Seeker Sensitive

A Seeker Sensitive Church fogalmát, ha jól tudom, a Willow Creek Gyülekezet hozta be a keresztyén köztudatba.
A lényege a következő: - az emberek keresik Istent, de ugyanakkor idegenkednek az eddig kialakult gyülekezeti gyakorlattól, amelybe bele tartozik az imádság, a teológiailag megalapozott tartalmú énekek éneklése, a prédikáció meghallgatása és a bibliaórák keretében - valamint egyéni módon történő rendszeres igetanulmányozás. Ezek a biblikus tevékenységek idegenek az utca emberétől, akinek a megszokott környezete sokkal inkább a szórakoztató tévé műsorok, a diszkó, a mozi, a haveri hangulat, stb. Az embereket azok a vallásos megnyilvánulások vonzzák szívesebben, amelyek hasonlíthatók ahhoz a környezethez, amelyben mindennapi életüket élik és amelyben otthonosan érzik magukat. A Seeker Sensitive Church- Keresőkre Érzékeny Gyülekezet feltett szándéka, hogy az embereknek ezt az ígényét szolgálja ki.
A cél, vonzani az embereket Krisztushoz új módszerek felhasználásával! És meg kell vallani, ez önmagában dícséretes szándék.
De mi történik akkor ha menetközben kiderül, hogy az emberek nem Krisztushoz érkeztek meg, hanem valami kevesebbhez? Ha a létszámnövekedés nem a Szentlélek közreműködésével történt, Isten szuverén lélekébresztő munkája által, hanem csupán a módszerek hatékonysága folytán jött létre? Mi történik akkor, ha kiderül, hogy a hagyományos kereteket csupán megújult tartalommal kellett volna kitölteni és nem pedig felcserélni mindenstől új, világbarát keretekkel és silány tartalommal?
Az ún. mega gyülekezetek ma már profi szociológusokat alkalmaznak, akik előre meg tudják jósolni, hogy a következő szezonban mi lesz a társadalom divatos szórakozása. Így az adott gyülekezetnek elég ideje van újabb seeker sensitive módszereket kidolgozni az emberek csalogatásához.
Azt gondolom, hogy a fent vázolt stratégiát nem lehet úgy alkalmazni, hogy annak ne szenvedné kárát az evangélium. Veszélyes dolog lejebb venni a tartalmat a létszám növekedés érdekében. Veszélyes dolog az evangélium tartalmát világi köntösbe öltöztetni, lecsupaszítani a lényegétől, elvonni belőle a botrányos részét csak azért, hogy minnél több embert vonzhassunk.

Mi az evangélium botrányos része?
Az evangélium botrányos része az, hogy nem létezik olyan, hogy kereső emberek. Nincs egyetlen igazi istenkereső sem. Illetve egyetlen kereső létezik, az pedig az Ember Fia, aki azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett!
Az ember velejéig romlott, már csak emiatt sem képes keresni az Istent. Az ember bűnben született ( ez azt jelenti, hogy a génjeiben van), bűnt örökölt a szüleitől, ebben az állapotában minden , amit cselekszik az bűn, és a bűn uralkodik az életében külömböző kötelékek és szenvedélyek által.
Isten gyűlöli a bűnt! Isten haragja bármikor kész kiáradni az emberek minden hitetlensége és hamissága ellen.
Az Úr Jézus a kereszten elszenvedte Isten haragját az emberek bűne miatt, megváltást szerezve vére által.
Az ember nem tud megjavulni. Elkeseredetten szüksége van a Megváltóra.
A megváltás az újjászületésben realizállódik, amit nem lehet emberileg produkálni, utánozni.
Az újjászületést bűnbánat előzi meg.
Az újjászületés Isten mennyei beavatkozása az ember életébe, amely gyökeres változást hoz az ember egész személyiségében.
Az újjászületés nyilvánvaló jelei közé tartozik a bűnbocsánat felőli bizonyosság; a szabadulás tudata és öröme; egy erős meggyőződés afelől, hogy Istenhez tartozol; a bűnbánatra és megtérésre való folyamatos készség; a lelki növekedés és a gyümölcstermés.

Ma már sok gyülekezetben, (a nyugati viszonyokról beszélek) az evangélium tiszta tanítását felcserélték pszichológiai előadásokkal. Profi tanításokat hallhatunk arról (multimédiás prezentáció kíséretében), hogy mit tegyél a depresszió ellen, hogyan vetkezd le az alacsony önbecsülési szintedet, hogyan beszéld be magadnak, hogy nem te vagy a hibás a bűneidért, hogyan oldozd fel magad a bűntudat alól, hogyan lépj be a boldog és sikeres emberek csoportjába, mert ez Isten akarata az életedre nézve.
Ugyanakkor az újjászületés isteni szolgálatát leredukálták egy kétmondatos hitvallásra, amit az illető ha elfogad, azonnal ráfogják, hogy újjászületett. Aztán jöhet az érezd jól magad Krisztusban, című szórakoztatás, amit meg kell hagyni, úgyszintén profi szinten csinálnak.
És az emberek gyülekeznek, a gyülekezet növekszik, és mindeddig úgy tűnik, hogy a növekedés ténye minden józan figyelmeztetésnél erősebb érv.

Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat. 2Tim. 4:2-5

Gondolatok a sikerről

Mielőtt ezt az írást elolvasnád; - tudom, hogy akik olvassák az írásaimat, nem azért teszik mert kifinomult a stílusom. Sőt, az az igazság, hogy nincs is kiforrott írói stílusom. Sokkal inkább azért olvasnak bele a blogomba, mert itt aktuális és gyakorlati kérdésekkel lehet foglalkozni. A célom rámutatni az elhajlásokra, amik előfordulnak közöttünk, és egyben rámutatni az igazságra, vagy legalább elgondolkodtatni az igazság felől.
Van, aki demagóg szövegelésnek tartja az itt leírt gondolataimat. Más, jót szórakozik a fogalmazásom hiányosságain, mások viszont elgondolkodnak és talán vannak olyanok is, akik épülnek belőle.
Jó olvasást, és várom a jelzéseket. Lehet névtelenül is, és lehet kritikusan is hozzászólni.


Mózes, egy nagy, kb. két milliós népnek adott vízet a pusztában. 4Mózes 20: 1-13 -ban van megörökítve a történet.
Ha addig nem volt elég tekintélye a nép előtt, az említett eset után nem vitás, hogy mindenki elismerte Mózest. Ha addig nem volt sikeres, azután már nem volt kérdés, hogy ki az igazán sikeres vezető a nép között.
Mégis, megtudjuk a történetből, hogy Isten az eset után másképp látja Mózest, mint a nép. Miért?
Azért, mert nem Isten szava szerint járt el.
Az Úr azt mondta Mózesnek, még a vízfakasztás előtt: - Vedd ezt a vesszőt, gyűjtsd össze a gyülekezetet... és szólj a kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet.
Erre mit tett Mózes? - Vette a vesszőt, össze gyűjtötte a gyülekezetet a kőszikla elé, és azt mondta nekik: - Halljátok meg most ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet?
És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével kétízben... és sok víz ömle ki...

Tanúlságok:
Vajon nem több az íge iránti engedelmesség, mint az eredményesség?- bár a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást.
A mai keresztyén világban, főleg itt nyugaton, gyakran előfordul, hogy a siker és a látványos eredmények érdekében, valakik teljesen eltávolodnak a tiszta igei alapoktól. Mi pedig valahogy úgy vagyunk velük, hogy - de ők legalább csinálnak valamit. Vagy azt mondjuk: - alapvetően biztos jó, amit hirdet, ha már ennyien követik.

