A Seeker Sensitive Church fogalmát, ha jól tudom, a Willow Creek Gyülekezet hozta be a keresztyén köztudatba.
A lényege a következő: - az emberek keresik Istent, de ugyanakkor idegenkednek az eddig kialakult gyülekezeti gyakorlattól, amelybe bele tartozik az imádság, a teológiailag megalapozott tartalmú énekek éneklése, a prédikáció meghallgatása és a bibliaórák keretében - valamint egyéni módon történő rendszeres igetanulmányozás. Ezek a biblikus tevékenységek idegenek az utca emberétől, akinek a megszokott környezete sokkal inkább a szórakoztató tévé műsorok, a diszkó, a mozi, a haveri hangulat, stb. Az embereket azok a vallásos megnyilvánulások vonzzák szívesebben, amelyek hasonlíthatók ahhoz a környezethez, amelyben mindennapi életüket élik és amelyben otthonosan érzik magukat. A Seeker Sensitive Church- Keresőkre Érzékeny Gyülekezet feltett szándéka, hogy az embereknek ezt az ígényét szolgálja ki.
A cél, vonzani az embereket Krisztushoz új módszerek felhasználásával! És meg kell vallani, ez önmagában dícséretes szándék.
De mi történik akkor ha menetközben kiderül, hogy az emberek nem Krisztushoz érkeztek meg, hanem valami kevesebbhez? Ha a létszámnövekedés nem a Szentlélek közreműködésével történt, Isten szuverén lélekébresztő munkája által, hanem csupán a módszerek hatékonysága folytán jött létre? Mi történik akkor, ha kiderül, hogy a hagyományos kereteket csupán megújult tartalommal kellett volna kitölteni és nem pedig felcserélni mindenstől új, világbarát keretekkel és silány tartalommal?
Az ún. mega gyülekezetek ma már profi szociológusokat alkalmaznak, akik előre meg tudják jósolni, hogy a következő szezonban mi lesz a társadalom divatos szórakozása. Így az adott gyülekezetnek elég ideje van újabb seeker sensitive módszereket kidolgozni az emberek csalogatásához.
Azt gondolom, hogy a fent vázolt stratégiát nem lehet úgy alkalmazni, hogy annak ne szenvedné kárát az evangélium. Veszélyes dolog lejebb venni a tartalmat a létszám növekedés érdekében. Veszélyes dolog az evangélium tartalmát világi köntösbe öltöztetni, lecsupaszítani a lényegétől, elvonni belőle a botrányos részét csak azért, hogy minnél több embert vonzhassunk.
Mi az evangélium botrányos része?
Az evangélium botrányos része az, hogy nem létezik olyan, hogy kereső emberek. Nincs egyetlen igazi istenkereső sem. Illetve egyetlen kereső létezik, az pedig az Ember Fia, aki azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett!
Az ember velejéig romlott, már csak emiatt sem képes keresni az Istent. Az ember bűnben született ( ez azt jelenti, hogy a génjeiben van), bűnt örökölt a szüleitől, ebben az állapotában minden , amit cselekszik az bűn, és a bűn uralkodik az életében külömböző kötelékek és szenvedélyek által.
Isten gyűlöli a bűnt! Isten haragja bármikor kész kiáradni az emberek minden hitetlensége és hamissága ellen.
Az Úr Jézus a kereszten elszenvedte Isten haragját az emberek bűne miatt, megváltást szerezve vére által.
Az ember nem tud megjavulni. Elkeseredetten szüksége van a Megváltóra.
A megváltás az újjászületésben realizállódik, amit nem lehet emberileg produkálni, utánozni.
Az újjászületést bűnbánat előzi meg.
Az újjászületés Isten mennyei beavatkozása az ember életébe, amely gyökeres változást hoz az ember egész személyiségében.
Az újjászületés nyilvánvaló jelei közé tartozik a bűnbocsánat felőli bizonyosság; a szabadulás tudata és öröme; egy erős meggyőződés afelől, hogy Istenhez tartozol; a bűnbánatra és megtérésre való folyamatos készség; a lelki növekedés és a gyümölcstermés.
Ma már sok gyülekezetben, (a nyugati viszonyokról beszélek) az evangélium tiszta tanítását felcserélték pszichológiai előadásokkal. Profi tanításokat hallhatunk arról (multimédiás prezentáció kíséretében), hogy mit tegyél a depresszió ellen, hogyan vetkezd le az alacsony önbecsülési szintedet, hogyan beszéld be magadnak, hogy nem te vagy a hibás a bűneidért, hogyan oldozd fel magad a bűntudat alól, hogyan lépj be a boldog és sikeres emberek csoportjába, mert ez Isten akarata az életedre nézve.
Ugyanakkor az újjászületés isteni szolgálatát leredukálták egy kétmondatos hitvallásra, amit az illető ha elfogad, azonnal ráfogják, hogy újjászületett. Aztán jöhet az érezd jól magad Krisztusban, című szórakoztatás, amit meg kell hagyni, úgyszintén profi szinten csinálnak.
