Szabadon gondolkodni, ... az ember legértékesebb kincsei közé tartozik. Sokan feladták ezt, mert bölcsebbnek látszó embereknek behódoltak. Mostmár mások gondolkodnak helyettük...
Lassan azon kapod magad, hogy van ugyan véleményed, de nem mered elmondani. Inkább szeretnéd megtartani a jóviszonyt, mint konfrontálódni. Tapintatból, békesség keresésből, inkább hallgatsz. Ugyanakkor mégis csak zavar az, hogy X és/vagy Y tovább erőltetik az elképzeléseiket. Ő bennük egyáltalán nincs olyanféle tapintat, mint benned. Ők kőkeményen tartják a véleményüket és elvárják, hogy menj velük egyúton. Jellemző rájuk, hogy ha mégis megkérdőjelezed a javaslataikat illetve döntéseiket, akkor alapos indoklást kapsz tőlük, persze olyat, amely bizonyos szempontokat tudatosan figyelmen kívül hagy. Ha mégis bátorkodsz hangsúlyozni azokat a "bizonyos szempontokat", akkor kitör a botrány. Az eszköztárból előkerül a remegő hang vagy ha éppen az irónia váltja ki a nagyobb hatást, akkor az. A manipuláció terén határtalan kreativitással rendelkeznek. A végén, ha nem vagy elég éber, te magad is elhiszed, hogy a te szempontjaid egy merő ostobaság, amivel nem érdemes foglalkozni, és ráadásul szégyellheted magad, mert megbántottad a személyt, aki az egyedüli helyes megoldást tette az asztalra.
Szabadon gondolkodni, ... kockázatos lehet. Adott esetben komoly anyagi vagy erkölcsi veszteséggel jár együtt. Elveszítheted a népszerűségedet, barátokat, egzisztenciádat. Nem haladhatsz előre a karrieredben, különc, összeférhetetlen, bajkeverő leszel, ... megbélyegeznek.
Én még is azt állítom, érdemes szabadon gondolkodni... és élni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment