Facebook tanulságok

Ki ne ismerné a "social media" kedvencét, a facebook-ot.
A néhány jó dolog mellett, amit a facebook által kaptunk (gyorsabb információáramlás, könnyebb, egyszerűbb kommunikáció, stb.) szembesülnünk kell az alapvető hátrányával is, amit úgy fogalmaznék meg, hogy időpazarló felszínes foglalatosság.
A facebook-on eltöltött idő nagyrésze fénykép-nézegetéssel és komment-olvasással illetve írással telik el.
Vizsgálgatva önmagamat rájöttem, hogy milyen szándék, milyen belső ígény vélt megvalósulása tart engem a facebook-on. (Persze, a facebook-mániának nem ez az egyetlen mozgatórugója.)
A facebook eredeti szándéka a kapcsolatápolás.
A megjegyzések, üzenetek olvasása és írása ezt próbálja megcélozni. De vajon ez valósul meg?
Egy-egy fénykép lájkolása, vagy rövid megjegyzések hozzáfűzése azt az érzést keltheti, mintha ápolnám a kapcsolataimat. Valójában ez öncsalás, mert valami olyasmit próbál helyettesíteni, amit nem lehet helyettesíteni. A személyes találkozás, az elmélyült beszélgetés, a törődő gesztusok, az együttlétre szánt idő, soha nem helyettesíthető egy facebook megjegyzéssel, vagy egy fénykép közzétételével. Viszont, egy órás facebook-ozás megadja az embernek azt az érzést, hogy eleget tett a kapcsolatápolási kötelezettségének. Ez annyit jelent, hogy egyetlen facebook-barát fényképét sem hagyta lereagálatlanul. Ha nem futotta többre, legalább egy lájkot küldött a kedves ismerősnek, ezzel jelezve, hogy kedveli az illetőt, elismeri az új frizuráját, értékeli a kedves, bölcs megjegyzéseit, stb.

Nemrég az egyik facebook ismerősöm, aki ráadásul kiváló amatőr fényképész, közzétett egy fényképet. Napfelkelte a Fancsikai tónál. Nagyon szép fénykép. Amint azt a szerzővel tisztáztam is, a kép egy őszi hajnalon készült. A nap kontúrja még csak kezd felsejleni a horizonton. A halvány fény gyönyörűen tükröződik a víz síma felszínén, ugyanakkor a víztükrén visszaverődő tükörkép beleolvad a tó felszínén elterülő vékony ködrétegbe.
Mekkora kép! Percekig nézegettem, azonban mennél tovább néztem, annál inkább nőtt a hiányérzetem. Valami hiányzik a képről.
Végül rájöttem. Évekig azon a tavon horgásztam a fiammal. Sok őszi hajnalt töltöttünk ott. Emlékszem, hogy amikor ki érkeztünk, éreztük a víz illatát, éreztük az enyhe őszi szellőt, hallotttuk, mint zizegteti a nádast, éreztük a deret, amint csípdesi az arcunkat. Megfigyelhettük a tóparti kis állatkákat, ahogy a reggeli élelemkeresésükkel voltak elfoglalva, sokszor nem is véve tudomást az emberről. No meg aztán a horgászati előkészületek, a fogás lehetőségének az izgalma, ami különös élénkséget adott a reggeli órákban.
Szóval, rájöttem, hogy igzából ez hiányzik a fényképről. Egy fénykép mindezt nem adhatja meg. Ez csak egy kép a valóságról, én viszont ismerem a valóságot, mert gyakran jártam ott.

Nem így vagyunk a kapcsolatainkkal is? Megelégedtünk a facebook szintű barátságokkal, ismeretségekkel, és lemondtunk a valóságról? Ennyire felgyorsult volna a világ, hogy még a személyes kapcsolatainkat is virtuálisan intézzük? Egy néhány fénykép, néhány olcsó kis megjegyzés és néhány hiúságnövelő lájk – ebben merül ki a barátainkkal való kapcsolatunk?

A lelkem tiltakozik ez ellen. Hol vannak azok az idők, amikor az ember leült, és átgondolt leveleket írt a szeretteinek, a barátainak, mégpedig papírra írta kézzel? Vagy amikor fél éjszakát átbeszélgettél a barátoddal, és még a hallgatásotok is többet mondott, mint most ezer fénykép, lájk vagy komment?
Manapság gyakran előfordul az is, hogy egy fedél alatt élve, több időt töltünk el a kis szánalmas fényképnézegetéssel és kommentelgetéssel, mint a saját szeretteinkkel, ...és ráadásul azt gondoljuk, hogy ez fontos, mert kapcsolatokat ápolunk.
A magam részéről ezért is döntöttem el, hogy ezután rendszeresen tartok facebook bőjtöt, tudatosan megvonva magamtól ezt az oly időrabló, de kevés haszonnal járó tevékenységet.
Mert fontosabb a hús-vér ember, mint a virtuális barát, és fontosabb az előttem álló reális feladat, mint a fényképnézegetés és megjegyzés írogatás kényszere. Folytatás következik...