És az emberek gyülekeznek, a gyülekezet növekszik, és mindeddig úgy tűnik, hogy a növekedés ténye minden józan figyelmeztetésnél erősebb érv.
Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat. 2Tim. 4:2-5
Friday, December 18, 2009
Tuesday, November 24, 2009
Gondolatok a sikerről
Mielőtt ezt az írást elolvasnád; - tudom, hogy akik olvassák az írásaimat, nem azért teszik mert kifinomult a stílusom. Sőt, az az igazság, hogy nincs is kiforrott írói stílusom. Sokkal inkább azért olvasnak bele a blogomba, mert itt aktuális és gyakorlati kérdésekkel lehet foglalkozni. A célom rámutatni az elhajlásokra, amik előfordulnak közöttünk, és egyben rámutatni az igazságra, vagy legalább elgondolkodtatni az igazság felől.
Van, aki demagóg szövegelésnek tartja az itt leírt gondolataimat. Más, jót szórakozik a fogalmazásom hiányosságain, mások viszont elgondolkodnak és talán vannak olyanok is, akik épülnek belőle.
Jó olvasást, és várom a jelzéseket. Lehet névtelenül is, és lehet kritikusan is hozzászólni.
Mózes, egy nagy, kb. két milliós népnek adott vízet a pusztában. 4Mózes 20: 1-13 -ban van megörökítve a történet.
Ha addig nem volt elég tekintélye a nép előtt, az említett eset után nem vitás, hogy mindenki elismerte Mózest. Ha addig nem volt sikeres, azután már nem volt kérdés, hogy ki az igazán sikeres vezető a nép között.
Mégis, megtudjuk a történetből, hogy Isten az eset után másképp látja Mózest, mint a nép. Miért?
Azért, mert nem Isten szava szerint járt el.
Az Úr azt mondta Mózesnek, még a vízfakasztás előtt: - Vedd ezt a vesszőt, gyűjtsd össze a gyülekezetet... és szólj a kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet.
Erre mit tett Mózes? - Vette a vesszőt, össze gyűjtötte a gyülekezetet a kőszikla elé, és azt mondta nekik: - Halljátok meg most ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet?
És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével kétízben... és sok víz ömle ki...
Tanúlságok:
Vajon nem több az íge iránti engedelmesség, mint az eredményesség?- bár a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást.
A mai keresztyén világban, főleg itt nyugaton, gyakran előfordul, hogy a siker és a látványos eredmények érdekében, valakik teljesen eltávolodnak a tiszta igei alapoktól. Mi pedig valahogy úgy vagyunk velük, hogy - de ők legalább csinálnak valamit. Vagy azt mondjuk: - alapvetően biztos jó, amit hirdet, ha már ennyien követik.
Mózesnek sokba került ez az egy engedetlenség. A bűne az volt, hogy nem az Isten parancsa szerint járt el, hanem a saját belátása szerint vagy mondhatnám, vérmérséklete szerint. Ahelyett, hogy szólt volna a kősziklának, ő vette a bátorságot és kétszer megütötte a kősziklát a botjával, egy fölényeskedő mondat kíséretében: - Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet?
Ez úgy hangzott akkor a nép fülének, hogy úgymond Mózes fakasztott nekünk vizet a kősziklából és ezt ő bármikor meg tudja csinálni. Hű de nagy ember ez a Mózes! Ez igen!
Isten, az Ő szava iránti teljes engedelmességet kérte számon akkor. Miért gondoljuk, hogy ma, egyes népszerű lelki vezérek esetében kivételezne. Senkinek az életében, aki az Ő nevét emlegeti, Isten nem tesz kivételt. Ha az Ő dicsőségét meglopjuk, számonkérés következik.
Ama napon, amikor Isten elé állunk, nem a sikereinket fogja firtatni, hanem az Ő beszéde iránti engedelmességet és hűséget. Mert nem mindenki aki ezt mondja Uram, Uram, megy be az Isten országába, hanem a ki cslekszi az én mennyei Atyám akaratát!
Ha van sikerünk a szolgálatban, az nem azért van, mert kiválóságok vagyunk, hanem mert tetszett az Istennek, hogy korlátaink és gyengeségeink ellenére is használjon.
Ha hűséges voltál, és mégsem kísérte látványos siker a szolgálatodat, azzal tudlak vígasztalni, hogy elég jó társaságban fogsz örvendezni a mennyben. Ott lesz például Jeremiás, akinek az Isten beszéde olyan volt, mint a csontba rekesztett tűz, egy életen át szenvedélyesen hirdette egy lelkileg süket népnek. Senki nem tért meg a szolgálatára. Vagy ott lesz Ezékiel és Hóseás, olyan próféták, akikre nagyon kevesen adtak, hallgattak, vagy Ésaiás, akit Manassé ketté fűrészeltetett a zsidó hagyomány szerint, mert az igazságot merte hirdetni.
Aztán az idők teljességekor eljött a Fiú, aki az övéi közé jött, csakhogy azok nem fogadták be őt.
Valóban, mennyire is volt sikeres Jézus?
