Tuesday, November 24, 2009

Gondolatok a sikerről

Mielőtt ezt az írást elolvasnád; - tudom, hogy akik olvassák az írásaimat, nem azért teszik mert kifinomult a stílusom. Sőt, az az igazság, hogy nincs is kiforrott írói stílusom. Sokkal inkább azért olvasnak bele a blogomba, mert itt aktuális és gyakorlati kérdésekkel lehet foglalkozni. A célom rámutatni az elhajlásokra, amik előfordulnak közöttünk, és egyben rámutatni az igazságra, vagy legalább elgondolkodtatni az igazság felől.
Van, aki demagóg szövegelésnek tartja az itt leírt gondolataimat. Más, jót szórakozik a fogalmazásom hiányosságain, mások viszont elgondolkodnak és talán vannak olyanok is, akik épülnek belőle.
Jó olvasást, és várom a jelzéseket. Lehet névtelenül is, és lehet kritikusan is hozzászólni.


Mózes, egy nagy, kb. két milliós népnek adott vízet a pusztában. 4Mózes 20: 1-13 -ban van megörökítve a történet.
Ha addig nem volt elég tekintélye a nép előtt, az említett eset után nem vitás, hogy mindenki elismerte Mózest. Ha addig nem volt sikeres, azután már nem volt kérdés, hogy ki az igazán sikeres vezető a nép között.
Mégis, megtudjuk a történetből, hogy Isten az eset után másképp látja Mózest, mint a nép. Miért?
Azért, mert nem Isten szava szerint járt el.
Az Úr azt mondta Mózesnek, még a vízfakasztás előtt: - Vedd ezt a vesszőt, gyűjtsd össze a gyülekezetet... és szólj a kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet.
Erre mit tett Mózes? - Vette a vesszőt, össze gyűjtötte a gyülekezetet a kőszikla elé, és azt mondta nekik: - Halljátok meg most ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet?
És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével kétízben... és sok víz ömle ki...

Tanúlságok:
Vajon nem több az íge iránti engedelmesség, mint az eredményesség?- bár a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást.
A mai keresztyén világban, főleg itt nyugaton, gyakran előfordul, hogy a siker és a látványos eredmények érdekében, valakik teljesen eltávolodnak a tiszta igei alapoktól. Mi pedig valahogy úgy vagyunk velük, hogy - de ők legalább csinálnak valamit. Vagy azt mondjuk: - alapvetően biztos jó, amit hirdet, ha már ennyien követik.

Mózesnek sokba került ez az egy engedetlenség. A bűne az volt, hogy nem az Isten parancsa szerint járt el, hanem a saját belátása szerint vagy mondhatnám, vérmérséklete szerint. Ahelyett, hogy szólt volna a kősziklának, ő vette a bátorságot és kétszer megütötte a kősziklát a botjával, egy fölényeskedő mondat kíséretében: - Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet?
Ez úgy hangzott akkor a nép fülének, hogy úgymond Mózes fakasztott nekünk vizet a kősziklából és ezt ő bármikor meg tudja csinálni. Hű de nagy ember ez a Mózes! Ez igen!

Isten, az Ő szava iránti teljes engedelmességet kérte számon akkor. Miért gondoljuk, hogy ma, egyes népszerű lelki vezérek esetében kivételezne. Senkinek az életében, aki az Ő nevét emlegeti, Isten nem tesz kivételt. Ha az Ő dicsőségét meglopjuk, számonkérés következik.
Ama napon, amikor Isten elé állunk, nem a sikereinket fogja firtatni, hanem az Ő beszéde iránti engedelmességet és hűséget. Mert nem mindenki aki ezt mondja Uram, Uram, megy be az Isten országába, hanem a ki cslekszi az én mennyei Atyám akaratát!
Ha van sikerünk a szolgálatban, az nem azért van, mert kiválóságok vagyunk, hanem mert tetszett az Istennek, hogy korlátaink és gyengeségeink ellenére is használjon.
Ha hűséges voltál, és mégsem kísérte látványos siker a szolgálatodat, azzal tudlak vígasztalni, hogy elég jó társaságban fogsz örvendezni a mennyben. Ott lesz például Jeremiás, akinek az Isten beszéde olyan volt, mint a csontba rekesztett tűz, egy életen át szenvedélyesen hirdette egy lelkileg süket népnek. Senki nem tért meg a szolgálatára. Vagy ott lesz Ezékiel és Hóseás, olyan próféták, akikre nagyon kevesen adtak, hallgattak, vagy Ésaiás, akit Manassé ketté fűrészeltetett a zsidó hagyomány szerint, mert az igazságot merte hirdetni.
Aztán az idők teljességekor eljött a Fiú, aki az övéi közé jött, csakhogy azok nem fogadták be őt.