Az erős lelket újítsd meg bennem!

Az 1Sámuel 30: 6-ban a következő mondatot találjuk: Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében.
Történt mindez Dávid életének egy nagyon szorult pillanatában. Amíg ő a csapatával a filiszteusokkal együtt készült hadba vonulni Saul ellen, az amálekiták feldúlták Siklágot, ahol Dávid és emberei letelepedtek családjaikkal. Asszonyokat, gyerekeket, ingóságukat elhurcolták. Dávidot Ákis hazaküldte, mert nem bíztak meg benne a filiszteusok. Amikor hazaérkezett Dávid és az emberei, csak a felégetett várost találták. Nagy sírásba kezdett a hadinép. Úgy elkeseredtek, hogy majdnem meglincselték Dávidot.
Dávid azonban megerősíté magát az Úrban.
Mit jelentett ez egészen konkrétan?
Dávid vezetést kért az Úrtól. Mit csináljak most? Üldözzem-e az amálekitákat? Utólérem-e őket?
Megkapta a választ: Üldözd, mert bizonyosan utóléred és szabadítást szerzel!
Ettől fogva Dávid bátran és határozottan cselekedett. Isten vezetését tapasztalta meg egészen a győzelemig. Mindent visszaszerzett, és a családjaikat is épségben kapták vissza ő és az emberei.
A 2012. évi mottónk Dávid imádságából, ez a szép mondat: Az erős lelket újítsd meg bennem!
Ebben az évben is lesznek majd krízis helyzetek. Nagy szükségünk lesz az erős lélekre. Önmagunkban nem vagyunk erősek. Az Isten beszéde, amely személyesen megszólít, amelyre hittel ráállhatok lesz lélekké és erővé bennem. Semmi más nem teheti biztossá a lépteinket, csak az Ígét felhasználó Szentlélek.
Uram, az erős lelket újítsd meg bennem! Legyen ez mindannyiunk imádsága. Ámmen!

Újévi imádság ... is lehetne

Ó szelíd és alázatos Jézus, hallgass meg.

Mások megbecsülésének a kívánásától szabadíts meg Jézus.
Mások szeretetének a vágyásától szabadíts meg Jézus.
Mások dícséretének a kívánásától szabadíts meg Jézus.
Az elsőbbségben részesítés kívánásától szabadíts meg Jézus.
A tanácsom kikérésének a vágyásától szabadíts meg Jézus.
Mások helyeslésének a kívánásától szabadíts meg Jézus.

Azon félelmemtől, hogy megaláznak, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy semmibe vesznek, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy megszidnak, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy bírálgatnak, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy megfeledkeznek rólam, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy nevetségessé tesznek, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy igazságtalanul bánnak velem, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy meggyanúsítanak, szabadíts meg Jézus.

Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy másokat szeressenek jobban, mint engem.
Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy másokat becsüljenek többre, mint engem.
Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy a világ szemében mások növekedjenek, én pedig legyek kisebb.
Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy mások legyenek kiválasztva, én pedig legyek félretéve.

Assisi Ferenc olasz szerzetes (1181 – 1226)