Mózesnek sokba került ez az egy engedetlenség. A bűne az volt, hogy nem az Isten parancsa szerint járt el, hanem a saját belátása szerint vagy mondhatnám, vérmérséklete szerint. Ahelyett, hogy szólt volna a kősziklának, ő vette a bátorságot és kétszer megütötte a kősziklát a botjával, egy fölényeskedő mondat kíséretében: - Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet?
Ez úgy hangzott akkor a nép fülének, hogy úgymond Mózes fakasztott nekünk vizet a kősziklából és ezt ő bármikor meg tudja csinálni. Hű de nagy ember ez a Mózes! Ez igen!

Isten, az Ő szava iránti teljes engedelmességet kérte számon akkor. Miért gondoljuk, hogy ma, egyes népszerű lelki vezérek esetében kivételezne. Senkinek az életében, aki az Ő nevét emlegeti, Isten nem tesz kivételt. Ha az Ő dicsőségét meglopjuk, számonkérés következik.
Ama napon, amikor Isten elé állunk, nem a sikereinket fogja firtatni, hanem az Ő beszéde iránti engedelmességet és hűséget. Mert nem mindenki aki ezt mondja Uram, Uram, megy be az Isten országába, hanem a ki cslekszi az én mennyei Atyám akaratát!
Ha van sikerünk a szolgálatban, az nem azért van, mert kiválóságok vagyunk, hanem mert tetszett az Istennek, hogy korlátaink és gyengeségeink ellenére is használjon.
Ha hűséges voltál, és mégsem kísérte látványos siker a szolgálatodat, azzal tudlak vígasztalni, hogy elég jó társaságban fogsz örvendezni a mennyben. Ott lesz például Jeremiás, akinek az Isten beszéde olyan volt, mint a csontba rekesztett tűz, egy életen át szenvedélyesen hirdette egy lelkileg süket népnek. Senki nem tért meg a szolgálatára. Vagy ott lesz Ezékiel és Hóseás, olyan próféták, akikre nagyon kevesen adtak, hallgattak, vagy Ésaiás, akit Manassé ketté fűrészeltetett a zsidó hagyomány szerint, mert az igazságot merte hirdetni.
Aztán az idők teljességekor eljött a Fiú, aki az övéi közé jött, csakhogy azok nem fogadták be őt.

Valóban, mennyire is volt sikeres Jézus?
Istálóban született, egy falusi ács házában nevelkedett, rövid nyilvános szolgálata alatt soha nem volt vagyona, háza, komolyabb értéktárgyai. Halálakor az összvagyona egy köntös volt, amin a kivégzői osztoztak. Egy ideig nagy tömegek követték ugyan, de a szolgálata vége felé mindenki elhagyta, még a tanítványai is, sőt egy közülük el is árulta. Ez úgy hangzik, mint egy sikertörténet?
Mi volt Jézusnak a fontos?
Atyám... én dicsőítettelek téged e földön. Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt. János 17: 4.
Jézus életének a siker-része Filippi 2: 9-11-ben van megörökítve: Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Még egy gondolat a sikerről. Egyetlen helyen fordul elő a siker szó a Bibliában.
Józsué 1: 8. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasásást, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrízd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon és boldogulsz.
Ezúttal is a siker ígérete, az Isten beszéde iránti pontos engedelmességhez van kötve. Ennek azért kell így lenni, hogy a dicsőség az Istené legyen, és hogy nyilvánvaló legyen az Isten beszédének a tekintélye az emberek között.
Sok sikert kívánok, testvérem!

Az Ő dicsőségének magasztalása

Olyan felemelő érzés látni, amint több ezer ember együtt dicsőíti az Istent feleemelt kézzel, becsukott szemmel, örömkönnyekkel az arcukon. Arra gondolok: - Igen, Uram, drága Megváltóm, egyedül te vagy méltó, hogy végy tisztességet, dicsőséget és felmagasztalást, mert véreden váltottál meg minden népből és nemzetből, kárhoztra méltó embereket, és tetted őket fiaiddá és örököseiddé a mennyekben.
Igen, nincs más név a nap alatt, mely által üdvözülni lehetne, csak és kizárólag az Úr Jézus Krisztus neve, amely névre minden térd meghajol, meg kell, hogy hajoljon.
Nincs más személy mely méltó lehetne az imádatomra, az engedelmességemre, életem teljes alárendelésére, mint Ő, aki alárendelte magát az Atya eleve elrendelt tervének, amely által halálra adta az egyszülött fiát a világ megmentéséért.
Ő, aki bűnt nem ismert, bűnné lett érettünk, hogy mi ajándékba kaphassuk az Ő ártatlanságát.
Ó Uram, kicsoda olyan Isten, mint te? Aki megbocsátja népe maradékának bűnét, felénk fordulva könyörül rajtunk, a háta mögé veti álnokságainkat, és nem emlékezik meg többé azokról.
Nagy dolog imádni és dicsőíteni Őt!

A mindennapi életet élve látom, hogy egy dolog dicsőíteni felemelt kezekkel, becsukott szemekkel, kicsorduló könnyekkel az Urat.
Más dolog viszont élni az Ő dicsősége magasztalására.
Számomra azt jelenti élni az Ő dicsősége magasztalására, hogy újból és újból eldöntöm, hogy inkább utat engedek az Ő akaratának, mint az enyémnek. Ez egy harc, ami általában nem felemelő pillanatokban zajlik, nem örömkönnyek kísérik és nem felemelt kezek, hanem vívódások, belső fájdalom, küzdelem a bennsőben, szorongás és félelem, hit és kétely ütközése a gondolatok világában.

Az önfelett dicsőítés és az engedelmességben való járás nem zárja ki egymást, hanem inkább kiegészíti egymást.

Ó, Uram, Uram, te tudod!

Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod!
Ezékiel 37: 1-3.

