént ki kellett emelni a tálkából és rá kellett szórni a mécses lángjára. Meg kellett hajolni a szobor előtt és meg kellett szájjal vallani, hogy Császár az Úr! Aki ezt nem vállalta, és általában csak a keresztyének nem vállalták, azt hazaárulónak tekintették. A leg több esetben letartóztatták. Volt olyan eset is, amikor rögtön, a helyszínen kivégezték az illetőt.
Ez tehát a történelmi kontextusa a Róma 10: 9-nek. Erre már nem lehet könnyedén azt mondani, hogy hát csak ennyi az egész.
Az a hit, amiről itt Pál apostol ír, olyan Krisztusba vetett hit, amely kész volt az élete árán is szájjal megvallani Krisztust.
Erre az igére sok olcsó és halott, tartalmatlan és semmit mondó hit épült már. Mert némelyek azt értették és azt hirdették, hogy csak ennyi az egész...
Mi történik azonban akkor, ha egy adott ige értelmezésén múlik az üdvösség megértése vagy félreértése?
Mint lelkipásztor, úgy gondolom, óriási felelősségtudatra és alázatra van szükség, amikor értelmezzük és hirdetjük az evangéliumot.
Itt van mindjárt egy példa, Róma 10: 9. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
Egy fiatal lány nem rég azt mondta erre az igére reagálva: - Ó, hát akkor így lehet üdvösséghez jutni? Hinnem kell, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és vallást kell tennem az Úr Jézusról? Csak ennyi? Ez nem olyan nehéz feladat. Kicsi korom óta hiszem a feltámadást. Az iskolában pedig tudják, hogy járok imaházba és vallom Jézust. Szóval, akkor üdvösségem van?
Pál a római hívőknek írja e sorokat, akik a levél keletkezése táján és azután is, naponta szembesültek az üldöztetéssel.
A római hatóság egyik kedvenc manővere az volt, hogy néhány állig felfegyverkezett pretoriánus osztaggal körbe vitették a város utcáin a császár szobrát egy oltár talapzaton, aminek az előterébe volt helyezve egy tömjénes edény és egy égő mécses. A menet megállt egy piactéren, vagy egy zsufolt utcasarkon, és odaszólították az ott álldogálókat. Az osztag parancsnok elkiáltotta magát. Császár az Úr! Egyenként oda kellett járulni a szobor elé, egy csipet tömjént ki kellett emelni a tálkából és rá kellett szórni a mécses lángjára. Meg kellett hajolni a szobor előtt és meg kellett szájjal vallani, hogy Császár az Úr! Aki ezt nem vállalta, és általában csak a keresztyének nem vállalták, azt hazaárulónak tekintették. A leg több esetben letartóztatták. Volt olyan eset is, amikor rögtön, a helyszínen kivégezték az illetőt.
Ez tehát a történelmi kontextusa a Róma 10: 9-nek. Erre már nem lehet könnyedén azt mondani, hogy hát csak ennyi az egész.
Az a hit, amiről itt Pál apostol ír, olyan Krisztusba vetett hit, amely kész volt az élete árán is szájjal megvallani Krisztust.
Erre az igére sok olcsó és halott, tartalmatlan és semmit mondó hit épült már. Mert némelyek azt értették és azt hirdették, hogy csak ennyi az egész...
Wednesday, April 8, 2009
Hogyan vettük a Krisztust? I
Az öt pontos kálvinizmussal szemben, a következő képpen látom az üdvösség lényegi pontjait a Szentírás alapján. Bibliai idézeteket most nem mellékelek.
Megjegyzem, hogy néhány pontban a meggyőződésem nem eltérő a kálvinista üdvösségtanétól.
Isten szuverén Úr, az ember bűnös és mindenestől romlott a természete. Isten feltétel nélkül szeret minden embert és hív az üdvösségre. Az üdvösséget Jézus Krisztusban szerezte meg Isten az egész világ számára és mindenkit személyválogatás nélkül hív. Nem mindenki válaszol pozitívan a hívásra. A kegyelemnek ellene lehet állni, el lehet utasítani. Azoknak, akik hisznek, hatalmat ad, hogy Isten fiainak neveztessenek. Isten gyermekeiben az új élet munkálkodik a Szentlélek által és elindítja bennük a lelki növekedést. A lelki növekedésnek, illetve megszentelődésnek ellene lehet állni. Sőt, vissza lehet fordulni a régi életbe. Megjegyzem, ez nehezen történhet meg annak az életében, aki egyszer újjászületett, mégis nem teljesen kizárt.
