Evezz, csak evezz...

A technika haladásával egyre több lehetőség nyílik az evangélium hirdetésére is.
Itt van például ez a blog. Azt sem tudja az ember, hogy mit jelent a szó, de már alkalmazni tudja a rendszert, amit kifejez. Talán - elektrónikus napló - a szó jelentése, vagy valami aféle. a blogger szó pedig, azoknak az embereknek a megnevezése, akik rendszeresen írogatnak a blog-jukba. Szóval érted, nem?

Említettem az evangélium hirdetését. Igen, erre tettem fel az életem. Húsz évvel ezelőtt kaptam elhívást Istentől erre a szolgálatra. Már túl vagyok pár ezer igehirdetésen, mégis minden szolgálat előtt egyfajta félelem, megterheltség és izgalom vesz erőt rajtam. Az igehirdetés szolgálatát nem lehet csak úgy megszokni. Annyira egyedi, semmi máshoz nem hasonlítható. Amikor ott állsz a szószéken, a gyülekezet előtt, és érzed, hogy nem egyedül állsz ott. Amikor beszélsz, VALAKI mintha ott állna melletted a szószéken, mintha a váladra tenné a kezét és így bíztatna: - Ne félj! Csak bátran! Légy erős! Én veled Vagyok!
Vagy amikor egy igevers megnyílik és megérted annak a mélyebb jelentését... Engem ilyenkor mindig elfog a csodálat és az öröm.
Csodálat, mert rácsodálkozhatok ismét Isten végtelen bölcsességére, ami oda van rejtve, egy páratlan tömörséggel megfogalmazott mondatba. Kibontod és ott van. Bölcsességgel ajándékoz meg.
Örömöm pedig azért van, mert ilyenkor átélem, hogy Ő ismét megengedte nekem, egy méltatlan és érdemtelen embernek, hogy bepillantást nyerjek a gondolatvilágába.
Amikor más igehirdetőt hallgatok, mindig azt igyekszem megítélni a szolgálatában, hogy a felszínen mozog-e, vagy pedig mélyen jár. A saját szolgálatomban is arra törekszem, hogy mélyre evezzek. Amikor ez különböző okok miatt nem sikerül, nagyon szégyellem utólag.
Az igehirdető felszínességének sok oka lehet. A leg gyakoribb a felszínes készülés és a felszínes imádkozás. Talán Joó Sándor mondotta egyszer a tanítványainak: - Barátaim, szószéki szolgálat előtt olykor segít egy jó erős fekete. De ha már az sem segít, nincs más mit tenni, készülni kell!

Az Úr Jézus Krisztus nyilvános szolgálata és tanítása telített életformáló tettekkel és kijelentésekkel. A sok példa közül csak egyet említek most. A samáriai asszonnyal beszélget a Jákób kútjánál. Egy ideig, úgy tűnik, hogy ez a beszélgetés felszínes. Aztán hirtelen drámai fordulat. Valami olyat mond neki Jézus, ami az elevenére tapint, leleplezi de ugyanakkor hitet is ébreszt a ledér életű nő szívében.
Hát, ez az, amiről én itt beszélek.
Az igehallgatónak nincs szüksége kánaáni szövegekkel telített, semmit mondó, ásítozást ingerlő, követhetetlenül bonyolult és felszínes dumára! Elég volt ebből!!!
A Lélek által ihletett szó elevensége kell. A felkent Logos-ra van szüksége az éhes és szomjas léleknek, amely hol tápláló kenyér és üdítő víz, hol balzsamolaj a sebekre, hol sziklazúzó pöröly, hol tőr, ami átjár... és itt abba hagyom.
Péternek azt mondja Jézus: - Evezz a mélyre!
Ez lett a blogom címe is. Mert szeretem a mély dolgokat és megvetem a felszínes, középszerű dolgokat. Olykor én magam is felszínes vagyok, ezt el kell ismernem. De mindig rossz lelkiismerettel vagyok az, amikor az vagyok. Érted?
Törekszem evezni a mélyre... mert az én Uram ezt várja el tőlem!
De mit is jelent, mélyre evezni?
Számomra a következőt jelenti: - törekedni a pontos tudás, gyakorlat és átadás elérésére. Sokan csinálják azt manapság, hogy hallanak vagy olvasnak valamit, ahhoz hozzá teszik a saját gondolataikat és azt gondolják, hogy ez a tudás. Ugyanakkor nem törekszenek utánajárni a forrásnak, az indítékoknak, eljutni a dolgok teljes vagy minél teljesebb megértéséig.
Amikor az ige tanításáról és az evangélium hirdetéséről van szó, nem lehetünk olyan igénytelenek, hogy elolvasunk egy igerészt, gondolkodunk kicsit rajta, aztán levonunk egy tanulságot magunknak. Szerintem ez a tipikus felületes megközelítés.
Ezzel mostmár áttértem a hermeneutikai alapelvekre.
Isten térben és időben adta a kijelentést. Ez azt jelenti, hogy fontos figyelembe venni, hogy mikor és hol hangzottak el az adott mondatok. Utána lehet nézni annak is, hogy milyen történelmi, politikai és kulturális környezetben élt az egyén vagy a csoport, amely kapta Istentől a kinyilatkoztatást.
Isten egy bizonyos célt követett, amikor szólt. Jó utána nézni annak is, hogy miért mondta, amit mondott.
Az irott kinyilatkoztatás műfalyára is érdemes figyelni.
Csupán néhány alapelv a sok közül. Ezek segítenek a pontosabb megértésben és az elmélyültebb tudás-szerzésben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy szál Bibliával a kezedben, egy csöndes szobában elmélkedve, az hiábavaló vagy netán káros ténykedés. Nem, távol legyen tőlem, hogy ilyet gondoljak is akár. Azonban különbség van az egyszerű igei meditáció és az ige alaposabb tanulmányozása között. Az ige hasonlítja önmagát a kenyérhez és az aranyhoz, többek között. A Biblia lehet mindennapi kenyér az ember számára, de lehet arany is. A kenyeret csak elfogyasztod és érzed, hogy táplál. Csak enned kell, és jól laksz. Az aranyért viszont komolyan meg kell dolgozni, mert az el van rejtve a bánya mélyén. Ásni, fúrni, kitermelni... nagyobb fáradság. De megéri, mert gazdagít téged és általad sokakat.
Ezsdrásról, a híres írástudóról van megörökítve a következő mondat:
Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket. Ezsdrás 7: 10.
Ezsdrásnak az igéhez fűződő viszonya három szinten realizálódik. Ezsdrás kutatta, teljesítette és tanította Isten igéjét.
A kutatás fontosságáról már szóltam. De mit ér tudni az igét pontosan, ha nem válik élet és jellemformáló erővé azáltal, hogy átviszem a gyakorlatba azt, amit megértettem és pontosan tudok. Ezsdrás tudta és élte az igét. De nem áll meg itt. Hanem megy és hirdeti, tanítja azt, amit megértett és megélt. Ez a hármas megközelítése az igének hiányzik ma sokunkból.
Hányan hirdetik úgy, hogy nem törekedtek előbb szívből arra, hogy kutassák és teljesítsék.
Így aztán repedt harang és bizonytalan kürtzengés az egész szolgálat. És innen lehet végül odáig jutni, hogy némelyek ... üres fecsegésre adják magukat. Törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. 1Tim. 1: 6, 7.

Ezsdrás példáján felbuzdulva, evezz a mélyre!