A lelkipásztori, igehirdetői szolgálat egy lehetetlen szolgálat. Minden alkalommal, amikor emberek elé állsz, egy száraz csontokkal teli völgyben találod magad. A hallgatóságban vannak Istentől eltávolodott, reményvesztett emberek, akik úgy gondolják, hogy nekik végük van, az ő problémájukra úgy s’incsen megoldás. Ugyan ki tudna helyre hozni egy ennyire elrontott életet, egy ennyire romokban heverő házasságot, egy ennyire halott gondolkodást, egy ennyire visszaeső, kudarcot vallott embert, stb.
Ezért mondom, hogy a mi szolgálatunk olyan képtelenség, mint a semmiből világegyetemet előhívni, mint a negyednapos halottat feltámasztasni. Itt újjáteremtő erőre van szükség, ahhoz, hogy valami változzon.
Ott űlök a szállodaszobámban és a szemem megakad egy a parkettán heverő dehidratált, száraz legyen. Arra gondoltam, ha száz lelkipásztortársammal összefognánk, összeadnánk a sok-sok tapasztalatunkat, tálentumainkat, igeismeretünket, lelkiajándékainkat, inteligenciánkat, tehetségünket, kreativitásunkat – és megpróbálnánk így rávenni a száraz legyet, hogy ismét repüljön – mind a százan csődöt mondanánk.
Kedves lelkipásztor testvérek, szembe kell néznünk a ténnyekkel. Mi nem tudunk száraz csontokat eleveníteni. Néha hallok lelkes beszámolókat arról, hogy nem hívő barátkozókkal milyen jó lelki beszélgetéseket folytatott XY lelkipásztor. Ezzel, mintha csak azt sugallná, hogy már majdnem sikerült felébreszteni a száraz csontokat. Csupán még néhány ilyen beszélgetésre lesz szükség, és kész a siker.
Ezékiel egy tömegsír előtt áll. Isten lelke vitte oda, és bemutatta neki a nép lelkiállapotát. Aztán megkérdi Ezékielt: Emberfia! Életre kellnek-e még ezek a száraz csontok?
Ezékiel válasza: Ó, Uram, Uram te tudod!
Ezékiel nem buta próféta. Tudja, hogy ez a kérdés meghaladja a képességeit.
Nem kezd el lelkesen nekilátni a feladatnak. Nem mondja azt, Uram már van is egy ötletem. Kidolgoztam egy jó stratégiát. Előszöris készítek egy felmérést arról, hogy melyik csontváz mennyire száraz. Csoportokba osztom őket, és főleg azokra igyekszek koncentrálni, amelyek nem annyira szárazak, amelyeknél több esélyt látok az életrekeléshez...
Ezékiel ezt mondja: Uram, ha engem kérdezel, nekem erre nincsen válaszom. Ha azt kérdezed, hogy lehet ezeket életre kellteni: - ezeket a belül halottakat, ezt a halott házasságot, ezt a halott mentalitást, vagy bármit, ami ennyire halott... nos, Uram, ezt csak te tudod, mert nekem erre a kérdésre nincs válaszom. Én csak azt tudom, hogy van egy mindenható Isten, élet és halál felett Úr, aki rendelkezik minden élettel - és azt is tudom, hogy az nem én vagyok. Uram, Uram te tudod!
Felvetődik a kérdés: - Ha emberileg ennyire lehetetlen feladat a száraz csontok megelevenítése, akkor Isten miért veszi maga mellé Ezékielt? Mit akar egy emberrel, ott a száraz csontok között?
Erre csak egy magyarázat lehetséges. Kegyelmesen használja az ezékieleket, de csak azokat, akik hajlandók néhány fontos dologban együttműködni Istennel. Például:
Ezékiel megragadható volt a Lélek által. Oda vihette az Isten és ott tehette le, ahol akarta.
Ezékiel Isten jelenlétében állt, ezért Isten szemszögéből látta a száraz csontokat és értelmezte azok állapotát.
Ezékiel tökéletesen tisztában volt a maga tehetetlenségével és a kihívás emberfeletti jellegével.
Ezékiel készen állt a prófétálásra, más szóval hűségesen közvetítette Isten üzenetét a száraz csontoknak.
Ezékiel készen állt a Lelket megszólítva, kösbenjárni a száraz csontokért.
Ez a néhány ezékieli mozdulat leírja a mindenkori igehirdető felelősségét.
Bár csak ezekben lenne hű minden szolgatárs.
A feladat többi része, azaz a teremtési rész, az már az Isten csodálatos beavatkozása, aminek a következtében a nagyon száraz csontok összeállnak, hús és bőr borítja be őket és élő lélek költözik beléjük, és talpra állnak és igen nagy sereg lesz belőlük.
Az ezékielek nem tudnak mindent, de van néhány dolog, amit tudnak. Azt a néhány dolgot tegyék hűségesen! Aztán engedjék a Lelket, tenni a saját dolgát!

Hívő élet 101

A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki - némelyek szerint - szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen erélyesnek lennem annak a meggyőződésnek az alapján, amellyel merészen akarok fellépni némelyekkel szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. 2Kor. 10:1-5.

Amint olvasom a fenti mondatokat, Pál apostol krisztusi lelkülete, mint egy lágy szellő símogatja a lelkemet.
Ha a gyülekezetedben, ahová tartozol, "némelyek" azzal vádolnának, hogy gyáva és testies vagy - hogyan reagálnál?
Pál, a Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérleli a vádlóit.
Azok egyenesen provokálják az apostolt, szálljon harcba velük, érveljen, illesse őket éles szavakkal, hogy aztán legyen miért tovább folytatni a vitát.
Erre Pál ... A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket ... hadd ne kelljen erélyesnek lennem...

Talán a kultúránk hozta, vagy az ádámi természetünk lehet az oka, hogy kialakult a közösségeinkben egy olyan vezetői eszménykép, amely a harcias, határozott, keményen fellépő, lehengerlő személyiséget keresi a lelkipásztorban illetve a lelki vezetőben.
Megvallom, nekem jobban tetszik a páli minta. Az apostol vezetői ezköztárában ott találhatjuk a krisztusi szelídséget és gyöngédséget, a kérlelést és a szelíd érvelést. Pál nem akar konfrontálódni. Ha lehetséges volna, inkább elkerülné az ütközést a némelyekkel. Isten embere nem vitákban akar csatát nyerni, nem akar ő senkin sem felülkerekedni. Ő egész más színteren akar harcolni és győzni.
Igen, testben élünk - mondja ő - de nem test szerint hadakozunk.
Más szóval, van helye a vitézkedésnek, a hadakozásnak, de az soha nem emberek ellen kell, hogy történjen. Aki emberekben látja az ellenfelet, az olyan semmit nem tud a szellemi hadviselésről. A harc szellemi erők ellen folyik. Ezek az erők, az ember fantáziáját, a gondolatait támadják. Önző, ördögi gondolatokat építnek az elmébe, szép lassan, téglánként falat emelnek, a falból bástya lesz, a bástyából erőditmény amely alkalomadtán szembe szegül az Isten ismeretével. (Csak űlsz az imaház padjában, hallgatod az igét és eközben a szívedben támadnak okoskodások és magaslatok. Nem bírsz megindulni az Élet beszédén, nem fáj, nem itél, nem győz meg. Sőt minden alkalommal eljátszod a bírót, és a saját romlott elméd mérlegére helyezed az Isten beszédét, és temagad döntöd el, hogy ami elhangzott igaz vagy nem, elfogadod vagy nem.)
Pál mintha ezt üzenné e sorokkal a némelyeknek: - Barátaim, az emberi elme az én harci területem, és ez olyan kihívás, amely mellett nekem nincs sem időm, sem kedvem veletek harcolni.
Annak, akit Ő harcossá avatott, több frontvonala van. A célja, lerontani az erődítményeket, az okoskodásokat és a magaslatokat.
Első sorban a saját elméjében harcol, ott rombolja le a magaslatokat.
Igaz az állítás mely szerint, ki hogy gondolkodik, úgy él. Isten harcosa, a legnagyobb csatákat a saját elméjében vívja. Ha ott, az emberi gondolattal szemben Isten gondolata győzhetett, a látható döntések és tettek már csupán egy nyílt deklarálása annak a győzelemnek, ami az elmében megtörtént.
Másodsorban lelkekért harcol. Arra törekszik, hogy az evangéliumot, amely Isten hatalma az emberek üdvösségére, élje és hirdesse a sátáni magaslatok és erődök fogságának a nyomorában élő emberek elé.
Hogy milyen erődökről van szó? Igazad van, legyünk konkrétak.
Paráznaság, hűtlenség, pornográfia, alkoholizmus, kontrol nélküli dühkitörés, verekedés, notórius hazudozás, kéjelgés, hiábavaló időpocséklás, kényszerű álmodozás, szerencsejáték szenvedély, ingerlő-hivalkodó öltözködés, divatmánia, vásárlási kényszer, pénzsóvárság, felelőtlenség, szülők iránti engedetlenség, önteltség, lelki gőg, rágalmazás, pletyka, irigység, paranolyás féltékenység, folytonos félelem és aggódás, folyamatos panaszkodás és elégedetlenség, negativizmus és szeretetlen kritika, részrehajlás, népszerűség keresés... és ezekhez hasonló erődítmények és magaslatok, amelyek Isten ismerete ellen emeltettek.
Akár harcos vagy, akár fogoly, a Seregek Urával, a Szabadítóval van dolgod.
Én azt mondom, jobb harcosként élni, mint fogolyként. Harmadik variáció pedig nem létezik.