A legtöbb úgynevezett megtérés, ami aztán visszaeséssel végződik, nem volt igazi. Érzelmi fellángolás, pszychológiai manipuláció eredménye, szalmaláng, vagy valami afféle.
Az újéletnek vannak határozott jelei az ember életében. Azok a jelek önmagukért beszélnek.
Aki új életben jár, világosságban jár. Igazodik Isten jelleméhez és akaratához a mindennapi életében.
Aki új életet nyert, az érzékeny a bűnre. A Szentlélek meggyőzi a bűnről és bűnvallásra indítja. Az igazi hívő ember ismertetőjegye nem a tökéletesség, hanem az összetört szív.
Aki ismeri az Urat, annak a szíve és az életmódja vágyik Jézus követésére.
Aki új életet nyert, az szereti Isten népét, a gyülekezetet. Olyan szeretettel szeret, amely áldozatokra képes.
Megjegyzem, hogy néhány pontban a meggyőződésem nem eltérő a kálvinista üdvösségtanétól.
Isten szuverén Úr, az ember bűnös és mindenestől romlott a természete. Isten feltétel nélkül szeret minden embert és hív az üdvösségre. Az üdvösséget Jézus Krisztusban szerezte meg Isten az egész világ számára és mindenkit személyválogatás nélkül hív. Nem mindenki válaszol pozitívan a hívásra. A kegyelemnek ellene lehet állni, el lehet utasítani. Azoknak, akik hisznek, hatalmat ad, hogy Isten fiainak neveztessenek. Isten gyermekeiben az új élet munkálkodik a Szentlélek által és elindítja bennük a lelki növekedést. A lelki növekedésnek, illetve megszentelődésnek ellene lehet állni. Sőt, vissza lehet fordulni a régi életbe. Megjegyzem, ez nehezen történhet meg annak az életében, aki egyszer újjászületett, mégis nem teljesen kizárt.
A legtöbb úgynevezett megtérés, ami aztán visszaeséssel végződik, nem volt igazi. Érzelmi fellángolás, pszychológiai manipuláció eredménye, szalmaláng, vagy valami afféle.
Az újéletnek vannak határozott jelei az ember életében. Azok a jelek önmagukért beszélnek.
Aki új életben jár, világosságban jár. Igazodik Isten jelleméhez és akaratához a mindennapi életében.
Aki új életet nyert, az érzékeny a bűnre. A Szentlélek meggyőzi a bűnről és bűnvallásra indítja. Az igazi hívő ember ismertetőjegye nem a tökéletesség, hanem az összetört szív.
Aki ismeri az Urat, annak a szíve és az életmódja vágyik Jézus követésére.
Aki új életet nyert, az szereti Isten népét, a gyülekezetet. Olyan szeretettel szeret, amely áldozatokra képes.
Saturday, April 4, 2009
Thursday, March 26, 2009
Hogyan vettük a Krisztust?
Az egyháztörténet folyamán a teológiai doktrínák sokat tisztultak, finomodtak. Ez a tisztulás általában harcok, viták, érvek ütköztetése következtében valósult meg. Ha csak az első századok fontos zsinataira, vagy ha magára, a reformációra gondolunk, ezek az események egy-egy kemény harc, konfrontáció volt az akkori teológiai elhajlásokkal szemben. Ez a szembenállás olykor azok életébe is került, akik kitartottak az igazság mellett.
Isten gyermekei mindig fontosnak tartották megfogalmazni, hogy miért hisznek abban, amiben hisznek. Tudták azt, hogy ha a teológiai tan téves, abból téves életvitel következik, és végsősoron örök céltévesztés. Nem véletlenül óvnak bennünket az apostolok a tévtanítástól. A tévtanítók elkárhoznak, ha meg nem térnek az elhajlásaikból, ez egyértelmű a Szentírás szerint.
A tiszta tan nem tolerancia kérdése, hanem fontos alapkérdés, amit nem szabad kompromitálni.
