Gondolatok a korrupcióról

Az alábbi sorokat 1999 tavaszán írtam. Ma átolvastam, és még mindig aktuálisnak találom. Ajánlom az olvasó figyelmébe...

Társadalomkutatók cikkeznek manapság arról, hogy a korrupció már a közgondolkodást is erősen befolyásolja. Valóságos életfilozófia épül a korrupció erénnyé változtatott elemeire.
A szülők ma már nem merik megtanítani gyermekeiket a becsületre, tisztességre, igazmondásra, … segítőkészségre, mert tudják, hogy ezáltal szegénységre kárhoztatják őket. Hiszen a mai világban ezekkel az erényekkel nem lehet boldogulni. A fiatal generáció inkább arra kap bíztatást szülőtől, rokontól, hogy igyekezzen erőszakosan és rafináltan viselkedni, és higgye el azt, hogy az ő érdekei mindennél és mindenkinél fontosabbak. Ez a fajta gondolkodás meghatározza a házasságokat, a munkamorált, a barátságokat.
Az emberek többsége ma már osztja azt a véleményt, hogy nem is lehet korrupció nélkül élni. Még vallásos körökben is hangot kap ez a felfogás. Egyre több kegyes vallja azt, hogy: - a Jóisten megért minket amikor néha muszáj füllenteni, ügyeskedni, lefizetni…, megalkudni. Isten tudja azt, hogy mi gyarló emberek, por és hamu vagyunk és Ő kegyelmes és elnéző. Elvégre nincs tökéletes ember és ezek a dolgok a mai világban sajnos elkerülhetetlenek.
Akik ma ezt vallják, azok hasonlókat mondogattak régebben is, amikor az egypárt rendszer tönkre akarta tenni a keresztyéneket. Akkoriban a hitvallásuk így hangzott: - Meg van írva, hogy engedelmeskedni kell a felsőbb hatalmasságoknak. Ha tehát azt mondják nekünk, hogy nem szabad téríteni embereket Istenhez, nem szabad iskolában és munkahelyen Istenről beszélni és nem szabad templomba járni, akkor nekünk szót kell fogadni. Most olyan időket élünk, amikor kénytelenek vagyunk tagadni és elhallgatni. De ha Jézus megbocsátotta Péter tagadását, bizonyára a miénket is megbocsátja.
A múlt rendszerből átléptünk az új rendszerbe egy nagy csomag gyávasággal és hazugsággal.
Akkor a sátán a megfélemlítéssel támadott, és mi megijedtünk. Ma már a meggazdagodás kiskapuin próbál becsalogatni minket, és mi nem ijedünk meg és nem félünk az Istentől. Régebben azt mondta nekünk: - Ha akarsz boldogulni, kerüld el Isten házát, meg ne tudják, hogy te odatartozol. Ma ugyanaz a hang azt mondja: - Ha boldogulni akarsz, légy ügyes. Vezess félre különböző hivatalokat, csapd be az ügyfeleidet, hamisíts okiratokat, fizesd le akit le kell, netán még a lelkészt is…
Pár évtizeddel ezelőtt keresztyénnek lenni azt jelentette, hogy inkább kirúgnak az állásodból, de akkor sem leszel besúgó. Inkább megvallod hitedet és megmaradsz szegénysorban, minthogy megalkuvásra építsd a karrieredet. És még sorolhatnám…
Mit jelent ma keresztyénnek lenni? Hazudhatnál, hogy előnyökhöz juss, de nem teszed. Megtehetnéd, hogy hamis adóbevallással jogtalan összegeket igényelj vissza, de nem teszed. Megtehetnéd, hogy ügyeidet kenőpénzzel oldd meg, de nem teszed. Megtehetnéd, hogy megcsald a társad, de nem teszed. Inkább veszítesz pénzt, ügyfeleket, barátokat, nagyszerű lehetőségeket, inkább leszel szegényebb, de lelkiismeretedben teljesen szabad.
Ébredésre várunk. Szerte a világon az evangéliumi keresztyének ébredésről beszélnek. Én is várom nagyon. De rájöttem arra, hogy az ébredésre készülni kell. Talán éppen úgy, hogy magadba szállsz, és azt mondod: - Túl drágán fizetett Isten értem ahhoz, hogy én még tovább folytassam a szánalmas üzelmeimet. Elég volt!
„Elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük…” 1Pét. 4:3. Vagy talán még nem volt elég?