Blogolók Tízparancsolata

Az Evangéliumi Aliansz Londonban megrendezett „Godblogs" konferenciáján összeállították a blogolók tízparancsolatát. Ebben az internetes naplók íróit a következőkre intik:
Ne helyezd a blogodat a tisztességed elé!
Ne tedd bálvánnyá a blogodat!
Ne használd a képernyő adta névtelenséget bűnre!
Az Úr napján ne blogolj!
Tiszteld blogozó felebarátaidat, jobban, mint önmagad, és ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget a hibáiknak!
Mások becsületében, jó hírében vagy érzéseiben kárt ne tégy!
Ne használd a netet arra, hogy gondolatban házasságtörést kövess el vagy tűrj!
Ne lopd el felebarátod blogjának tartalmát!
Ne tégy blogger felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
Ne kívánd felebarátod blogját! Elégedj meg a sajátoddal!

Forrás: Family magazin (amit ez úton is ajánlok mindnekinek) 2008 november-decemberi szám, 69. old.

Téveszmék

A 94-es autópályán haladok hazafelé a munkából. Keresztyén talk-show megy a rádióban. A műsor vendége egy fiatalember, aki a saját nevével fémjelzett alapítványt hozott létre a homoszexuális keresztyénekért?! Az alapítvány célkitűzései közé tartozik a keresztyén érzelmű melegek és leszbikusok integrálása a normál keresztyén gyülekezetekbe.
"Az a panasz a hívőkre, mondja ő, hogy diszkriminálják az alternatív életstílusuakat.
Ha javítani akarunk ezen, akkor néha polcra kell tennünk a teológiai meggyőződésünket, a szeretet és befogadás krisztusi kötelessége érdekében. Végül is az üdvösség hit által kapható meg, és ezek az emberek bizonyított módon rendelkeznek üdvözítő hittel."
A legjobban az szomorított el, hogy a keresztyén rádió műsorvezetője egyetértett a vendéggel.
Az üdvösség valóban hit által kapható, azonban sokan elfelejtik, hogy az üdvözítő hitet megtérés előzi meg, a már hitre jutott ember pedig megtéréssel folytatja a hitéletét. Amikor Jézus elkezdte a nyílvános szolgálatát, az első üzenete így hangzott: - ...Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban! Mk. 1: 15b.

Polcra tenni a teológiánkat a krisztusi szeretet érdekében?
Vajon milyen krisztusi szeretetre gondolnak azok, akik ezt kérik tőlünk? A Krisztus, akit én megismertem valóban szeretettel teljes. Azonban, ha figyelmesen szemléljük az Úr Jézus életét, ő nem csak szeretett, hanem gyűlölt is. Barátja volt a vámszedőknek és a paráznáknak, de gyűlölettel beszélt a paráznaságról, a lopásról és a csalásról. Ha biblikusan akarod gyakorolni a szeretetet, meg kell tanulnod gyűlölni is mindazt, ami Isten számára utálatos és gyűlöletes.
Például, ha szereted a kisbabákat - gyűlölnöd kell az abortuszt, ha szereted a családodat - gyűlölnöd kell a válást, stb. Ha szereted Istent, gyűlölnöd kell a bűnt.

Befogadni a hívő homoszexuálisokat a gyülekezeteinkbe?
Pál apostol óvja a korintusiakat attól, hogy egyáltalán szóba álljanak azokkal, akik hívő létükre paráznák, és felsorol egy hosszú bűnlistát, amit most nem írok le. 1Kor. 5: 9-13. A homoszexualitás a paráznaságnak az egyik megnyílvánulása, és bőven bele esik a felsorolt listába. Igen, be kell fogadni őket, ha a biblikus megtérést követte a hit és a megtérés gyümölcse. Amig ez nem valósult meg, addig ha szóba is állunk az ilyen emberekkel, csak a lelkük állapotáról és a megtérés biblikus útjáról kell beszélni velük.

Olyan sok energiát fektetnek gyülekezetek arra, hogy az evangélium kulturálisan kompatibilis legyen, más szóval úgy elmondani a jó hírt, hogy ne legyen sértő, és pozitívan hasson. Ezt csak úgy lehet elérni, ha kiveszed az evangéliumból a botrányos részt, a bűn kérdését és Jézus Krisztus kereszthalálát.
Igyekeznek továbbá úgymond kulturális hidakat építeni a gyülekezet és a világ között, hogy az emberek ne gondolják, hogy a hívők szűklátókörűek. Kulturális hidat építeni, egy ködös fogalom, ami arról szól, hogy beengedjük a világ szellemét a gyülekezetbe, mert azt gondoljuk, hogy így relevánsabb az üzenetünk és így több lelket nyerhetünk meg Krisztusnak. És nem értjük meg, hogy a gyülekezet pontosan akkor tud nagy hatást gyakorolni a világra, ha gyökeresen más, mint a világ, és ha felvállalja a kereszt botrányát. A keresztyén gyülekezet akkor van a helyén ha meg meri mondani egy önmagát hívőnek tekintő homoszexuálisnak, hogy önámításban él amikor azt gondolja, nem tehet róla, hogy ő férfiparázna, és az Úr elfogadja őt így is.
Mi szeretünk mindenkit integrálni, mindenki felé szolgálni, mindenkit megtéríteni és meggyőzni arról, hogy ha megtette azt a néhány szükséges lépést amit megosztottunk vele, akkor ő már megtért. Ne győzz meg senkit a megtérése felől, csak mondd el neki, hogyan kell megtérni. Hagyd, hogy a Szentlélek mondja meg neki, hogy megtért. Ne te mond meg neki, hogy meg van térve!