Az embereket azonban, akik a tévtanítás hálójába kerültek, szeretni kell, és lehet feléjük szolgálni az igazsággal.
Az előző bejegyzésemet, egy hosszas komment sorozat követte. Kedves vitatársam, aki a nevét is adta a véleményéhez, nem tartotta helyesnek, hogy negatív módon hozom szóba a kálvinistákat. Elismerem, igaza van. Nekünk nem kell foglalkozni egy adott eszme vagy teológiai irányvonal képviselőivel. Ha mégis azt tesszük, óvhatatlanul személyeskedésbe torkollik a dolog. Az Ige is arra figyelmeztet, hogy mindenki maga magáért ad számot az Istennek. Róma 14: 12.
A továbbiakban nem a kálvinistákkal, hanem a kálvinizmussal, mint eszmerendszerrel szeretnék foglalkozni, különös tekintettel a kálvini szoteriológiára. Nem támadni akarom feltétlenül, hanem megérteni. Az ok, amiért vizsgálni akarom, nagyon gyakorlati.
Itt élve az Egyesült Államokban, volt elég időm megállapítani azon tényt, hogy az evangelikál gyülekzetek jó része a kálvini üdvösségtant vallja és próbálja bevinni a gyülekezeti és egyéni élet gyakorlatába.
(Mint azt mindjájan tudjuk, Európában a kálvini üdvösségtant valló egyházak pár száz év alatt kifuladtak, el élettelenedtek, templomaik mind egy-egy múzeum, építészeti látványosság, de bennük, nagyon kevés kivétellel, élet nincsen. Valami nem működött, vagy nem jól működött, és az vezetett a szellemi halálhoz.)
Amerikában van néhány kersztyén szociológus, akik folyamatosan figyelik, mérik főleg az evangéliumi kersztyének életét és hatékonyságát. Ezek közül is a legnevesebb talán a George Barna Institute. A felméréseik olykor megdöbbentenek bennünket. Nem olyan régen állapították meg, hogy az evangéliumi gyülekezetekben nagyobb arányú a válások száma, mint a világban.
Régebben találkoztam egy keresztyénnel, akiről tudom, hogy ő a második házasságában él, a felesége pedig a harmadik férjét fogyasztja az illető személyében. Örömmel újságolta, hogy amióta egybekeltek, gyülekezetet váltottak és járnak felnőtt bibliaórára, és nagyszerű közösségük van. Az új gyülekezetben mindenki nagyon kedves hozzájuk, és a lelkipásztor is nagyon megértő. Amit azonban nem mondtak el az, hogy néhány ember szenved, amiatt, a döntés miatt, amit mint megtért keresztyének mindaketten meghoztak. Ha megkérded őket, teljesen bizonyosak az üdvösségük felől. Állítják, hogy közösségben vannak az Úrral, stb.
Ez csak egy példa a sok közül, ami azt indikálja, hogy valami nem stimmel.
De itt egy másik példa.
Van egy ismerősöm aki megtért, átadta életét az Úrnak. De két év múlva visszaesett a bűnébe, megint alkoholizál, parázna életet él, teljesen visszament a régibe. Ugyanúgy él, mint megtérése előtt. Elmondása szerint nem tagadta meg az Urat, és bűntudata is van, de nem tud alkohol és nők nélkül élni. És mindemellett az ismerősöm azt állítja, hogy ha most így halna meg, ebben az állapotában, akkor is üdvözülne, mert egyszer már valamikor volt egy megtérése. És szerinte csak azok térhetnek meg akik eleve ki vannak választva az üdvösségre; emberi döntés nem kell hozzá; a kegyelemből pedig nem lehet "kiesni".
Kedves barátaim, kérdezem én-, hogyan egyeztethető ez össze a teljes írás tanításával?
Jézus azt mondta a bűnös nőnek, "eredj el, és többé ne vétkezzél".
Hogy lehet egy "eleve kiválasztott" embernek aki megtért, bűntudattal bár, de tudatosan bűnben élni, és azt állítani, -halál komoly meggyőződéssel-, hogy ő üdvözülni fog -még akkor is, ha ekkora bűnben él-, mert egyszer valamikor volt egy megtérése, tehát ki van választva.