Istálóban született, egy falusi ács házában nevelkedett, rövid nyilvános szolgálata alatt soha nem volt vagyona, háza, komolyabb értéktárgyai. Halálakor az összvagyona egy köntös volt, amin a kivégzői osztoztak. Egy ideig nagy tömegek követték ugyan, de a szolgálata vége felé mindenki elhagyta, még a tanítványai is, sőt egy közülük el is árulta. Ez úgy hangzik, mint egy sikertörténet?
Mi volt Jézusnak a fontos?
Atyám... én dicsőítettelek téged e földön. Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt. János 17: 4.
Jézus életének a siker-része Filippi 2: 9-11-ben van megörökítve: Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Még egy gondolat a sikerről. Egyetlen helyen fordul elő a siker szó a Bibliában.
Józsué 1: 8. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasásást, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrízd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon és boldogulsz.
Ezúttal is a siker ígérete, az Isten beszéde iránti pontos engedelmességhez van kötve. Ennek azért kell így lenni, hogy a dicsőség az Istené legyen, és hogy nyilvánvaló legyen az Isten beszédének a tekintélye az emberek között.
Sok sikert kívánok, testvérem!
Van, aki demagóg szövegelésnek tartja az itt leírt gondolataimat. Más, jót szórakozik a fogalmazásom hiányosságain, mások viszont elgondolkodnak és talán vannak olyanok is, akik épülnek belőle.
Jó olvasást, és várom a jelzéseket. Lehet névtelenül is, és lehet kritikusan is hozzászólni.
Mózes, egy nagy, kb. két milliós népnek adott vízet a pusztában. 4Mózes 20: 1-13 -ban van megörökítve a történet.
Ha addig nem volt elég tekintélye a nép előtt, az említett eset után nem vitás, hogy mindenki elismerte Mózest. Ha addig nem volt sikeres, azután már nem volt kérdés, hogy ki az igazán sikeres vezető a nép között.
Mégis, megtudjuk a történetből, hogy Isten az eset után másképp látja Mózest, mint a nép. Miért?
Azért, mert nem Isten szava szerint járt el.
Az Úr azt mondta Mózesnek, még a vízfakasztás előtt: - Vedd ezt a vesszőt, gyűjtsd össze a gyülekezetet... és szólj a kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet.
Erre mit tett Mózes? - Vette a vesszőt, össze gyűjtötte a gyülekezetet a kőszikla elé, és azt mondta nekik: - Halljátok meg most ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet?
És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével kétízben... és sok víz ömle ki...
Tanúlságok:
Vajon nem több az íge iránti engedelmesség, mint az eredményesség?- bár a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást.
A mai keresztyén világban, főleg itt nyugaton, gyakran előfordul, hogy a siker és a látványos eredmények érdekében, valakik teljesen eltávolodnak a tiszta igei alapoktól. Mi pedig valahogy úgy vagyunk velük, hogy - de ők legalább csinálnak valamit. Vagy azt mondjuk: - alapvetően biztos jó, amit hirdet, ha már ennyien követik.
Mózesnek sokba került ez az egy engedetlenség. A bűne az volt, hogy nem az Isten parancsa szerint járt el, hanem a saját belátása szerint vagy mondhatnám, vérmérséklete szerint. Ahelyett, hogy szólt volna a kősziklának, ő vette a bátorságot és kétszer megütötte a kősziklát a botjával, egy fölényeskedő mondat kíséretében: - Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet?
Ez úgy hangzott akkor a nép fülének, hogy úgymond Mózes fakasztott nekünk vizet a kősziklából és ezt ő bármikor meg tudja csinálni. Hű de nagy ember ez a Mózes! Ez igen!
Isten, az Ő szava iránti teljes engedelmességet kérte számon akkor. Miért gondoljuk, hogy ma, egyes népszerű lelki vezérek esetében kivételezne. Senkinek az életében, aki az Ő nevét emlegeti, Isten nem tesz kivételt. Ha az Ő dicsőségét meglopjuk, számonkérés következik.
Ama napon, amikor Isten elé állunk, nem a sikereinket fogja firtatni, hanem az Ő beszéde iránti engedelmességet és hűséget. Mert nem mindenki aki ezt mondja Uram, Uram, megy be az Isten országába, hanem a ki cslekszi az én mennyei Atyám akaratát!
Ha van sikerünk a szolgálatban, az nem azért van, mert kiválóságok vagyunk, hanem mert tetszett az Istennek, hogy korlátaink és gyengeségeink ellenére is használjon.
Ha hűséges voltál, és mégsem kísérte látványos siker a szolgálatodat, azzal tudlak vígasztalni, hogy elég jó társaságban fogsz örvendezni a mennyben. Ott lesz például Jeremiás, akinek az Isten beszéde olyan volt, mint a csontba rekesztett tűz, egy életen át szenvedélyesen hirdette egy lelkileg süket népnek. Senki nem tért meg a szolgálatára. Vagy ott lesz Ezékiel és Hóseás, olyan próféták, akikre nagyon kevesen adtak, hallgattak, vagy Ésaiás, akit Manassé ketté fűrészeltetett a zsidó hagyomány szerint, mert az igazságot merte hirdetni.