Valóban, mennyire is volt sikeres Jézus?
Istálóban született, egy falusi ács házában nevelkedett, rövid nyilvános szolgálata alatt soha nem volt vagyona, háza, komolyabb értéktárgyai. Halálakor az összvagyona egy köntös volt, amin a kivégzői osztoztak. Egy ideig nagy tömegek követték ugyan, de a szolgálata vége felé mindenki elhagyta, még a tanítványai is, sőt egy közülük el is árulta. Ez úgy hangzik, mint egy sikertörténet?
Mi volt Jézusnak a fontos?
Atyám... én dicsőítettelek téged e földön. Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt. János 17: 4.
Jézus életének a siker-része Filippi 2: 9-11-ben van megörökítve: Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Még egy gondolat a sikerről. Egyetlen helyen fordul elő a siker szó a Bibliában.
Józsué 1: 8. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasásást, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrízd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon és boldogulsz.
Ezúttal is a siker ígérete, az Isten beszéde iránti pontos engedelmességhez van kötve. Ennek azért kell így lenni, hogy a dicsőség az Istené legyen, és hogy nyilvánvaló legyen az Isten beszédének a tekintélye az emberek között.
Sok sikert kívánok, testvérem!

Tuesday, November 10, 2009

Az Ő dicsőségének magasztalása

Olyan felemelő érzés látni, amint több ezer ember együtt dicsőíti az Istent feleemelt kézzel, becsukott szemmel, örömkönnyekkel az arcukon. Arra gondolok: - Igen, Uram, drága Megváltóm, egyedül te vagy méltó, hogy végy tisztességet, dicsőséget és felmagasztalást, mert véreden váltottál meg minden népből és nemzetből, kárhoztra méltó embereket, és tetted őket fiaiddá és örököseiddé a mennyekben.
Igen, nincs más név a nap alatt, mely által üdvözülni lehetne, csak és kizárólag az Úr Jézus Krisztus neve, amely névre minden térd meghajol, meg kell, hogy hajoljon.
Nincs más személy mely méltó lehetne az imádatomra, az engedelmességemre, életem teljes alárendelésére, mint Ő, aki alárendelte magát az Atya eleve elrendelt tervének, amely által halálra adta az egyszülött fiát a világ megmentéséért.
Ő, aki bűnt nem ismert, bűnné lett érettünk, hogy mi ajándékba kaphassuk az Ő ártatlanságát.
Ó Uram, kicsoda olyan Isten, mint te? Aki megbocsátja népe maradékának bűnét, felénk fordulva könyörül rajtunk, a háta mögé veti álnokságainkat, és nem emlékezik meg többé azokról.
Nagy dolog imádni és dicsőíteni Őt!

A mindennapi életet élve látom, hogy egy dolog dicsőíteni felemelt kezekkel, becsukott szemekkel, kicsorduló könnyekkel az Urat.
Más dolog viszont élni az Ő dicsősége magasztalására.
Számomra azt jelenti élni az Ő dicsősége magasztalására, hogy újból és újból eldöntöm, hogy inkább utat engedek az Ő akaratának, mint az enyémnek. Ez egy harc, ami általában nem felemelő pillanatokban zajlik, nem örömkönnyek kísérik és nem felemelt kezek, hanem vívódások, belső fájdalom, küzdelem a bennsőben, szorongás és félelem, hit és kétely ütközése a gondolatok világában.

Az önfelett dicsőítés és az engedelmességben való járás nem zárja ki egymást, hanem inkább kiegészíti egymást.

Saturday, November 7, 2009

Ó, Uram, Uram, te tudod!

Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod!
Ezékiel 37: 1-3.