Ahelyett, hogy belátná az ilyen ember, hogy el fog veszni, és visszatérne, és egy radikális megtérésen menne keresztül, átadva életét az Úrnak, hogy Ő adjon teljes tisztulást, teljes szabadulást, a bűnt jobban szeretve-, éli a maga bűnös életét, és megnyugtatja magát azzal, hogy a "kegyelemből úgy sem lehet "kiesni".
A kálvini üdvösséget valló egyházakban felvettek egy olyan tanítást, amit egyik kedvenc íróm, Dietrich Bonhoeffer olcsó kegyelemnek nevez. Ezt írja az olcsó kegyelemről:"Az olcsó kegyelem ezt jelenti: - megbocsátást prédikálni bűnbánat nélkül; bemerítést gyülekezeti fegyelem nélkül; úrvacsorát bünvallás nélkül... Az olcsó kegyelem, , kegyelem tanítványság nélkül, kegyelem kereszt nélkül, kegyelem Krisztus követése nélkül."
Neves igehirdetők, rádiós, televiziós sztár prédikátorok - tisztelet a kivételnek - az olcsó kegyelem hirdetésére álltak rá. Néha, amikor valami nagyon látványos botrány súlytja a gyülekezetüket, kiállnak és dörgedelmes igehirdetést tartanak a bűnről. De hát azt ritkán teszik, és akkor sem veszi őket komolyan senki, hiszen azelőtt sok tanításon keresztül győzték meg hallgatóikat arról, hogy az üdvösség nem veszíthető el, és bármit tesznek, bárhogy élnek, az Úr szereti őket, az üdvösségük biztosítva van.
A múltkor egyszer azt hirdette az egyik nagyrabecsült igehirdető, beszélve a szentek kifejezésről, amit több apostoli levélben is megtalálunk, hogy, idézem: "hívő létedre Isten szentjei közé tartozol, és ha néha másnak az ágyában kötsz ki, az nem azt jelenti, hogy nem vagy szent, nem vagy az Úré, hanem csupán azt, hogy az Úr szentjeként van egy szexuális problémád, ami még nincs az Úr kontrollja alatt, és azt orvosolni kell. Ugyan így van ez, ha az Úr szentjeként drogozol, vagy alkoholizálsz, stb. Give me a break...
Ez a fajta evangélium, nem az, amin én megtértem. Én nem így vettem a Krisztust!
Erdélyben fogadtam el az Úr Jézust, mint megváltómat és Uramat 17 évesen. Ott tanultam meg járni a lelkiéletben. Ott kaptam az elhívásomat is a szent szolgálatra. Ott éltem át a nagyváradi lelki megmozdulást a fiatalok között a nyolcvanas években. A nagyváradi román gyülekezetben alapozhattam meg a teológiai meggyőződésemet üdvösségtan tekintetében.
Visszatérve a témára, a fent említett anomáliák valamilyen formában kapcsolódnak egy téves üdvösségteológiához. Ha megpróbálom beazonosítani, hogy milyen üdvösségtanról van szó, végül csak a kálvini szoteriológiánál kötök ki. Hiszen ott van szó arról, hogy Isten eleve elrendelt egy szűkebb embercsoportot az üdvösségre, és egy nagyobb számú csoportot pedig a kárhozatra.
Ott van szó továbbá arról is, hogy Jézus helyettes áldozata csak a kiválasztottakért történt, tehát, az Úr Jézus Krisztus nem halt meg az egész világ bűneiért... stb.
Emiatt szeretnék a továbbiakban vizsgálódni és ha lehet, elhatolni az efajta ferde, nem keresztyén tanok, gyakorlatok és jelenségek gyökeréig, ha az Úr megengedi.
Nem azért akarok vizsgálódni, mert nem ismerem az igazságot és nem azért, mert elbizonytalanodtam. Tudom, hogy ahol egészséges a tanítás, ott egészséges a megélt lelkiélet is. Ahol valami nem igei a doktrínák területén, ott bibliátlan lesz a gyakorlat is.
Folytatás következik...
Isten gyermekei mindig fontosnak tartották megfogalmazni, hogy miért hisznek abban, amiben hisznek. Tudták azt, hogy ha a teológiai tan téves, abból téves életvitel következik, és végsősoron örök céltévesztés. Nem véletlenül óvnak bennünket az apostolok a tévtanítástól. A tévtanítók elkárhoznak, ha meg nem térnek az elhajlásaikból, ez egyértelmű a Szentírás szerint.