Aztán az idők teljességekor eljött a Fiú, aki az övéi közé jött, csakhogy azok nem fogadták be őt.
Valóban, mennyire is volt sikeres Jézus?
Istálóban született, egy falusi ács házában nevelkedett, rövid nyilvános szolgálata alatt soha nem volt vagyona, háza, komolyabb értéktárgyai. Halálakor az összvagyona egy köntös volt, amin a kivégzői osztoztak. Egy ideig nagy tömegek követték ugyan, de a szolgálata vége felé mindenki elhagyta, még a tanítványai is, sőt egy közülük el is árulta. Ez úgy hangzik, mint egy sikertörténet?
Mi volt Jézusnak a fontos?
Atyám... én dicsőítettelek téged e földön. Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt. János 17: 4.
Jézus életének a siker-része Filippi 2: 9-11-ben van megörökítve: Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Még egy gondolat a sikerről. Egyetlen helyen fordul elő a siker szó a Bibliában.
Józsué 1: 8. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasásást, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrízd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon és boldogulsz.
Ezúttal is a siker ígérete, az Isten beszéde iránti pontos engedelmességhez van kötve. Ennek azért kell így lenni, hogy a dicsőség az Istené legyen, és hogy nyilvánvaló legyen az Isten beszédének a tekintélye az emberek között.
Sok sikert kívánok, testvérem!
Tuesday, November 10, 2009
Az Ő dicsőségének magasztalása
Olyan felemelő érzés látni, amint több ezer ember együtt dicsőíti az Istent feleemelt kézzel, becsukott szemmel, örömkönnyekkel az arcukon. Arra gondolok: - Igen, Uram, drága Megváltóm, egyedül te vagy méltó, hogy végy tisztességet, dicsőséget és felmagasztalást, mert véreden váltottál meg minden népből és nemzetből, kárhoztra méltó embereket, és tetted őket fiaiddá és örököseiddé a mennyekben.
Igen, nincs más név a nap alatt, mely által üdvözülni lehetne, csak és kizárólag az Úr Jézus Krisztus neve, amely névre minden térd meghajol, meg kell, hogy hajoljon.
Nincs más személy mely méltó lehetne az imádatomra, az engedelmességemre, életem teljes alárendelésére, mint Ő, aki alárendelte magát az Atya eleve elrendelt tervének, amely által halálra adta az egyszülött fiát a világ megmentéséért.
Ő, aki bűnt nem ismert, bűnné lett érettünk, hogy mi ajándékba kaphassuk az Ő ártatlanságát.
Ó Uram, kicsoda olyan Isten, mint te? Aki megbocsátja népe maradékának bűnét, felénk fordulva könyörül rajtunk, a háta mögé veti álnokságainkat, és nem emlékezik meg többé azokról.
Nagy dolog imádni és dicsőíteni Őt!
A mindennapi életet élve látom, hogy egy dolog dicsőíteni felemelt kezekkel, becsukott szemekkel, kicsorduló könnyekkel az Urat.
Más dolog viszont élni az Ő dicsősége magasztalására.
Számomra azt jelenti élni az Ő dicsősége magasztalására, hogy újból és újból eldöntöm, hogy inkább utat engedek az Ő akaratának, mint az enyémnek. Ez egy harc, ami általában nem felemelő pillanatokban zajlik, nem örömkönnyek kísérik és nem felemelt kezek, hanem vívódások, belső fájdalom, küzdelem a bennsőben, szorongás és félelem, hit és kétely ütközése a gondolatok világában.
Az önfelett dicsőítés és az engedelmességben való járás nem zárja ki egymást, hanem inkább kiegészíti egymást.
Igen, nincs más név a nap alatt, mely által üdvözülni lehetne, csak és kizárólag az Úr Jézus Krisztus neve, amely névre minden térd meghajol, meg kell, hogy hajoljon.
Nincs más személy mely méltó lehetne az imádatomra, az engedelmességemre, életem teljes alárendelésére, mint Ő, aki alárendelte magát az Atya eleve elrendelt tervének, amely által halálra adta az egyszülött fiát a világ megmentéséért.
Ő, aki bűnt nem ismert, bűnné lett érettünk, hogy mi ajándékba kaphassuk az Ő ártatlanságát.
Ó Uram, kicsoda olyan Isten, mint te? Aki megbocsátja népe maradékának bűnét, felénk fordulva könyörül rajtunk, a háta mögé veti álnokságainkat, és nem emlékezik meg többé azokról.
Nagy dolog imádni és dicsőíteni Őt!
A mindennapi életet élve látom, hogy egy dolog dicsőíteni felemelt kezekkel, becsukott szemekkel, kicsorduló könnyekkel az Urat.
Más dolog viszont élni az Ő dicsősége magasztalására.
Számomra azt jelenti élni az Ő dicsősége magasztalására, hogy újból és újból eldöntöm, hogy inkább utat engedek az Ő akaratának, mint az enyémnek. Ez egy harc, ami általában nem felemelő pillanatokban zajlik, nem örömkönnyek kísérik és nem felemelt kezek, hanem vívódások, belső fájdalom, küzdelem a bennsőben, szorongás és félelem, hit és kétely ütközése a gondolatok világában.