Hogyan vettük a Krisztust? V

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve ismert, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.
Róma 8: 28, 29.
A predesztinációt nem érdemes tagadni, mert benne van a Bibliában, de nem is szabad túlhangsúlyozni. Önmagamról azt tartom, hogy én egy kálvinista - arminiánus hívő vagyok. Olyan ez, mint a repülő, amelynek szükségszerűen mind a két oldalán van szárnya, másképp nem repül. Hiszek ugyan a predesztinációban, de nem hiperkálvinista módra. És hiszek az ember szabad akaratában, de nem hangsúlyozom túl, mint az arminiánusok, többségében.
A hiperkálvinista predesztináció a predeterminizmus felé billen, ami nem biblikus. A predeterminizmus azt vallja, hogy a sorsod előre el van döntve és nem kerülheted el. A történelem nagy sakktábláján bábúként mozgatnak egy előre megírt forgatókönyv szerint, amivel szemben tehetetlen vagy. Az iszlám determinizmus hasonlóan gondolkodik.
A túlkiabált arminiánus szabad akarat pedig azt vallja, hogy az életed alakulását teljesen a saját akaratod kontrollja alatt tartod. Te irányítsz minden esetben. Ez sem biblikus, hanem inkább az ún. pellágiuszi tévtanításhoz áll közel, amit már Szent Ágoston a maga korában megcáfolt, mint a Szentírástól idegen tant.
A predesztináció és a szabad akarat kapcsolatát, az eddigi világosságom alapján, így értem: Akiket Isten eleve ismert, azokat el is rendelte... A Róma 8: 29-ben a proginosko szó áll, a prognosis szó múlt idő formája, és pontosan így fordítandó - előre ismerte. Tehát, Isten előre ismerte, már az örökkévalóság-múltban, azokat, akik igennel válaszolnak az evangéliumra, és szeretni fogják Istent. Az Isten előre tudása nem befolyásolta azokat, akik Istent a saját döntésük alapján szerették. Szabad akaratukat gyakorolva a hit alapján mondtak igent Istennek. Isten, az ő előretudása alapján választotta ki azokat, és elrendelte őket, hogy az ő Fia képéhez legyenek hasonlókká. Más szóval, elrendelte őket, hogy a megszentelődés folyamatában részt vegyenek, aminek a célja a Krisztushoz való hasonulás, életük Krisztushoz való hozzáigazítása. A kiválasztás és elrendelés jele, nem az, hogy egyszer igent mondhattunk Istennek, és elfogadtuk az evangéliumot. A kiválasztás és elrendelés jele, az életem folyamatos hozzáigazítása Krisztushoz. Honnan tudod, hogy Isten kiválasztott téged? Onnan, hogy naponta, rendszeresen van helye az Isten igéje iránti engedelmességnek az életedben. Ott lüktet benned a vágy, hogy minél jobban hasonlíts Krisztushoz. Ezt nem tudod felvállalni egyedül. Ehhez szükséged van a Szentlélek asszisztenciájára, hogy a te szabad akaratod immár igazodhasson az Ő akaratához. Így megmarad az a tudatod, hogy te szabad akaratodból követed Őt, ugyanakkor pedig az Ő kiválasztása érvényesül az életedben, amely az Ő előretudása alapján történt.
2Thessz. 2: 13, 14. további világosságot ad a téma megértésében.
Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.
Itt azt tudjuk meg Pál apostoltól, hogy az üdvösségre való kiválasztás a Lélek megszentelő munkája által és az igazságba vetett hit által történik. Az evangéliumot hallgatva, a tesszalónikaiak megértették, hogy hinni az igazságban azt is jelenti, hogy járunk az igazságban. A kiválasztás jele az, hogy hiszek az igazságban és engedelmeskedek folyamatosan az igazságnak. Persze, tesszük ezt egy bűnnel és kísértéssel teli világban, és egy bűnre és kísértésre hajlamos testben. Ezért van az, hogy - miközben kudarcokat is átélünk ebben a harcban - egyedül a Szentlélek tesz képessé a győzelemre.
Nem úgy van tehát, hogy x évben befogadtam az ÚrJézust és bemerítkeztem, de ne kérdezzétek, azóta hogy vagyok, mert a lelki életem az nulla, a régi bűneimben élek, de, hála az az Úrnak, tudom, hogy kiválasztott az üdvösségre, mert én döntöttem mellette, ezért aztán akármi is történjék, én üdvözülök. Aki így gondolkozik, ott téved, hogy azt hiszi, az ő döntése a kiválasztás jele. Nem, nem így van!
Nem a mi egyszeri döntésünk a kiválasztás jele, hanem a mindennapi megújuló elköteleződésünk a Krisztus iránti engedelmességre, az a kiválasztás jele! Ez pedig nem az ádámi természetünkből fakad, hanem a bennünk munkálkodó Isteni természetből, amelyet az újjászületésben kaptunk.
Ha a fenti magyarázatot bonyolultnak találod, ne csodálkozz rajta, mert ez a téma valóban bonyolult.

Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. Róma 11: 33-36.

Hogyan vettük a Krisztust? IV

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve ismert, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Róma 8: 28, 29.

Ez az igei idézet eleddig sok embert megnyugtatott és sok embert felháborított.
Ha nem Isten szuverenitása és jósága a szemüvegünk amelyen keresztül olvassuk ezt a kijelentést, akkor egyszerűen nem lehet értelmezni.

Isten szuverenitása. Mi az? A saját definíciómat írom le. Ennél van jobb is, de nekem ez is elég.
Isten mindennel rendelkezik. Rendelkezik a világegyetemmel, benne a Föld bolygóval, a Földön minden élővel, a minden élők között velem is rendelkezik, akár elfogadom ezt a tényt, akár nem.
Isten jósága. Isten kegyelme újjászült Krisztusban, bűnbocsánatot kaptam, megajándékozott üdvbizonyossággal és isteni természettel. Tudom, hogy ő szeret és az életemet Krisztuséhoz hasonlóvá akarja tenni, mert csak így vehet nagyobb dicsőséget az életemből.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a fent leírtak miatt teljesen igeellenesnek tartom azt az állítást, amit pedig gyakran szoktunk mondani, hogy úgymond Jézus Krisztusnak megengedem, hogy Úr és Király legyen az életemben. Semmi nem múlik azon, hogy én mit engedek meg neki, mert egyszerűen nem vagyok abban a helyzetben, hogy én engedjek meg vagy tiltsak meg valamit is Jézusnak. Ő Úr és Király az életem felett és rendelkezik az életemmel, akár megengedem neki, akár nem. Erről szól az Isten szuverenitása. Én legfeljebb arra vagyok alkalmas Isten Lelkének még az újjászületés előtt bennem munkálkodó megelőző kegyelme által, hogy eljussak a bűnbánat szomorúságáig, a bűneim miatti megkeseredésig. Az újjászületés következtében valósul meg a fenti igének az a része, amely így hangzik: - Akik Istent szeretik... Végre azok táborába tartozhatom Isten jóvoltából, akik Istent szeretik. Az ilyen embert nevezem hívőnek.

Tehát, az Istent szerető hívő ember elfogadja azt a tényt, hogy Isten rendelkezik az életével és Isten jó. Tudja, hogy semmi sem történik véletlenül az életében. Az Istent szerető embernek egyetlen célja, hogy Isten dicsőségének a magasztalására éljen. Isten célja az ilyen emberrel az, hogy Krisztus kiábrázolódjon az életében. A Krisztushoz való igazodás az egyetlen módja annak, hogy Isten dicsőítve legyen egy ember életében.
Ezért a hívő ember tudja, hogy minden ami éri őt, akár jó, akár rossz, mind a javát szolgálja, mert azáltal Isten formálja krisztusivá a jellemét, és az végsősoron Isten dicsőségét fogja munkálni.
Ha Istent az dicsőíti meg, hogy szegény maradok egész életemben, akkor elfogadom azt Isten kezéből, mert így lehetek leginkább az Ő dicsőségére.
Ha egy halálos betegséget enged meg az életemben, azzal terve van, mert így akarja megdicsőítni magát bennem.
Joni Erikson életében úgy dicsőítette meg magát a szuverén és végtelenül jó Isten, hogy megengedte, hogy 17 évesen nyaktól lefele lebénuljon. Ma ezreket bátorít a példája világszerte.
Ha elismerted Isten szuverenitását az életedben, minden értelmet nyer, ami veled történik. Ha nem ismerted el az Ő uralmi jogát feletted, akkor van az, hogy mindenért zúgolódsz és magadat áldozatnak látod, másokból meg bűnbakot csinálsz.
Ha az úgynevezett keresztyének, akik elváltak és újraházasodtak, készek lettek volna még a válásuk előtt elismerni és megérteni Isten uralmát az életükben, akkor a másik fél "kibirhatatlan" természetét, Isten formáló kezének fogták volna fel, mert azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat szolgálja. Egy nehéz természetű házastárs mellett formálódik ki leginkább a feltétel nélküli Krisztusi szeretet egy ember jellemében. Isten, az ő bölcsességében nem tévedett, amikor azt a személyt adta melléd, akivel most élsz együtt. Isten abban dicsőíttetik meg, ha együtt maradsz vele és szolgálsz neki, tűrsz neki és megtanulod feltétel nélkül szereni, ahogyan téged is szeret az Isten.
Végül hadd osszam meg az olvasóval egy hosszú vívódásomat, ami Isten szuverenitásának és jóságának a megértése által került nyugvópontra az életemben.
Rövid időre rá, hogy öt tagú családommal elkezdtük az életet az Egyesült Államokban, arra kényszerültem, hogy a lelkipásztori szolgálat mellett másodállást is vállaljak. Majdnem öt éve már, hogy heti negyven órát dolgozom egy gyárban és a lelkipásztori szolgálatot is végzem. Sokáig menekülni akartam ebből a helyzetből, azonban menet közben rájöttem, hogy ez most egy olyan életszakasz az Úrral való járásomban, amely Isten tökéletes tervével egyezik. Nagyon sokat formált az Úr az elmúlt négy évben, és megtanultam néhány fontos életleckét is. Azt is tudom, hogy nem örökké tart ez a mostani kemény élettempó. Isten, az ő bölcsességében eltervezte számomra a nekem leg megfelelőbb utat. Nekem csak el kell fogadni az Ő akaratát.
Legyen mindenek felett áldott az Ő neve.

