"...A nők védelmében" című íráshoz fűzött Facebook kommenteket is elolvasva, írom ezt a megjegyzésemet.
Kedves Újragondoló! Lázadsz minden intézményesített keresztyénség ellen. Ez nem baj, mások, máshol, más korokban is megtették. Bár abban nem vagyok biztos, hogy amikor keresztyénekről beszélsz, valóban azok is, akiket te annak tartasz.
Brian McLaren (emergent church) hasonló, progresszív gondolatokat fogalmaz meg, mint te. Tőle merítettél, vagy csak úgy jön?
Az általam olvasott keresztyén gondolkodók mindig Isten önkijelentéséből indultak ki, amikor az emberek életét próbálták megérteni, és nekik utat mutani. Ezzel szemben, a ti írásaitokban mindig az ember és az állapota a kiinduló pont. Isten is csak azért kerül a képbe, mert ő megértőbb, mint bárki más, és nála talán van megoldás az ember vergődéseire.
Van tehát, a fenti teológia és a lenti. A fenti Istenből indul ki, a lenti az emberből. A fenti, az teológia, a lenti, azt gondolom csak humanizmus. Amikor Isten csak egy fontos kellék az ember boldogulásához, de a mindennapi gyakorlati életünkbe nem szólhat bele, az humanizmus. Ha bele akar szólni, azt már moralizálásnak tekintjük. Moralizálásról csak akkor beszélhetünk, véleményem szerint, ha Isten nélkül bíztatjuk egymást a jóra. De ha rákérdez valaki, hogy: -ugyanmár, miért bocsássak meg(lásd: előző bejegyzés, Let it go), akkor erre nem tudjuk azt válaszolni, hogy: -azért mert a tökéletes szent Isten áll a megbocsátásra való felszólítás mögött. És így mi marad? Hát az, hogy te sem vagy különb mint én. Hát akkor szeressük egymást legalább mi...
A biblia Istene nem csak szeretet, hanem szentség is. Krisztus nem csak szeretettel volt teljes, hanem igazsággal is. Ő nem csak a bűneinket veszi el, hanem az életünket kéri, mert az önmagáéhoz hasonlóvá akarja átformálni.
Ha azt mondod az embernek, hogy Isten szeret téged: azt válaszolhatja rá: -ó igen? Ez nagyszerű, hiszen én is szeretem magamat. Ezek szerint segít nekem jobban szeretni magamat? Hát ez elképesztően szuper. Ja, és van egy terve velem az Istennek? Na hát, hihetetlen. Nekem is van egy szuper tervem magammal kapcsolatban. Isten segít nekem a terveimben! Ez fantasztikus.
Így kinálunk fel az embereknek egy magunkfaragta humanista istent.
A lázadó lélek még ezzel az istennel is perlekedik, panaszkodik rá, vagy neki, de a végén kiegyeznek valahogy, hiszen a mi kreációnk, egy nyelvet beszélünk, és csak annyi tiszteletet kap, amennyit megédemel tőlünk.
..........................................
Késő van. Ezt csak abba hagyni lehet, befejezni nem.
Békességetek bőséges legyen.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Krisztus fölkarolta a bűnöst, és nem kárhoztatta. Krisztus igazi követése ugyanehhez tartja magát. Mivel pedig mással nem szabad azt tennünk, amit saját magunkkal nem tennénk, azt a bűnöst is fel kell karolnunk, aki nem más, mint mi magunk. S amennyire semmi okunk Krisztust azzal vádolni, hogy egy húron pendül a gonosszal, épp ily oktalanság az olyas önvád, hogy ha szeretetet tanúsítunk az 'én' nevű bűnös iránt, az baráti szerződés volna az ördöggel. Szeretettel javítjuk, gyűlölettel rontjuk önmagunkat is. Ennek a fölfogásnak a veszélyessége egybeesik Krisztus követésének veszélyességével. Ám az 'igaz' tesz róla, hogy ne kaphassák rajta a vámszedőkkel és szajhákkal folytatott beszélgetésen.
Hogy megvendégelem a koldust, bántómnak megbocsátok, s akár még ellenségemet is szeretem Krisztus nevében, az kétségtelenül jeles erény. Amit testvéreim közül a legjelentéktelenebbel cselekedtem, azt Krisztussal tettem. Ám, ha azt kellene fölfedeznem hogy mindenek között a legcsekélyebb, a koldusok legszegényebbike, minden sértegetők legszemtelenebbje vagyok, sőt az ellenség bennem magamban van, sőt, mit több, nekem magamnak van szükségem javaimból alamizsnára, mi légyen akkor? Akkor rendszerint felbillen az egész keresztény igazság, nincs többé szeretet és türelem, s a 'bennünk lakozó testvért' ostobának nevezzük, minthogy önmagunk fölött ítélkezünk és dühöngünk. Kifelé elrejtjük ezt. Letagadjuk, hogy valaha is találkoztunk volna magunkban ezzel a legalacsonyabb rendűvel, s ha még maga Isten volna is, aki ilyen megvetendő alakban lép hozzánk, azt ezerszer megtagadnánk, még mielőtt bármely kakas kukoríthatna egyet.
C.G. Jung - Gondolatok a vallásról és a kereszténységről
Igaz Jung is humanista volt...
Krisztus nem minden bűnöst karolt fel, sokat közülük kárhoztatott, olvasd Mt. 23-at például. Jézus azokhoz hajolt le irgalommal, akik belátták, hogy tehetetlenek bűneikkel, nyomorúságukkal szemben.
C. G. Jung imádsága: Istenem, miért teremtettél ilyen bonyolultnak? Látod, már a saját gondolataimba is bele gabalyodtam!
Post a Comment