Az önfelett dicsőítés és az engedelmességben való járás nem zárja ki egymást, hanem inkább kiegészíti egymást.
Saturday, November 7, 2009
Ó, Uram, Uram, te tudod!
Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod!
Ezékiel 37: 1-3.
A lelkipásztori, igehirdetői szolgálat egy lehetetlen szolgálat. Minden alkalommal, amikor emberek elé állsz, egy száraz csontokkal teli völgyben találod magad. A hallgatóságban vannak Istentől eltávolodott, reményvesztett emberek, akik úgy gondolják, hogy nekik végük van, az ő problémájukra úgy s’incsen megoldás. Ugyan ki tudna helyre hozni egy ennyire elrontott életet, egy ennyire romokban heverő házasságot, egy ennyire halott gondolkodást, egy ennyire visszaeső, kudarcot vallott embert, stb.
Ezért mondom, hogy a mi szolgálatunk olyan képtelenség, mint a semmiből világegyetemet előhívni, mint a negyednapos halottat feltámasztasni. Itt újjáteremtő erőre van szükség, ahhoz, hogy valami változzon.
Ott űlök a szállodaszobámban és a szemem megakad egy a parkettán heverő dehidratált, száraz legyen. Arra gondoltam, ha száz lelkipásztortársammal összefognánk, összeadnánk a sok-sok tapasztalatunkat, tálentumainkat, igeismeretünket, lelkiajándékainkat, inteligenciánkat, tehetségünket, kreativitásunkat – és megpróbálnánk így rávenni a száraz legyet, hogy ismét repüljön – mind a százan csődöt mondanánk.
Kedves lelkipásztor testvérek, szembe kell néznünk a ténnyekkel. Mi nem tudunk száraz csontokat eleveníteni. Néha hallok lelkes beszámolókat arról, hogy nem hívő barátkozókkal milyen jó lelki beszélgetéseket folytatott XY lelkipásztor. Ezzel, mintha csak azt sugallná, hogy már majdnem sikerült felébreszteni a száraz csontokat. Csupán még néhány ilyen beszélgetésre lesz szükség, és kész a siker.
Ezékiel egy tömegsír előtt áll. Isten lelke vitte oda, és bemutatta neki a nép lelkiállapotát. Aztán megkérdi Ezékielt: Emberfia! Életre kellnek-e még ezek a száraz csontok?
Ezékiel válasza: Ó, Uram, Uram te tudod!
Ezékiel nem buta próféta. Tudja, hogy ez a kérdés meghaladja a képességeit.
Nem kezd el lelkesen nekilátni a feladatnak. Nem mondja azt, Uram már van is egy ötletem. Kidolgoztam egy jó stratégiát. Előszöris készítek egy felmérést arról, hogy melyik csontváz mennyire száraz. Csoportokba osztom őket, és főleg azokra igyekszek koncentrálni, amelyek nem annyira szárazak, amelyeknél több esélyt látok az életrekeléshez...
Ezékiel ezt mondja: Uram, ha engem kérdezel, nekem erre nincsen válaszom. Ha azt kérdezed, hogy lehet ezeket életre kellteni: - ezeket a belül halottakat, ezt a halott házasságot, ezt a halott mentalitást, vagy bármit, ami ennyire halott... nos, Uram, ezt csak te tudod, mert nekem erre a kérdésre nincs válaszom. Én csak azt tudom, hogy van egy mindenható Isten, élet és halál felett Úr, aki rendelkezik minden élettel - és azt is tudom, hogy az nem én vagyok. Uram, Uram te tudod!
Felvetődik a kérdés: - Ha emberileg ennyire lehetetlen feladat a száraz csontok megelevenítése, akkor Isten miért veszi maga mellé Ezékielt? Mit akar egy emberrel, ott a száraz csontok között?
Erre csak egy magyarázat lehetséges. Kegyelmesen használja az ezékieleket, de csak azokat, akik hajlandók néhány fontos dologban együttműködni Istennel. Például:
Ezékiel megragadható volt a Lélek által. Oda vihette az Isten és ott tehette le, ahol akarta.
Ezékiel Isten jelenlétében állt, ezért Isten szemszögéből látta a száraz csontokat és értelmezte azok állapotát.
Ezékiel tökéletesen tisztában volt a maga tehetetlenségével és a kihívás emberfeletti jellegével.
Ezékiel készen állt a prófétálásra, más szóval hűségesen közvetítette Isten üzenetét a száraz csontoknak.
Ezékiel készen állt a Lelket megszólítva, kösbenjárni a száraz csontokért.
Ez a néhány ezékieli mozdulat leírja a mindenkori igehirdető felelősségét.
Bár csak ezekben lenne hű minden szolgatárs.
A feladat többi része, azaz a teremtési rész, az már az Isten csodálatos beavatkozása, aminek a következtében a nagyon száraz csontok összeállnak, hús és bőr borítja be őket és élő lélek költözik beléjük, és talpra állnak és igen nagy sereg lesz belőlük.