A 29-ik verset legközelebb...

Hogyan vettük a Krisztust? III

Nagyra értékelem Dietrich Bonhoeffert. Könyvében, a The Cost of Discipleship, rendkívül tisztán megfogalmazza a modern evangelikál egyházak problémáját.

Az íróról csak annyit, hogy ő német lutheránus lelkész volt a Náci rezsim alatt, aki mártírhalált halt Krisztusért, mert azt állította nyiltan, hogy a hitleri politika démoni ihletésű. Három évig volt börtönben a hitéért, a háború vége előtt felakasztották, Himler külön parancsára.

Bonhoeffer abban látja a gyülekezetek elvilágiasodásának az okát, hogy a szószék emberei felhígították az evangéliumot, és ma már egy olcsó kegyelmet hirdetnek, ami nem segít a megtérni vágyóknak, hanem inkább félrevezeti őket. Bonhoeffer saját szavait idézem ezzel kapcsolatban. (Nyers fordítás angolból.)

Idézet: "Az olcsó kegyelem ezt jelenti: - megbocsátást prédikálni bűnbánat nélkül; bemerítést gyülekezeti fegyelem nélkül; úrvacsorát bünvallás nélkül... Az olcsó kegyelem, kegyelem tanítványság nélkül, kegyelem kereszt nélkül, kegyelem Krisztus követése nélkül."

A kontraszt a drága kegyelem, aminek a hirdetését manapság tudatosan nem vállalják sokan. Erről ezt mondja: - "A drága kegyelem, a mezőn elásott kincs, aminek a kedvéért örömmel elad mindent az ember, csakhogy megszerezze. A drága kegyelem, a Krisztus királyi uralma, amelynek a kedvéért valaki képes kivályni a szemét, amely megbotránkoztatta őt. A drága kegyelem, Krisztus hívása, amit a tanítvány meghallva, othagyja a hálókat és követi Őt. Az ilyen kegyelem drága, mert követésre hív, és kegyelem, mert Krisztus követésére hív."

Az olcsó kegyelem hirdetői nem beszélnek a bűnről, nem teszik világossá hallgatóságuk előtt, hogy mennyire gyűlöli Isten a bűnt, hogy mi a bűn következménye, és hogyan befolyásolhatja az ember örök sorsát.
Istennek egy kiválasztott eszköze úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy az olcsó kegyelem hirdetői úgy kezelik a megtérést, mint egy influenza oltást. Megkaptad ekkor és ekkor? Ha igen, te már rendben vagy. Nem kell aggódnod. Be vagy biztosítva az örökéletre.
Ez az állítás részben igaz, részben nem igaz.
Az igaz része a következő: - Az üdvösség kegyelemből van, nem az ember teljesítményén múlik. Aki kegyelmet nyert, annak újélete van és üdvbizonyossága. Tudja az illető, hogy a mennyország örököse. A Szentlélek az ő lelkével együtt tesz bizonyságot erről a tényről.
Csak hogy a megváltott életnek vannak határozott jelei az ember életében. Azok a jelek önmagukért beszélnek.
Aki új életben jár, világosságban jár. Igazodik Isten jelleméhez és akaratához a mindennapi életében.
Aki új életet nyert, érzékeny a bűnre. A Szentlélek meggyőzi a bűnről és bűnvallásra indítja. Az igazi hívő ember ismertetőjegye nem a tökéletesség, hanem az összetört szív.
Aki ismeri az Urat, szívből vágyik Jézus követésére.
Aki új életet nyert, szereti Isten népét, a gyülekezetet. Olyan szeretettel szeret, amely áldozatokra képes.

A dolog megtévesztő része abban van, hogy a megtérést és az újjászületést leredukáltuk egy verbális hitvallásra és egy egyébként biblikus szertartás személyes vállalására - gondolok itt a bemerítésre.
Mindez egy íratlan séma szerint történik a következő képpen:
Az igehirdető kérdez.
- Tudod-e, hogy bőnös vagy?
A válasz, természetesen - igen!
Következő kérdés.
- Akarsz-e a mennybe jutni?
- Igen!
- Ha igen, akkor kell kérned az Úr Jézust, hogy jöjjön a szívedbe és bocsássa meg a bűneidet. Akarod ezt most?
- Igen!
- Mondd utánam a következő imát... Elmondatja vele a bűnösök imáját.
Igehirdető kérdezi.
- Van-e bizonyosságod a felől, hogy Jézus Krisztus elfogadott téged?
A válasz általában ez:
- Nem tudom. Nem érzem úgy...
Válasz:
- Ez nem érzelem kérdése. Ha őszinte volt az imád, Jézus elfogadott téged. Csak hinned kell, mert ő megigérte, ő nem hazudik, stb.

Egy ilyen beszélgetés lefolytatható 3, 4 perc alatt, aminek mindig az a vége, hogy - te már az Úré vagy ha most nem is érzed, ha nincs is most még teljes hited, stb...
A valóság az, hogy az illetőnek senki nem beszélt komolyan a bűnéről és annak következményéről, a Szentlélek Istennek nem volt ideje, lehetősége meggyőzni az illetőt bűn, igazság és ítélet tekintetében. Nem volt lehetőség Isten szerint megszomorodni, összetörni a Szentlélek meggyőző ereje alatt. Nem volt lehetőség úgy kiáltani Istenhez, mint akinek Krisztus golgotai áldozata az egyetlen esélye az üdvösségre.
Pedig, én inkább ezt nevezném megtérésnek, és semmiképpen sem azt a felszínes megközelitést. Az a tény, hogy így is emberek megtérnek, az csak Isten kegyelmének köszönhető, amely annak ellenére dolgozik a szívekben, hogy ilyen tévesen próbáljuk az emberek elé tárni az evangéliumot.
Isten, az ő mérhetelen kegyelme által, a fent említett mély bűnbánatra és összetört szívre szokott válaszolni az Újjászületés csodájával, ami egy mennyei beavatkozás a bűnös életébe. Ezt nevezem az ember igazi fordulópontjának. Innentől kezdve igaz a 2Kor. 5: 17. miszerint: Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, imé újjá lett minden.
A régiek elmúltak! Elmúlt a félelem, a bizonytalanság, a bűn szeretete.
Újjá lett minden! Új szív, új gondolkodás, új értékrend, új viszonyulás a bűnhóz, amit valamikor annyira szeretett az ember. Új hozzáállás a bibliához, új viszonyulás a hívő néphez, új jellem, ami napról-napra növekszik, és hasonlít Krisztushoz.
Nem arról van szó, hogy az ember ezután már tökéletessé válik, hanem arról, hogy ha vétkezik, fáj neki és megbánja. Igyekszik rendezni azt emberekkel, ha szükséges, de Istennel minden esetben. Mert a bűn Isten személye és akarata elleni lázadás.
Röviden, így értem én a hívő életet, így vettem a Krisztust.