A tiszta tan nem tolerancia kérdése, hanem fontos alapkérdés, amit nem szabad kompromitálni.
Az embereket azonban, akik a tévtanítás hálójába kerültek, szeretni kell, és lehet feléjük szolgálni az igazsággal.
Az előző bejegyzésemet, egy hosszas komment sorozat követte. Kedves vitatársam, aki a nevét is adta a véleményéhez, nem tartotta helyesnek, hogy negatív módon hozom szóba a kálvinistákat. Elismerem, igaza van. Nekünk nem kell foglalkozni egy adott eszme vagy teológiai irányvonal képviselőivel. Ha mégis azt tesszük, óvhatatlanul személyeskedésbe torkollik a dolog. Az Ige is arra figyelmeztet, hogy mindenki maga magáért ad számot az Istennek. Róma 14: 12.
A továbbiakban nem a kálvinistákkal, hanem a kálvinizmussal, mint eszmerendszerrel szeretnék foglalkozni, különös tekintettel a kálvini szoteriológiára. Nem támadni akarom feltétlenül, hanem megérteni. Az ok, amiért vizsgálni akarom, nagyon gyakorlati.
Itt élve az Egyesült Államokban, volt elég időm megállapítani azon tényt, hogy az evangelikál gyülekzetek jó része a kálvini üdvösségtant vallja és próbálja bevinni a gyülekezeti és egyéni élet gyakorlatába.
(Mint azt mindjájan tudjuk, Európában a kálvini üdvösségtant valló egyházak pár száz év alatt kifuladtak, el élettelenedtek, templomaik mind egy-egy múzeum, építészeti látványosság, de bennük, nagyon kevés kivétellel, élet nincsen. Valami nem működött, vagy nem jól működött, és az vezetett a szellemi halálhoz.)
Amerikában van néhány kersztyén szociológus, akik folyamatosan figyelik, mérik főleg az evangéliumi kersztyének életét és hatékonyságát. Ezek közül is a legnevesebb talán a George Barna Institute. A felméréseik olykor megdöbbentenek bennünket. Nem olyan régen állapították meg, hogy az evangéliumi gyülekezetekben nagyobb arányú a válások száma, mint a világban.
Régebben találkoztam egy keresztyénnel, akiről tudom, hogy ő a második házasságában él, a felesége pedig a harmadik férjét fogyasztja az illető személyében. Örömmel újságolta, hogy amióta egybekeltek, gyülekezetet váltottak és járnak felnőtt bibliaórára, és nagyszerű közösségük van. Az új gyülekezetben mindenki nagyon kedves hozzájuk, és a lelkipásztor is nagyon megértő. Amit azonban nem mondtak el az, hogy néhány ember szenved, amiatt, a döntés miatt, amit mint megtért keresztyének mindaketten meghoztak. Ha megkérded őket, teljesen bizonyosak az üdvösségük felől. Állítják, hogy közösségben vannak az Úrral, stb.
Ez csak egy példa a sok közül, ami azt indikálja, hogy valami nem stimmel.
De itt egy másik példa.
Van egy ismerősöm aki megtért, átadta életét az Úrnak. De két év múlva visszaesett a bűnébe, megint alkoholizál, parázna életet él, teljesen visszament a régibe. Ugyanúgy él, mint megtérése előtt. Elmondása szerint nem tagadta meg az Urat, és bűntudata is van, de nem tud alkohol és nők nélkül élni. És mindemellett az ismerősöm azt állítja, hogy ha most így halna meg, ebben az állapotában, akkor is üdvözülne, mert egyszer már valamikor volt egy megtérése. És szerinte csak azok térhetnek meg akik eleve ki vannak választva az üdvösségre; emberi döntés nem kell hozzá; a kegyelemből pedig nem lehet "kiesni".
Kedves barátaim, kérdezem én-, hogyan egyeztethető ez össze a teljes írás tanításával?
Jézus azt mondta a bűnös nőnek, "eredj el, és többé ne vétkezzél".