Az ezékielek nem tudnak mindent, de van néhány dolog, amit tudnak. Azt a néhány dolgot tegyék hűségesen! Aztán engedjék a Lelket, tenni a saját dolgát!
Ezékiel 37: 1-3.
A lelkipásztori, igehirdetői szolgálat egy lehetetlen szolgálat. Minden alkalommal, amikor emberek elé állsz, egy száraz csontokkal teli völgyben találod magad. A hallgatóságban vannak Istentől eltávolodott, reményvesztett emberek, akik úgy gondolják, hogy nekik végük van, az ő problémájukra úgy s’incsen megoldás. Ugyan ki tudna helyre hozni egy ennyire elrontott életet, egy ennyire romokban heverő házasságot, egy ennyire halott gondolkodást, egy ennyire visszaeső, kudarcot vallott embert, stb.
Ezért mondom, hogy a mi szolgálatunk olyan képtelenség, mint a semmiből világegyetemet előhívni, mint a negyednapos halottat feltámasztasni. Itt újjáteremtő erőre van szükség, ahhoz, hogy valami változzon.
Ott űlök a szállodaszobámban és a szemem megakad egy a parkettán heverő dehidratált, száraz legyen. Arra gondoltam, ha száz lelkipásztortársammal összefognánk, összeadnánk a sok-sok tapasztalatunkat, tálentumainkat, igeismeretünket, lelkiajándékainkat, inteligenciánkat, tehetségünket, kreativitásunkat – és megpróbálnánk így rávenni a száraz legyet, hogy ismét repüljön – mind a százan csődöt mondanánk.
Kedves lelkipásztor testvérek, szembe kell néznünk a ténnyekkel. Mi nem tudunk száraz csontokat eleveníteni. Néha hallok lelkes beszámolókat arról, hogy nem hívő barátkozókkal milyen jó lelki beszélgetéseket folytatott XY lelkipásztor. Ezzel, mintha csak azt sugallná, hogy már majdnem sikerült felébreszteni a száraz csontokat. Csupán még néhány ilyen beszélgetésre lesz szükség, és kész a siker.
Ezékiel egy tömegsír előtt áll. Isten lelke vitte oda, és bemutatta neki a nép lelkiállapotát. Aztán megkérdi Ezékielt: Emberfia! Életre kellnek-e még ezek a száraz csontok?
Ezékiel válasza: Ó, Uram, Uram te tudod!
Ezékiel nem buta próféta. Tudja, hogy ez a kérdés meghaladja a képességeit.
Nem kezd el lelkesen nekilátni a feladatnak. Nem mondja azt, Uram már van is egy ötletem. Kidolgoztam egy jó stratégiát. Előszöris készítek egy felmérést arról, hogy melyik csontváz mennyire száraz. Csoportokba osztom őket, és főleg azokra igyekszek koncentrálni, amelyek nem annyira szárazak, amelyeknél több esélyt látok az életrekeléshez...
Ezékiel ezt mondja: Uram, ha engem kérdezel, nekem erre nincsen válaszom. Ha azt kérdezed, hogy lehet ezeket életre kellteni: - ezeket a belül halottakat, ezt a halott házasságot, ezt a halott mentalitást, vagy bármit, ami ennyire halott... nos, Uram, ezt csak te tudod, mert nekem erre a kérdésre nincs válaszom. Én csak azt tudom, hogy van egy mindenható Isten, élet és halál felett Úr, aki rendelkezik minden élettel - és azt is tudom, hogy az nem én vagyok. Uram, Uram te tudod!
Felvetődik a kérdés: - Ha emberileg ennyire lehetetlen feladat a száraz csontok megelevenítése, akkor Isten miért veszi maga mellé Ezékielt? Mit akar egy emberrel, ott a száraz csontok között?
Erre csak egy magyarázat lehetséges. Kegyelmesen használja az ezékieleket, de csak azokat, akik hajlandók néhány fontos dologban együttműködni Istennel. Például:
Ezékiel megragadható volt a Lélek által. Oda vihette az Isten és ott tehette le, ahol akarta.
Ezékiel Isten jelenlétében állt, ezért Isten szemszögéből látta a száraz csontokat és értelmezte azok állapotát.
Ezékiel tökéletesen tisztában volt a maga tehetetlenségével és a kihívás emberfeletti jellegével.
Ezékiel készen állt a prófétálásra, más szóval hűségesen közvetítette Isten üzenetét a száraz csontoknak.
Ezékiel készen állt a Lelket megszólítva, kösbenjárni a száraz csontokért.
Ez a néhány ezékieli mozdulat leírja a mindenkori igehirdető felelősségét.
Bár csak ezekben lenne hű minden szolgatárs.
A feladat többi része, azaz a teremtési rész, az már az Isten csodálatos beavatkozása, aminek a következtében a nagyon száraz csontok összeállnak, hús és bőr borítja be őket és élő lélek költözik beléjük, és talpra állnak és igen nagy sereg lesz belőlük.