Hogyan vettük a Krisztust? II

A legjobb szándékú hívő emberrel is megtörténhet, hogy félreértelmez egy ígét a Bibliában. Ha az adott igevers nem az üdvösség útjára vonatkozik, nos, még akkor is okozhat bajt, olykor szakadásokat is.
Mi történik azonban akkor, ha egy adott ige értelmezésén múlik az üdvösség megértése vagy félreértése?
Mint lelkipásztor, úgy gondolom, óriási felelősségtudatra és alázatra van szükség, amikor értelmezzük és hirdetjük az evangéliumot.
Itt van mindjárt egy példa, Róma 10: 9. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
Egy fiatal lány nem rég azt mondta erre az igére reagálva: - Ó, hát akkor így lehet üdvösséghez jutni? Hinnem kell, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és vallást kell tennem az Úr Jézusról? Csak ennyi? Ez nem olyan nehéz feladat. Kicsi korom óta hiszem a feltámadást. Az iskolában pedig tudják, hogy járok imaházba és vallom Jézust. Szóval, akkor üdvösségem van?
Pál a római hívőknek írja e sorokat, akik a levél keletkezése táján és azután is, naponta szembesültek az üldöztetéssel.
A római hatóság egyik kedvenc manővere az volt, hogy néhány állig felfegyverkezett pretoriánus osztaggal körbe vitették a város utcáin a császár szobrát egy oltár talapzaton, aminek az előterébe volt helyezve egy tömjénes edény és egy égő mécses. A menet megállt egy piactéren, vagy egy zsufolt utcasarkon, és odaszólították az ott álldogálókat. Az osztag parancsnok elkiáltotta magát. Császár az Úr! Egyenként oda kellett járulni a szobor elé, egy csipet tömjént ki kellett emelni a tálkából és rá kellett szórni a mécses lángjára. Meg kellett hajolni a szobor előtt és meg kellett szájjal vallani, hogy Császár az Úr! Aki ezt nem vállalta, és általában csak a keresztyének nem vállalták, azt hazaárulónak tekintették. A leg több esetben letartóztatták. Volt olyan eset is, amikor rögtön, a helyszínen kivégezték az illetőt.
Ez tehát a történelmi kontextusa a Róma 10: 9-nek. Erre már nem lehet könnyedén azt mondani, hogy hát csak ennyi az egész.
Az a hit, amiről itt Pál apostol ír, olyan Krisztusba vetett hit, amely kész volt az élete árán is szájjal megvallani Krisztust.
Erre az igére sok olcsó és halott, tartalmatlan és semmit mondó hit épült már. Mert némelyek azt értették és azt hirdették, hogy csak ennyi az egész...

Hogyan vettük a Krisztust? I

Az öt pontos kálvinizmussal szemben, a következő képpen látom az üdvösség lényegi pontjait a Szentírás alapján. Bibliai idézeteket most nem mellékelek.
Megjegyzem, hogy néhány pontban a meggyőződésem nem eltérő a kálvinista üdvösségtanétól.
Isten szuverén Úr, az ember bűnös és mindenestől romlott a természete. Isten feltétel nélkül szeret minden embert és hív az üdvösségre. Az üdvösséget Jézus Krisztusban szerezte meg Isten az egész világ számára és mindenkit személyválogatás nélkül hív. Nem mindenki válaszol pozitívan a hívásra. A kegyelemnek ellene lehet állni, el lehet utasítani. Azoknak, akik hisznek, hatalmat ad, hogy Isten fiainak neveztessenek. Isten gyermekeiben az új élet munkálkodik a Szentlélek által és elindítja bennük a lelki növekedést. A lelki növekedésnek, illetve megszentelődésnek ellene lehet állni. Sőt, vissza lehet fordulni a régi életbe. Megjegyzem, ez nehezen történhet meg annak az életében, aki egyszer újjászületett, mégis nem teljesen kizárt.
A legtöbb úgynevezett megtérés, ami aztán visszaeséssel végződik, nem volt igazi. Érzelmi fellángolás, pszychológiai manipuláció eredménye, szalmaláng, vagy valami afféle.
Az újéletnek vannak határozott jelei az ember életében. Azok a jelek önmagukért beszélnek.
Aki új életben jár, világosságban jár. Igazodik Isten jelleméhez és akaratához a mindennapi életében.
Aki új életet nyert, az érzékeny a bűnre. A Szentlélek meggyőzi a bűnről és bűnvallásra indítja. Az igazi hívő ember ismertetőjegye nem a tökéletesség, hanem az összetört szív.
Aki ismeri az Urat, annak a szíve és az életmódja vágyik Jézus követésére.
Aki új életet nyert, az szereti Isten népét, a gyülekezetet. Olyan szeretettel szeret, amely áldozatokra képes.

Paul Washer

Ezt hallgasd meg!

Hogyan vettük a Krisztust?

Az egyháztörténet folyamán a teológiai doktrínák sokat tisztultak, finomodtak. Ez a tisztulás általában harcok, viták, érvek ütköztetése következtében valósult meg. Ha csak az első századok fontos zsinataira, vagy ha magára, a reformációra gondolunk, ezek az események egy-egy kemény harc, konfrontáció volt az akkori teológiai elhajlásokkal szemben. Ez a szembenállás olykor azok életébe is került, akik kitartottak az igazság mellett.
Isten gyermekei mindig fontosnak tartották megfogalmazni, hogy miért hisznek abban, amiben hisznek. Tudták azt, hogy ha a teológiai tan téves, abból téves életvitel következik, és végsősoron örök céltévesztés. Nem véletlenül óvnak bennünket az apostolok a tévtanítástól. A tévtanítók elkárhoznak, ha meg nem térnek az elhajlásaikból, ez egyértelmű a Szentírás szerint.
A tiszta tan nem tolerancia kérdése, hanem fontos alapkérdés, amit nem szabad kompromitálni.
Az embereket azonban, akik a tévtanítás hálójába kerültek, szeretni kell, és lehet feléjük szolgálni az igazsággal.

