A 94-es autópályán haladok hazafelé a munkából. Keresztyén talk-show megy a rádióban. A műsor vendége egy fiatalember, aki a saját nevével fémjelzett alapítványt hozott létre a homoszexuális keresztyénekért?! Az alapítvány célkitűzései közé tartozik a keresztyén érzelmű melegek és leszbikusok integrálása a normál keresztyén gyülekezetekbe.
"Az a panasz a hívőkre, mondja ő, hogy diszkriminálják az alternatív életstílusuakat.
Ha javítani akarunk ezen, akkor néha polcra kell tennünk a teológiai meggyőződésünket, a szeretet és befogadás krisztusi kötelessége érdekében. Végül is az üdvösség hit által kapható meg, és ezek az emberek bizonyított módon rendelkeznek üdvözítő hittel."
A legjobban az szomorított el, hogy a keresztyén rádió műsorvezetője egyetértett a vendéggel.
Az üdvösség valóban hit által kapható, azonban sokan elfelejtik, hogy az üdvözítő hitet megtérés előzi meg, a már hitre jutott ember pedig megtéréssel folytatja a hitéletét. Amikor Jézus elkezdte a nyílvános szolgálatát, az első üzenete így hangzott: - ...Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban! Mk. 1: 15b.
Polcra tenni a teológiánkat a krisztusi szeretet érdekében?
Vajon milyen krisztusi szeretetre gondolnak azok, akik ezt kérik tőlünk? A Krisztus, akit én megismertem valóban szeretettel teljes. Azonban, ha figyelmesen szemléljük az Úr Jézus életét, ő nem csak szeretett, hanem gyűlölt is. Barátja volt a vámszedőknek és a paráznáknak, de gyűlölettel beszélt a paráznaságról, a lopásról és a csalásról. Ha biblikusan akarod gyakorolni a szeretetet, meg kell tanulnod gyűlölni is mindazt, ami Isten számára utálatos és gyűlöletes.
Például, ha szereted a kisbabákat - gyűlölnöd kell az abortuszt, ha szereted a családodat - gyűlölnöd kell a válást, stb. Ha szereted Istent, gyűlölnöd kell a bűnt.
Befogadni a hívő homoszexuálisokat a gyülekezeteinkbe?
Pál apostol óvja a korintusiakat attól, hogy egyáltalán szóba álljanak azokkal, akik hívő létükre paráznák, és felsorol egy hosszú bűnlistát, amit most nem írok le. 1Kor. 5: 9-13. A homoszexualitás a paráznaságnak az egyik megnyílvánulása, és bőven bele esik a felsorolt listába. Igen, be kell fogadni őket, ha a biblikus megtérést követte a hit és a megtérés gyümölcse. Amig ez nem valósult meg, addig ha szóba is állunk az ilyen emberekkel, csak a lelkük állapotáról és a megtérés biblikus útjáról kell beszélni velük.
Olyan sok energiát fektetnek gyülekezetek arra, hogy az evangélium kulturálisan kompatibilis legyen, más szóval úgy elmondani a jó hírt, hogy ne legyen sértő, és pozitívan hasson. Ezt csak úgy lehet elérni, ha kiveszed az evangéliumból a botrányos részt, a bűn kérdését és Jézus Krisztus kereszthalálát.
Igyekeznek továbbá úgymond kulturális hidakat építeni a gyülekezet és a világ között, hogy az emberek ne gondolják, hogy a hívők szűklátókörűek. Kulturális hidat építeni, egy ködös fogalom, ami arról szól, hogy beengedjük a világ szellemét a gyülekezetbe, mert azt gondoljuk, hogy így relevánsabb az üzenetünk és így több lelket nyerhetünk meg Krisztusnak. És nem értjük meg, hogy a gyülekezet pontosan akkor tud nagy hatást gyakorolni a világra, ha gyökeresen más, mint a világ, és ha felvállalja a kereszt botrányát. A keresztyén gyülekezet akkor van a helyén ha meg meri mondani egy önmagát hívőnek tekintő homoszexuálisnak, hogy önámításban él amikor azt gondolja, nem tehet róla, hogy ő férfiparázna, és az Úr elfogadja őt így is.
Mi szeretünk mindenkit integrálni, mindenki felé szolgálni, mindenkit megtéríteni és meggyőzni arról, hogy ha megtette azt a néhány szükséges lépést amit megosztottunk vele, akkor ő már megtért. Ne győzz meg senkit a megtérése felől, csak mondd el neki, hogyan kell megtérni. Hagyd, hogy a Szentlélek mondja meg neki, hogy megtért. Ne te mond meg neki, hogy meg van térve!
