Tuesday, April 28, 2009

Hogyan vettük a Krisztust? V

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve ismert, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.
Róma 8: 28, 29.
A predesztinációt nem érdemes tagadni, mert benne van a Bibliában, de nem is szabad túlhangsúlyozni. Önmagamról azt tartom, hogy én egy kálvinista - arminiánus hívő vagyok. Olyan ez, mint a repülő, amelynek szükségszerűen mind a két oldalán van szárnya, másképp nem repül. Hiszek ugyan a predesztinációban, de nem hiperkálvinista módra. És hiszek az ember szabad akaratában, de nem hangsúlyozom túl, mint az arminiánusok, többségében.
A hiperkálvinista predesztináció a predeterminizmus felé billen, ami nem biblikus. A predeterminizmus azt vallja, hogy a sorsod előre el van döntve és nem kerülheted el. A történelem nagy sakktábláján bábúként mozgatnak egy előre megírt forgatókönyv szerint, amivel szemben tehetetlen vagy. Az iszlám determinizmus hasonlóan gondolkodik.
A túlkiabált arminiánus szabad akarat pedig azt vallja, hogy az életed alakulását teljesen a saját akaratod kontrollja alatt tartod. Te irányítsz minden esetben. Ez sem biblikus, hanem inkább az ún. pellágiuszi tévtanításhoz áll közel, amit már Szent Ágoston a maga korában megcáfolt, mint a Szentírástól idegen tant.
A predesztináció és a szabad akarat kapcsolatát, az eddigi világosságom alapján, így értem: Akiket Isten eleve ismert, azokat el is rendelte... A Róma 8: 29-ben a proginosko szó áll, a prognosis szó múlt idő formája, és pontosan így fordítandó - előre ismerte. Tehát, Isten előre ismerte, már az örökkévalóság-múltban, azokat, akik igennel válaszolnak az evangéliumra, és szeretni fogják Istent. Az Isten előre tudása nem befolyásolta azokat, akik Istent a saját döntésük alapján szerették. Szabad akaratukat gyakorolva a hit alapján mondtak igent Istennek. Isten, az ő előretudása alapján választotta ki azokat, és elrendelte őket, hogy az ő Fia képéhez legyenek hasonlókká. Más szóval, elrendelte őket, hogy a megszentelődés folyamatában részt vegyenek, aminek a célja a Krisztushoz való hasonulás, életük Krisztushoz való hozzáigazítása. A kiválasztás és elrendelés jele, nem az, hogy egyszer igent mondhattunk Istennek, és elfogadtuk az evangéliumot. A kiválasztás és elrendelés jele, az életem folyamatos hozzáigazítása Krisztushoz. Honnan tudod, hogy Isten kiválasztott téged? Onnan, hogy naponta, rendszeresen van helye az Isten igéje iránti engedelmességnek az életedben. Ott lüktet benned a vágy, hogy minél jobban hasonlíts Krisztushoz. Ezt nem tudod felvállalni egyedül. Ehhez szükséged van a Szentlélek asszisztenciájára, hogy a te szabad akaratod immár igazodhasson az Ő akaratához. Így megmarad az a tudatod, hogy te szabad akaratodból követed Őt, ugyanakkor pedig az Ő kiválasztása érvényesül az életedben, amely az Ő előretudása alapján történt.
2Thessz. 2: 13, 14. további világosságot ad a téma megértésében.
Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.
Itt azt tudjuk meg Pál apostoltól, hogy az üdvösségre való kiválasztás a Lélek megszentelő munkája által és az igazságba vetett hit által történik. Az evangéliumot hallgatva, a tesszalónikaiak megértették, hogy hinni az igazságban azt is jelenti, hogy járunk az igazságban. A kiválasztás jele az, hogy hiszek az igazságban és engedelmeskedek folyamatosan az igazságnak. Persze, tesszük ezt egy bűnnel és kísértéssel teli világban, és egy bűnre és kísértésre hajlamos testben. Ezért van az, hogy - miközben kudarcokat is átélünk ebben a harcban - egyedül a Szentlélek tesz képessé a győzelemre.
Nem úgy van tehát, hogy x évben befogadtam az ÚrJézust és bemerítkeztem, de ne kérdezzétek, azóta hogy vagyok, mert a lelki életem az nulla, a régi bűneimben élek, de, hála az az Úrnak, tudom, hogy kiválasztott az üdvösségre, mert én döntöttem mellette, ezért aztán akármi is történjék, én üdvözülök. Aki így gondolkozik, ott téved, hogy azt hiszi, az ő döntése a kiválasztás jele. Nem, nem így van!
Nem a mi egyszeri döntésünk a kiválasztás jele, hanem a mindennapi megújuló elköteleződésünk a Krisztus iránti engedelmességre, az a kiválasztás jele! Ez pedig nem az ádámi természetünkből fakad, hanem a bennünk munkálkodó Isteni természetből, amelyet az újjászületésben kaptunk.
Ha a fenti magyarázatot bonyolultnak találod, ne csodálkozz rajta, mert ez a téma valóban bonyolult.

Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. Róma 11: 33-36.

7 comments:

Anonymous said...

Nem a mi egyszeri döntésünk a kiválasztás jele, hanem a mindennapi megújuló elköteleződésünk a Krisztus iránti engedelmességre, az a kiválasztás jele! Ez pedig nem az ádámi természetünkből fakad, hanem a bennünk munkálkodó Isteni természetből, amelyet az újjászületésben kaptunk.

nagyon tetszik ez a mondat, egyetértek.
jutka.

Anonymous said...

A bonyolultságról annyit,hogy az de többszöri olvasásra már sok dolog meg világosodik...
Köszönöm,hogy leírta.

Eszti said...

Nem egyszerű ez a téma. Mégis, nekem nagyon tiszta, amit leírtál (tanultam teológiát, talán azért). Köszönöm, hogy leírtad- ezt eddig még nem tudtam megfogalmazni, de én is ugyanígy látom: se neokálvinizmus, sem túlzott arminianizmus. Ott a kettő között valahol. Nekem is a Jutka által kiemelt mondataid tetszettek a legjobban.

Jó téged olvasni. Felfrissít a sok ego-blog között. :)

Isten áldjon meg, s adjon további világosságot neked a Szentlélek!

Anonymous said...

Kedves Eszti,

Köszönöm a kommentet.
Megnéztem a blogodat és csak bátorítani akarlak anyáknapja alkalmából. Az anyaság Isentől rendelt őrhely, és nagy dolog az, ha valaki Küldetésnek veszi, és nem azon szorong, két pellenkacsere között, hogy mi módon törhetne ki az élet eme szürkeségéből.
Tedd fáradhatatlanul, ne tarts vissza semmit magadból, ez az Úrnak való szolgálat jelenleg számodra, és nagy a jutalma.
Áldjon az Úr,
Lukács János, lelkipásztor.

Nem azért írtam mindezt, mintha te nem így gondolnád. Csak egy bátorító szó.

Anonymous said...

Hogy menyire bonyolult, vagy egyszeru ez a tema? ezen lehet vitatkozni , meg vitatkozgatnak is sokszor tobben is mint kellene, csak-hogy, az udvosseg minden ember szamara hozzaferheto, es a nagytobsegben levo egyszeru (nem teologiat tanult) emberek,a.hiszek az Urjezus Krisztusban" alapon teszik mindennapi tennivalojukat es dicsoitik a teremto Urunkat HALA neki, es Pont.

Anonymous said...

Kedves Anonímusz!

Igazad van!
A véleményeddel egyetértve, azt gondolom, nem téved aki törekszik nem csupán mindennapi kenyérként felfogni az igét és rendszeresen táplálkozni belőle, hanem kincsként értékelni azt, amiért kényszert érez mélyre ásni, megérteni az összefüggéseket, és azok ismeretében jobban szolgálni, hűebben követni és szeretni a mi csodálatos Megváltónkat.
Pál apostol, a keresztyénség legnagyobb teológusa és misszionáriusa az evangéliumot kincsnek, titoknak nevezi, amiért mindent elhagyott, és ami miatt neki dől, és küzd, és vállal bármilyen nehézséget.
Minden hívő embernek elég kell, hogy legyen az üdvösségre a hiszek az Úr Jézus Krisztusban! hitvallás.
Azonban ha bele gondolunk abba, hogy a próféták ősidőktől fogva kutatták az evangéliumot az írásokból, és csak homályosan értették, és ha végig gondoljuk, hogy az angyalok kívánnak bele tekinteni, hogy megérsék, de nem tehetik, akkor feltételeznem kell, hogy az evangélium olyan gazdag és mély, hogy a megértésére törekedni, minden hívő feladata és lehetősége kellene, hogy legyen.
Kérlek, gondold végig a leírt szempontok szerint is.

Pető Hunor said...

Nincs kálvinista - arminiánus. valaki vagy enged az igének vagy nem, ahogy írod is.Hála Istennek sok magát (félig) arminiánusnak valló is enged. Azt mondja, hogy ő teszi, de ez lehetetlen. Az mindig bukásra van ítélve, amit mi teszünk. A Szentlélek munkája ez benne. Isten szuverenitásatehát megvalósul az életében. Paul Washer ezt is tisztán látja és tanítja. (Ja az I. ponthoz írt 1. anonymous is én voltam, remélem ezt sikerül névvel küldeni...
Ajánlott videotár: illbehonest.com/hungarian
illbehonest.com (itt számos nyelv válaszható)