Hogyan vettük a Krisztust? II

A legjobb szándékú hívő emberrel is megtörténhet, hogy félreértelmez egy ígét a Bibliában. Ha az adott igevers nem az üdvösség útjára vonatkozik, nos, még akkor is okozhat bajt, olykor szakadásokat is.
Mi történik azonban akkor, ha egy adott ige értelmezésén múlik az üdvösség megértése vagy félreértése?
Mint lelkipásztor, úgy gondolom, óriási felelősségtudatra és alázatra van szükség, amikor értelmezzük és hirdetjük az evangéliumot.
Itt van mindjárt egy példa, Róma 10: 9. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
Egy fiatal lány nem rég azt mondta erre az igére reagálva: - Ó, hát akkor így lehet üdvösséghez jutni? Hinnem kell, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és vallást kell tennem az Úr Jézusról? Csak ennyi? Ez nem olyan nehéz feladat. Kicsi korom óta hiszem a feltámadást. Az iskolában pedig tudják, hogy járok imaházba és vallom Jézust. Szóval, akkor üdvösségem van?
Pál a római hívőknek írja e sorokat, akik a levél keletkezése táján és azután is, naponta szembesültek az üldöztetéssel.
A római hatóság egyik kedvenc manővere az volt, hogy néhány állig felfegyverkezett pretoriánus osztaggal körbe vitették a város utcáin a császár szobrát egy oltár talapzaton, aminek az előterébe volt helyezve egy tömjénes edény és egy égő mécses. A menet megállt egy piactéren, vagy egy zsufolt utcasarkon, és odaszólították az ott álldogálókat. Az osztag parancsnok elkiáltotta magát. Császár az Úr! Egyenként oda kellett járulni a szobor elé, egy csipet tömjént ki kellett emelni a tálkából és rá kellett szórni a mécses lángjára. Meg kellett hajolni a szobor előtt és meg kellett szájjal vallani, hogy Császár az Úr! Aki ezt nem vállalta, és általában csak a keresztyének nem vállalták, azt hazaárulónak tekintették. A leg több esetben letartóztatták. Volt olyan eset is, amikor rögtön, a helyszínen kivégezték az illetőt.
Ez tehát a történelmi kontextusa a Róma 10: 9-nek. Erre már nem lehet könnyedén azt mondani, hogy hát csak ennyi az egész.
Az a hit, amiről itt Pál apostol ír, olyan Krisztusba vetett hit, amely kész volt az élete árán is szájjal megvallani Krisztust.
Erre az igére sok olcsó és halott, tartalmatlan és semmit mondó hit épült már. Mert némelyek azt értették és azt hirdették, hogy csak ennyi az egész...