A lelkipásztori, igehirdetői szolgálat egy lehetetlen szolgálat. Minden alkalommal, amikor emberek elé állsz, egy száraz csontokkal teli völgyben találod magad. A hallgatóságban vannak Istentől eltávolodott, reményvesztett emberek, akik úgy gondolják, hogy nekik végük van, az ő problémájukra úgy s’incsen megoldás. Ugyan ki tudna helyre hozni egy ennyire elrontott életet, egy ennyire romokban heverő házasságot, egy ennyire halott gondolkodást, egy ennyire visszaeső, kudarcot vallott embert, stb.
Ezért mondom, hogy a mi szolgálatunk olyan képtelenség, mint a semmiből világegyetemet előhívni, mint a negyednapos halottat feltámasztasni. Itt újjáteremtő erőre van szükség, ahhoz, hogy valami változzon.
Ott űlök a szállodaszobámban és a szemem megakad egy a parkettán heverő dehidratált, száraz legyen. Arra gondoltam, ha száz lelkipásztortársammal összefognánk, összeadnánk a sok-sok tapasztalatunkat, tálentumainkat, igeismeretünket, lelkiajándékainkat, inteligenciánkat, tehetségünket, kreativitásunkat – és megpróbálnánk így rávenni a száraz legyet, hogy ismét repüljön – mind a százan csődöt mondanánk.
Kedves lelkipásztor testvérek, szembe kell néznünk a ténnyekkel. Mi nem tudunk száraz csontokat eleveníteni. Néha hallok lelkes beszámolókat arról, hogy nem hívő barátkozókkal milyen jó lelki beszélgetéseket folytatott XY lelkipásztor. Ezzel, mintha csak azt sugallná, hogy már majdnem sikerült felébreszteni a száraz csontokat. Csupán még néhány ilyen beszélgetésre lesz szükség, és kész a siker.
Ezékiel egy tömegsír előtt áll. Isten lelke vitte oda, és bemutatta neki a nép lelkiállapotát. Aztán megkérdi Ezékielt: Emberfia! Életre kellnek-e még ezek a száraz csontok?
Ezékiel válasza: Ó, Uram, Uram te tudod!
Ezékiel nem buta próféta. Tudja, hogy ez a kérdés meghaladja a képességeit.
Nem kezd el lelkesen nekilátni a feladatnak. Nem mondja azt, Uram már van is egy ötletem. Kidolgoztam egy jó stratégiát. Előszöris készítek egy felmérést arról, hogy melyik csontváz mennyire száraz. Csoportokba osztom őket, és főleg azokra igyekszek koncentrálni, amelyek nem annyira szárazak, amelyeknél több esélyt látok az életrekeléshez...
Ezékiel ezt mondja: Uram, ha engem kérdezel, nekem erre nincsen válaszom. Ha azt kérdezed, hogy lehet ezeket életre kellteni: - ezeket a belül halottakat, ezt a halott házasságot, ezt a halott mentalitást, vagy bármit, ami ennyire halott... nos, Uram, ezt csak te tudod, mert nekem erre a kérdésre nincs válaszom. Én csak azt tudom, hogy van egy mindenható Isten, élet és halál felett Úr, aki rendelkezik minden élettel - és azt is tudom, hogy az nem én vagyok. Uram, Uram te tudod!
Felvetődik a kérdés: - Ha emberileg ennyire lehetetlen feladat a száraz csontok megelevenítése, akkor Isten miért veszi maga mellé Ezékielt? Mit akar egy emberrel, ott a száraz csontok között?
Erre csak egy magyarázat lehetséges. Kegyelmesen használja az ezékieleket, de csak azokat, akik hajlandók néhány fontos dologban együttműködni Istennel. Például:
Ezékiel megragadható volt a Lélek által. Oda vihette az Isten és ott tehette le, ahol akarta.
Ezékiel Isten jelenlétében állt, ezért Isten szemszögéből látta a száraz csontokat és értelmezte azok állapotát.
Ezékiel tökéletesen tisztában volt a maga tehetetlenségével és a kihívás emberfeletti jellegével.
Ezékiel készen állt a prófétálásra, más szóval hűségesen közvetítette Isten üzenetét a száraz csontoknak.
Ezékiel készen állt a Lelket megszólítva, kösbenjárni a száraz csontokért.
Ez a néhány ezékieli mozdulat leírja a mindenkori igehirdető felelősségét.
Bár csak ezekben lenne hű minden szolgatárs.
A feladat többi része, azaz a teremtési rész, az már az Isten csodálatos beavatkozása, aminek a következtében a nagyon száraz csontok összeállnak, hús és bőr borítja be őket és élő lélek költözik beléjük, és talpra állnak és igen nagy sereg lesz belőlük.
Az ezékielek nem tudnak mindent, de van néhány dolog, amit tudnak. Azt a néhány dolgot tegyék hűségesen! Aztán engedjék a Lelket, tenni a saját dolgát!

Monday, November 2, 2009

Hívő élet 101

A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki - némelyek szerint - szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen erélyesnek lennem annak a meggyőződésnek az alapján, amellyel merészen akarok fellépni némelyekkel szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. 2Kor. 10:1-5.

Amint olvasom a fenti mondatokat, Pál apostol krisztusi lelkülete, mint egy lágy szellő símogatja a lelkemet.
Ha a gyülekezetedben, ahová tartozol, "némelyek" azzal vádolnának, hogy gyáva és testies vagy - hogyan reagálnál?
Pál, a Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérleli a vádlóit.
Azok egyenesen provokálják az apostolt, szálljon harcba velük, érveljen, illesse őket éles szavakkal, hogy aztán legyen miért tovább folytatni a vitát.
Erre Pál ... A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket ... hadd ne kelljen erélyesnek lennem...

Talán a kultúránk hozta, vagy az ádámi természetünk lehet az oka, hogy kialakult a közösségeinkben egy olyan vezetői eszménykép, amely a harcias, határozott, keményen fellépő, lehengerlő személyiséget keresi a lelkipásztorban illetve a lelki vezetőben.
Megvallom, nekem jobban tetszik a páli minta. Az apostol vezetői ezköztárában ott találhatjuk a krisztusi szelídséget és gyöngédséget, a kérlelést és a szelíd érvelést. Pál nem akar konfrontálódni. Ha lehetséges volna, inkább elkerülné az ütközést a némelyekkel. Isten embere nem vitákban akar csatát nyerni, nem akar ő senkin sem felülkerekedni. Ő egész más színteren akar harcolni és győzni.
Igen, testben élünk - mondja ő - de nem test szerint hadakozunk.
Más szóval, van helye a vitézkedésnek, a hadakozásnak, de az soha nem emberek ellen kell, hogy történjen. Aki emberekben látja az ellenfelet, az olyan semmit nem tud a szellemi hadviselésről. A harc szellemi erők ellen folyik. Ezek az erők, az ember fantáziáját, a gondolatait támadják. Önző, ördögi gondolatokat építnek az elmébe, szép lassan, téglánként falat emelnek, a falból bástya lesz, a bástyából erőditmény amely alkalomadtán szembe szegül az Isten ismeretével. (Csak űlsz az imaház padjában, hallgatod az igét és eközben a szívedben támadnak okoskodások és magaslatok. Nem bírsz megindulni az Élet beszédén, nem fáj, nem itél, nem győz meg. Sőt minden alkalommal eljátszod a bírót, és a saját romlott elméd mérlegére helyezed az Isten beszédét, és temagad döntöd el, hogy ami elhangzott igaz vagy nem, elfogadod vagy nem.)
Pál mintha ezt üzenné e sorokkal a némelyeknek: - Barátaim, az emberi elme az én harci területem, és ez olyan kihívás, amely mellett nekem nincs sem időm, sem kedvem veletek harcolni.
Annak, akit Ő harcossá avatott, több frontvonala van. A célja, lerontani az erődítményeket, az okoskodásokat és a magaslatokat.
Első sorban a saját elméjében harcol, ott rombolja le a magaslatokat.
Igaz az állítás mely szerint, ki hogy gondolkodik, úgy él. Isten harcosa, a legnagyobb csatákat a saját elméjében vívja. Ha ott, az emberi gondolattal szemben Isten gondolata győzhetett, a látható döntések és tettek már csupán egy nyílt deklarálása annak a győzelemnek, ami az elmében megtörtént.
Másodsorban lelkekért harcol. Arra törekszik, hogy az evangéliumot, amely Isten hatalma az emberek üdvösségére, élje és hirdesse a sátáni magaslatok és erődök fogságának a nyomorában élő emberek elé.
Hogy milyen erődökről van szó? Igazad van, legyünk konkrétak.
Paráznaság, hűtlenség, pornográfia, alkoholizmus, kontrol nélküli dühkitörés, verekedés, notórius hazudozás, kéjelgés, hiábavaló időpocséklás, kényszerű álmodozás, szerencsejáték szenvedély, ingerlő-hivalkodó öltözködés, divatmánia, vásárlási kényszer, pénzsóvárság, felelőtlenség, szülők iránti engedetlenség, önteltség, lelki gőg, rágalmazás, pletyka, irigység, paranolyás féltékenység, folytonos félelem és aggódás, folyamatos panaszkodás és elégedetlenség, negativizmus és szeretetlen kritika, részrehajlás, népszerűség keresés... és ezekhez hasonló erődítmények és magaslatok, amelyek Isten ismerete ellen emeltettek.
Akár harcos vagy, akár fogoly, a Seregek Urával, a Szabadítóval van dolgod.
Én azt mondom, jobb harcosként élni, mint fogolyként. Harmadik variáció pedig nem létezik.

Blogolók Tízparancsolata

Az Evangéliumi Aliansz Londonban megrendezett „Godblogs" konferenciáján összeállították a blogolók tízparancsolatát. Ebben az internetes naplók íróit a következőkre intik:
Ne helyezd a blogodat a tisztességed elé!
Ne tedd bálvánnyá a blogodat!
Ne használd a képernyő adta névtelenséget bűnre!
Az Úr napján ne blogolj!
Tiszteld blogozó felebarátaidat, jobban, mint önmagad, és ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget a hibáiknak!
Mások becsületében, jó hírében vagy érzéseiben kárt ne tégy!
Ne használd a netet arra, hogy gondolatban házasságtörést kövess el vagy tűrj!
Ne lopd el felebarátod blogjának tartalmát!
Ne tégy blogger felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
Ne kívánd felebarátod blogját! Elégedj meg a sajátoddal!

Forrás: Family magazin (amit ez úton is ajánlok mindnekinek) 2008 november-decemberi szám, 69. old.