A régi ösvény

Dale Moody, a The Word of Truth, (biblikus reveláción nyugvó keresztyén tanok összegzése) című könyvében a következőket írja: „Az evangelikáloknak mára már tudniuk kellene, hogy a keresztyén teológia többé nem térhet vissza a bibliakritika és a tudományos felfedezések előtti állapotához.” (Protestáns fundamentalizmus , 23. oldal).
Ahhoz, hogy jól értsük ezt az állítást, tudnunk kellene, hogy mit ért a szerző e három fogalom alatt: evangelikál, bibliakritika és tudományos felfedezések.
Nagyon egyszerűen fogalmazva az evangelikál gondolkodók hisznek a bibliai szövegek tévedhetetlenségében és Szentlélektől való ihletésében. Hiszik azt, hogy a biblia történelmi és kronológiai szempontból megbízható, a benne szereplő személyek, beleértve a názáreti Jézust, történelmi személyek.
A bibliakritika a 19. században és a 20. század első felében élte virágkorát. Megkísérelte természetfelettiségétől megfosztva, egyszerű könyvként kezelni a bibliát. A bibliakritika teológusai támadták a biblia történelmi megbízhatóságát, különösen a történelmi Jézus létezését. Kritikájuk másik fontos területe a bibliai szövegek értelmezése volt. Kritikai munkájuk során némelyek eljutottak arra a „felismerésre”, hogy a történelmi Jézus nem létezett, azonban a neki tulajdonított tanításokat elismerték úgy, mint alkalmazható életelveket.
Tudományos felfedezések alatt, a szerző azokra a főleg archeológiai, de más, földrajzi, geológiai felfedezésekre is utal, amelyek megtámogatták a bibliakritikusok elméleteit. Meg kell jegyezni, hogy a biblia történetiségét legalább 6000 archeológiai felfedezés támogatja.
A fenti idézet célzást tesz egy olyan keresztyén teológiára, amely valamikor hitt a bibliában és Krisztus történetiségében, de az a fajta fenntartások nélküli hit ma már nem vállalható.

Olvasva a fenti sorokat, gondolhatja valaki: Újév van! Mi közünk nekünk a bibliakritikához? Valami használhatót kérünk, ha lehet...

Jeremiás 6: 16. “Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!”
Jeremiás a régi ösvényekre hívja fel a nép figyelmét, és arra bíztatja őket, hogy keressék meg a jó utat, és járjanak ismét azon, mert csak így találnak nyugalmat a lelküknek. Ezt akkor a nép elutasította. Milyen különös, hogy Jeremiástól számítva, közel 2600 év után is észrevehető Isten népe között ez a törekvés, hogy új utakat keres mert úgy gondolja, hogy a régi ösvény többé nem vállalható. Mi is ez a régi ösvény?
A régi ösvény – a bűnbánó és összetört szív, a megalázkodás, az Isten beszéde iránti engedelmesség, Isten királyi uralmának elismerése és feltétel nélküli vállalása. A régi ösvény, annak a megértése, hogy bűnös vagyok. Nem csak bűneim vannak, hanem egy bűnös emberi természetem is, amely képtelenné tesz a jóra és predesztinál a kárhozatra. Emiatt ki vagyok szolgáltatva Isten haragjának vagy irgalmának. A régi ösvény, annak is a megértése, hogy Isten nem tartozik engem szeretni, mégis Jézus Krisztus befejezett helyettes áldozatáért, felkínálja nekem a kegyelmet, és egyben kereszthordozásra hív, és egy életen át tartó követésre.
Ezzel szemben van egy új út. Az új út keresői nem szeretik a régi ösvényt. Ők inkább arra törekszenek, hogy Istent a maguk hatalma és irányítása alá vonják, úgy a teológiában, mint a gyakorlatban. Istent skatujába zárhatóvá akarják tenni, hogy rendelkezhessenek vele. Ezért aztán, az új út keresőit gyakran arról hallod beszélni, hogy Isten feltétel nélküli szeretete és isteni hatalma az ember rendelkezésére áll független attól, hogy az ember hogyan viszonyul hozzá. Egy olyan Istent akarnak, aki mindenható és szeret, ugyanakkor korlátolt az ember feletti uralma. A mindenható, de korlátolt uralommal rendelkező Isten manipulálható, hatalma a magunk javára fordítható. Ha azonban az Isten mindenható, és az uralma korlátlan, úgy az ember teljesen rá van szorulva az ő irgalmára és kegyelmére, és ez már nem túl jól hangzik az Istent irányítani akaró ember számára.
Éppen ezt hirdeti meg Jeremiás az idézett igeversben. Az Istentől való teljes függés elismerése és újbóli felvállalása az, amire bíztatja a próféta az Isten népét. Ehhez a felszólításhoz egy ígéret is fűződött: - hogy nyugalmat találjatok a ti lelketeknek. Sajnos, a nép erre ott azt felelte, hogy nekik az az út nem kell.
A régi ösvény tehát az Isten uralma alá rendelt élet. Ez a legkiegyensúlyozottabb életforma, így találsz nyugalmat a lelkednek. Így tudsz megszabadulni az aggodalmaidtól, és a félelmeidtől. Ha az ő uralma alatt élsz, akkor az ő védelmét is élvezed. Nyugalmat találsz a lelkednek, mert az ő igája gyönyörűséges, és az ő terhe könnyű.
Az újévben nem új utakat kell keresni, hanem a régi ösvényekhez, az egyetlen jó úthoz vissza térni. Adjon az Úr nekünk vágyat ehhez!