Saturday, February 16, 2008

Lehetne mindig Valentín nap

A napokban sok szó esett a házaséletről a Moody rádióban. Nyilvánvalóan a Valentine’s Day apropóján beszéltek annyit erről a témáról. Sok jó tanács hangzott el szakértők részéről a boldog házasélet titkáról. Aztán másnap, egy interaktív talkshow keretében be lehetett telefonálni, és el lehetett mondani, hogyan sikerült megszervezni a tökéletes romantikus Valentín estet. Többen arról számoltak be, hogy balul sült el.
Eltűnődtem azon, hogy miért akarják sokan az év egy bizonyos napján bebizonyítani, hogy szeretik a társukat? Talán a rossz lelkiismerete mozgatja az embert ilyenkor, hiszen egy éven át elfelejti szeretni és szolgálni azt, akit Isten mellé rendelt.
Lehetne minden nap Valentín nap, ha el tudnánk fogadni a társunkat olyannak, amilyen ő, és nem akarnánk folyton megváltoztatni, megnevelni úgymond.
Lehetne minden nap Valentín nap, ha nem keverednénk bele, jelentéktelen ügyek mentén szentségtelen és istentelen vitatkozásokba.
Lehetne minden nap Valentín nap, ha kölcsönösen tisztelnénk egymást, és nem azt keresnénk, hogy kinek sikerül felülkerekedni a másikon és legyőzni a másikat érvekkel, kegyetlenül kimondott igazságokkal.
Lehetne minden nap Valentín nap, ha nem a munkánkat tennénk első helyre, hanem a társunkat és tudatosan szánnánk időt egymásra.
Lehetne minden nap Valentín nap, ha rendszeresen imádkoznánk együtt a társunkkal, ha minden lelki és anyagi vonatkozású ügyeinket, rendszeresen átbeszélhetnénk és keresnénk közösen a megoldást.
Lehetne minden nap Valentín nap, ha nem az elvárásainkkal hozakodnánk elő mindig, hanem a kötelezettségeinket vállalnánk végre tudatosan a családi életben.
Lehetne minden nap Valentín nap, ha nem a fáradságunkat és a rossz kedvünket hoznánk haza a munkából, hanem azt kívül hagyva az otthonunk ajtaján, mosollyal és kedves szavakkal, örömmel és vidámsággal jönnénk haza.
Lehetne minden nap Valentín nap, ha Krisztus lenne az első az életünkben és nem a gyerekeinket ajnároznánk annyit, egymással is versengve, és ha nem a gyerekek lennének a bálványaink.
Ha ezt igazán akarnánk, lehetne minden nap egy csodálatos Valentín nap! Kívánom ezt szívből mindenkinek!

2 comments:

Anonymous said...

nem lennének válások, nem lennének összetört gyermekek sokasága. de szép is lenne a világ, ha a házastársak mind szeretnék egymást.
Tetszik, ahogy írtad.
jutka.

Anonymous said...

Sokszor azt hiszem, hogy valamelyik más bolygón élnek a Valentinok. Talán én sem vagyok az. Ki kellene jönni az önzés mocsarából és megosztani magunkat egymással. "Jobb adni, mint kapni!" A krisztusi indulat, mely nem kizsákmányolni, hanem adni akar - na ez hiányzik belőlünk. Pedig igazán egyszerű: "Szeretni kell, ennyi az egész!" Vagy mégsem?
Ma én is el akarom kezdeni. Munkálja bennünk az Úr az akarást és a cselekvést is!