Hogy lehet egy "eleve kiválasztott" embernek aki megtért, bűntudattal bár, de tudatosan bűnben élni, és azt állítani, -halál komoly meggyőződéssel-, hogy ő üdvözülni fog -még akkor is, ha ekkora bűnben él-, mert egyszer valamikor volt egy megtérése, tehát ki van választva.
Ahelyett, hogy belátná az ilyen ember, hogy el fog veszni, és visszatérne, és egy radikális megtérésen menne keresztül, átadva életét az Úrnak, hogy Ő adjon teljes tisztulást, teljes szabadulást, a bűnt jobban szeretve-, éli a maga bűnös életét, és megnyugtatja magát azzal, hogy a "kegyelemből úgy sem lehet "kiesni".
A kálvini üdvösséget valló egyházakban felvettek egy olyan tanítást, amit egyik kedvenc íróm, Dietrich Bonhoeffer olcsó kegyelemnek nevez. Ezt írja az olcsó kegyelemről:"Az olcsó kegyelem ezt jelenti: - megbocsátást prédikálni bűnbánat nélkül; bemerítést gyülekezeti fegyelem nélkül; úrvacsorát bünvallás nélkül... Az olcsó kegyelem, , kegyelem tanítványság nélkül, kegyelem kereszt nélkül, kegyelem Krisztus követése nélkül."
Neves igehirdetők, rádiós, televiziós sztár prédikátorok - tisztelet a kivételnek - az olcsó kegyelem hirdetésére álltak rá. Néha, amikor valami nagyon látványos botrány súlytja a gyülekezetüket, kiállnak és dörgedelmes igehirdetést tartanak a bűnről. De hát azt ritkán teszik, és akkor sem veszi őket komolyan senki, hiszen azelőtt sok tanításon keresztül győzték meg hallgatóikat arról, hogy az üdvösség nem veszíthető el, és bármit tesznek, bárhogy élnek, az Úr szereti őket, az üdvösségük biztosítva van.
A múltkor egyszer azt hirdette az egyik nagyrabecsült igehirdető, beszélve a szentek kifejezésről, amit több apostoli levélben is megtalálunk, hogy, idézem: "hívő létedre Isten szentjei közé tartozol, és ha néha másnak az ágyában kötsz ki, az nem azt jelenti, hogy nem vagy szent, nem vagy az Úré, hanem csupán azt, hogy az Úr szentjeként van egy szexuális problémád, ami még nincs az Úr kontrollja alatt, és azt orvosolni kell. Ugyan így van ez, ha az Úr szentjeként drogozol, vagy alkoholizálsz, stb. Give me a break...
Ez a fajta evangélium, nem az, amin én megtértem. Én nem így vettem a Krisztust!
Erdélyben fogadtam el az Úr Jézust, mint megváltómat és Uramat 17 évesen. Ott tanultam meg járni a lelkiéletben. Ott kaptam az elhívásomat is a szent szolgálatra. Ott éltem át a nagyváradi lelki megmozdulást a fiatalok között a nyolcvanas években. A nagyváradi román gyülekezetben alapozhattam meg a teológiai meggyőződésemet üdvösségtan tekintetében.
Visszatérve a témára, a fent említett anomáliák valamilyen formában kapcsolódnak egy téves üdvösségteológiához. Ha megpróbálom beazonosítani, hogy milyen üdvösségtanról van szó, végül csak a kálvini szoteriológiánál kötök ki. Hiszen ott van szó arról, hogy Isten eleve elrendelt egy szűkebb embercsoportot az üdvösségre, és egy nagyobb számú csoportot pedig a kárhozatra.
Ott van szó továbbá arról is, hogy Jézus helyettes áldozata csak a kiválasztottakért történt, tehát, az Úr Jézus Krisztus nem halt meg az egész világ bűneiért... stb.
Emiatt szeretnék a továbbiakban vizsgálódni és ha lehet, elhatolni az efajta ferde, nem keresztyén tanok, gyakorlatok és jelenségek gyökeréig, ha az Úr megengedi.
Nem azért akarok vizsgálódni, mert nem ismerem az igazságot és nem azért, mert elbizonytalanodtam. Tudom, hogy ahol egészséges a tanítás, ott egészséges a megélt lelkiélet is. Ahol valami nem igei a doktrínák területén, ott bibliátlan lesz a gyakorlat is.
Folytatás következik...
Subscribe to:
Posts (Atom)