Az ezékielek nem tudnak mindent, de van néhány dolog, amit tudnak. Azt a néhány dolgot tegyék hűségesen! Aztán engedjék a Lelket, tenni a saját dolgát!
Monday, November 2, 2009
Hívő élet 101
A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki - némelyek szerint - szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen erélyesnek lennem annak a meggyőződésnek az alapján, amellyel merészen akarok fellépni némelyekkel szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. 2Kor. 10:1-5.
Amint olvasom a fenti mondatokat, Pál apostol krisztusi lelkülete, mint egy lágy szellő símogatja a lelkemet.
Ha a gyülekezetedben, ahová tartozol, "némelyek" azzal vádolnának, hogy gyáva és testies vagy - hogyan reagálnál?
Pál, a Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérleli a vádlóit.
Azok egyenesen provokálják az apostolt, szálljon harcba velük, érveljen, illesse őket éles szavakkal, hogy aztán legyen miért tovább folytatni a vitát.
Erre Pál ... A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket ... hadd ne kelljen erélyesnek lennem...
Talán a kultúránk hozta, vagy az ádámi természetünk lehet az oka, hogy kialakult a közösségeinkben egy olyan vezetői eszménykép, amely a harcias, határozott, keményen fellépő, lehengerlő személyiséget keresi a lelkipásztorban illetve a lelki vezetőben.
Megvallom, nekem jobban tetszik a páli minta. Az apostol vezetői ezköztárában ott találhatjuk a krisztusi szelídséget és gyöngédséget, a kérlelést és a szelíd érvelést. Pál nem akar konfrontálódni. Ha lehetséges volna, inkább elkerülné az ütközést a némelyekkel. Isten embere nem vitákban akar csatát nyerni, nem akar ő senkin sem felülkerekedni. Ő egész más színteren akar harcolni és győzni.
Igen, testben élünk - mondja ő - de nem test szerint hadakozunk.
Más szóval, van helye a vitézkedésnek, a hadakozásnak, de az soha nem emberek ellen kell, hogy történjen. Aki emberekben látja az ellenfelet, az olyan semmit nem tud a szellemi hadviselésről. A harc szellemi erők ellen folyik. Ezek az erők, az ember fantáziáját, a gondolatait támadják. Önző, ördögi gondolatokat építnek az elmébe, szép lassan, téglánként falat emelnek, a falból bástya lesz, a bástyából erőditmény amely alkalomadtán szembe szegül az Isten ismeretével. (Csak űlsz az imaház padjában, hallgatod az igét és eközben a szívedben támadnak okoskodások és magaslatok. Nem bírsz megindulni az Élet beszédén, nem fáj, nem itél, nem győz meg. Sőt minden alkalommal eljátszod a bírót, és a saját romlott elméd mérlegére helyezed az Isten beszédét, és temagad döntöd el, hogy ami elhangzott igaz vagy nem, elfogadod vagy nem.)
Pál mintha ezt üzenné e sorokkal a némelyeknek: - Barátaim, az emberi elme az én harci területem, és ez olyan kihívás, amely mellett nekem nincs sem időm, sem kedvem veletek harcolni.
Annak, akit Ő harcossá avatott, több frontvonala van. A célja, lerontani az erődítményeket, az okoskodásokat és a magaslatokat.
Első sorban a saját elméjében harcol, ott rombolja le a magaslatokat.
Igaz az állítás mely szerint, ki hogy gondolkodik, úgy él. Isten harcosa, a legnagyobb csatákat a saját elméjében vívja. Ha ott, az emberi gondolattal szemben Isten gondolata győzhetett, a látható döntések és tettek már csupán egy nyílt deklarálása annak a győzelemnek, ami az elmében megtörtént.
Másodsorban lelkekért harcol. Arra törekszik, hogy az evangéliumot, amely Isten hatalma az emberek üdvösségére, élje és hirdesse a sátáni magaslatok és erődök fogságának a nyomorában élő emberek elé.
Hogy milyen erődökről van szó? Igazad van, legyünk konkrétak.
Paráznaság, hűtlenség, pornográfia, alkoholizmus, kontrol nélküli dühkitörés, verekedés, notórius hazudozás, kéjelgés, hiábavaló időpocséklás, kényszerű álmodozás, szerencsejáték szenvedély, ingerlő-hivalkodó öltözködés, divatmánia, vásárlási kényszer, pénzsóvárság, felelőtlenség, szülők iránti engedetlenség, önteltség, lelki gőg, rágalmazás, pletyka, irigység, paranolyás féltékenység, folytonos félelem és aggódás, folyamatos panaszkodás és elégedetlenség, negativizmus és szeretetlen kritika, részrehajlás, népszerűség keresés... és ezekhez hasonló erődítmények és magaslatok, amelyek Isten ismerete ellen emeltettek.
Akár harcos vagy, akár fogoly, a Seregek Urával, a Szabadítóval van dolgod.
Én azt mondom, jobb harcosként élni, mint fogolyként. Harmadik variáció pedig nem létezik.