Az előző bejegyzésemet, egy hosszas komment sorozat követte. Kedves vitatársam, aki a nevét is adta a véleményéhez, nem tartotta helyesnek, hogy negatív módon hozom szóba a kálvinistákat. Elismerem, igaza van. Nekünk nem kell foglalkozni egy adott eszme vagy teológiai irányvonal képviselőivel. Ha mégis azt tesszük, óvhatatlanul személyeskedésbe torkollik a dolog. Az Ige is arra figyelmeztet, hogy mindenki maga magáért ad számot az Istennek. Róma 14: 12.
A továbbiakban nem a kálvinistákkal, hanem a kálvinizmussal, mint eszmerendszerrel szeretnék foglalkozni, különös tekintettel a kálvini szoteriológiára. Nem támadni akarom feltétlenül, hanem megérteni. Az ok, amiért vizsgálni akarom, nagyon gyakorlati.
Itt élve az Egyesült Államokban, volt elég időm megállapítani azon tényt, hogy az evangelikál gyülekzetek jó része a kálvini üdvösségtant vallja és próbálja bevinni a gyülekezeti és egyéni élet gyakorlatába.
(Mint azt mindjájan tudjuk, Európában a kálvini üdvösségtant valló egyházak pár száz év alatt kifuladtak, el élettelenedtek, templomaik mind egy-egy múzeum, építészeti látványosság, de bennük, nagyon kevés kivétellel, élet nincsen. Valami nem működött, vagy nem jól működött, és az vezetett a szellemi halálhoz.)

Amerikában van néhány kersztyén szociológus, akik folyamatosan figyelik, mérik főleg az evangéliumi kersztyének életét és hatékonyságát. Ezek közül is a legnevesebb talán a George Barna Institute. A felméréseik olykor megdöbbentenek bennünket. Nem olyan régen állapították meg, hogy az evangéliumi gyülekezetekben nagyobb arányú a válások száma, mint a világban.

Régebben találkoztam egy keresztyénnel, akiről tudom, hogy ő a második házasságában él, a felesége pedig a harmadik férjét fogyasztja az illető személyében. Örömmel újságolta, hogy amióta egybekeltek, gyülekezetet váltottak és járnak felnőtt bibliaórára, és nagyszerű közösségük van. Az új gyülekezetben mindenki nagyon kedves hozzájuk, és a lelkipásztor is nagyon megértő. Amit azonban nem mondtak el az, hogy néhány ember szenved, amiatt, a döntés miatt, amit mint megtért keresztyének mindaketten meghoztak. Ha megkérded őket, teljesen bizonyosak az üdvösségük felől. Állítják, hogy közösségben vannak az Úrral, stb.
Ez csak egy példa a sok közül, ami azt indikálja, hogy valami nem stimmel.
De itt egy másik példa.
Van egy ismerősöm aki megtért, átadta életét az Úrnak. De két év múlva visszaesett a bűnébe, megint alkoholizál, parázna életet él, teljesen visszament a régibe. Ugyanúgy él, mint megtérése előtt. Elmondása szerint nem tagadta meg az Urat, és bűntudata is van, de nem tud alkohol és nők nélkül élni. És mindemellett az ismerősöm azt állítja, hogy ha most így halna meg, ebben az állapotában, akkor is üdvözülne, mert egyszer már valamikor volt egy megtérése. És szerinte csak azok térhetnek meg akik eleve ki vannak választva az üdvösségre; emberi döntés nem kell hozzá; a kegyelemből pedig nem lehet "kiesni".
Kedves barátaim, kérdezem én-, hogyan egyeztethető ez össze a teljes írás tanításával?
Jézus azt mondta a bűnös nőnek, "eredj el, és többé ne vétkezzél".
Hogy lehet egy "eleve kiválasztott" embernek aki megtért, bűntudattal bár, de tudatosan bűnben élni, és azt állítani, -halál komoly meggyőződéssel-, hogy ő üdvözülni fog -még akkor is, ha ekkora bűnben él-, mert egyszer valamikor volt egy megtérése, tehát ki van választva.
Ahelyett, hogy belátná az ilyen ember, hogy el fog veszni, és visszatérne, és egy radikális megtérésen menne keresztül, átadva életét az Úrnak, hogy Ő adjon teljes tisztulást, teljes szabadulást, a bűnt jobban szeretve-, éli a maga bűnös életét, és megnyugtatja magát azzal, hogy a "kegyelemből úgy sem lehet "kiesni".

A kálvini üdvösséget valló egyházakban felvettek egy olyan tanítást, amit egyik kedvenc íróm, Dietrich Bonhoeffer olcsó kegyelemnek nevez. Ezt írja az olcsó kegyelemről:"Az olcsó kegyelem ezt jelenti: - megbocsátást prédikálni bűnbánat nélkül; bemerítést gyülekezeti fegyelem nélkül; úrvacsorát bünvallás nélkül... Az olcsó kegyelem, , kegyelem tanítványság nélkül, kegyelem kereszt nélkül, kegyelem Krisztus követése nélkül."
Neves igehirdetők, rádiós, televiziós sztár prédikátorok - tisztelet a kivételnek - az olcsó kegyelem hirdetésére álltak rá. Néha, amikor valami nagyon látványos botrány súlytja a gyülekezetüket, kiállnak és dörgedelmes igehirdetést tartanak a bűnről. De hát azt ritkán teszik, és akkor sem veszi őket komolyan senki, hiszen azelőtt sok tanításon keresztül győzték meg hallgatóikat arról, hogy az üdvösség nem veszíthető el, és bármit tesznek, bárhogy élnek, az Úr szereti őket, az üdvösségük biztosítva van.
A múltkor egyszer azt hirdette az egyik nagyrabecsült igehirdető, beszélve a szentek kifejezésről, amit több apostoli levélben is megtalálunk, hogy, idézem: "hívő létedre Isten szentjei közé tartozol, és ha néha másnak az ágyában kötsz ki, az nem azt jelenti, hogy nem vagy szent, nem vagy az Úré, hanem csupán azt, hogy az Úr szentjeként van egy szexuális problémád, ami még nincs az Úr kontrollja alatt, és azt orvosolni kell. Ugyan így van ez, ha az Úr szentjeként drogozol, vagy alkoholizálsz, stb. Give me a break...

Ez a fajta evangélium, nem az, amin én megtértem. Én nem így vettem a Krisztust!
Erdélyben fogadtam el az Úr Jézust, mint megváltómat és Uramat 17 évesen. Ott tanultam meg járni a lelkiéletben. Ott kaptam az elhívásomat is a szent szolgálatra. Ott éltem át a nagyváradi lelki megmozdulást a fiatalok között a nyolcvanas években. A nagyváradi román gyülekezetben alapozhattam meg a teológiai meggyőződésemet üdvösségtan tekintetében.

Visszatérve a témára, a fent említett anomáliák valamilyen formában kapcsolódnak egy téves üdvösségteológiához. Ha megpróbálom beazonosítani, hogy milyen üdvösségtanról van szó, végül csak a kálvini szoteriológiánál kötök ki. Hiszen ott van szó arról, hogy Isten eleve elrendelt egy szűkebb embercsoportot az üdvösségre, és egy nagyobb számú csoportot pedig a kárhozatra.
Ott van szó továbbá arról is, hogy Jézus helyettes áldozata csak a kiválasztottakért történt, tehát, az Úr Jézus Krisztus nem halt meg az egész világ bűneiért... stb.
Emiatt szeretnék a továbbiakban vizsgálódni és ha lehet, elhatolni az efajta ferde, nem keresztyén tanok, gyakorlatok és jelenségek gyökeréig, ha az Úr megengedi.
Nem azért akarok vizsgálódni, mert nem ismerem az igazságot és nem azért, mert elbizonytalanodtam. Tudom, hogy ahol egészséges a tanítás, ott egészséges a megélt lelkiélet is. Ahol valami nem igei a doktrínák területén, ott bibliátlan lesz a gyakorlat is.
Folytatás következik...