Amint olvasom a fenti mondatokat, Pál apostol krisztusi lelkülete, mint egy lágy szellő símogatja a lelkemet.
Ha a gyülekezetedben, ahová tartozol, "némelyek" azzal vádolnának, hogy gyáva és testies vagy - hogyan reagálnál?
Pál, a Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérleli a vádlóit.
Azok egyenesen provokálják az apostolt, szálljon harcba velük, érveljen, illesse őket éles szavakkal, hogy aztán legyen miért tovább folytatni a vitát.
Erre Pál ... A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket ... hadd ne kelljen erélyesnek lennem...
Talán a kultúránk hozta, vagy az ádámi természetünk lehet az oka, hogy kialakult a közösségeinkben egy olyan vezetői eszménykép, amely a harcias, határozott, keményen fellépő, lehengerlő személyiséget keresi a lelkipásztorban illetve a lelki vezetőben.
Megvallom, nekem jobban tetszik a páli minta. Az apostol vezetői ezköztárában ott találhatjuk a krisztusi szelídséget és gyöngédséget, a kérlelést és a szelíd érvelést. Pál nem akar konfrontálódni. Ha lehetséges volna, inkább elkerülné az ütközést a némelyekkel. Isten embere nem vitákban akar csatát nyerni, nem akar ő senkin sem felülkerekedni. Ő egész más színteren akar harcolni és győzni.
Igen, testben élünk - mondja ő - de nem test szerint hadakozunk.
Más szóval, van helye a vitézkedésnek, a hadakozásnak, de az soha nem emberek ellen kell, hogy történjen. Aki emberekben látja az ellenfelet, az olyan semmit nem tud a szellemi hadviselésről. A harc szellemi erők ellen folyik. Ezek az erők, az ember fantáziáját, a gondolatait támadják. Önző, ördögi gondolatokat építnek az elmébe, szép lassan, téglánként falat emelnek, a falból bástya lesz, a bástyából erőditmény amely alkalomadtán szembe szegül az Isten ismeretével. (Csak űlsz az imaház padjában, hallgatod az igét és eközben a szívedben támadnak okoskodások és magaslatok. Nem bírsz megindulni az Élet beszédén, nem fáj, nem itél, nem győz meg. Sőt minden alkalommal eljátszod a bírót, és a saját romlott elméd mérlegére helyezed az Isten beszédét, és temagad döntöd el, hogy ami elhangzott igaz vagy nem, elfogadod vagy nem.)
Pál mintha ezt üzenné e sorokkal a némelyeknek: - Barátaim, az emberi elme az én harci területem, és ez olyan kihívás, amely mellett nekem nincs sem időm, sem kedvem veletek harcolni.
Annak, akit Ő harcossá avatott, több frontvonala van. A célja, lerontani az erődítményeket, az okoskodásokat és a magaslatokat.
Első sorban a saját elméjében harcol, ott rombolja le a magaslatokat.
Igaz az állítás mely szerint, ki hogy gondolkodik, úgy él. Isten harcosa, a legnagyobb csatákat a saját elméjében vívja. Ha ott, az emberi gondolattal szemben Isten gondolata győzhetett, a látható döntések és tettek már csupán egy nyílt deklarálása annak a győzelemnek, ami az elmében megtörtént.
Másodsorban lelkekért harcol. Arra törekszik, hogy az evangéliumot, amely Isten hatalma az emberek üdvösségére, élje és hirdesse a sátáni magaslatok és erődök fogságának a nyomorában élő emberek elé.
Hogy milyen erődökről van szó? Igazad van, legyünk konkrétak.
Paráznaság, hűtlenség, pornográfia, alkoholizmus, kontrol nélküli dühkitörés, verekedés, notórius hazudozás, kéjelgés, hiábavaló időpocséklás, kényszerű álmodozás, szerencsejáték szenvedély, ingerlő-hivalkodó öltözködés, divatmánia, vásárlási kényszer, pénzsóvárság, felelőtlenség, szülők iránti engedetlenség, önteltség, lelki gőg, rágalmazás, pletyka, irigység, paranolyás féltékenység, folytonos félelem és aggódás, folyamatos panaszkodás és elégedetlenség, negativizmus és szeretetlen kritika, részrehajlás, népszerűség keresés... és ezekhez hasonló erődítmények és magaslatok, amelyek Isten ismerete ellen emeltettek.
Akár harcos vagy, akár fogoly, a Seregek Urával, a Szabadítóval van dolgod.
Én azt mondom, jobb harcosként élni, mint fogolyként. Harmadik variáció pedig nem létezik.
Blogolók Tízparancsolata
Az Evangéliumi Aliansz Londonban megrendezett „Godblogs" konferenciáján összeállították a blogolók tízparancsolatát. Ebben az internetes naplók íróit a következőkre intik:
Ne helyezd a blogodat a tisztességed elé!
Ne tedd bálvánnyá a blogodat!
Ne használd a képernyő adta névtelenséget bűnre!
Az Úr napján ne blogolj!
Tiszteld blogozó felebarátaidat, jobban, mint önmagad, és ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget a hibáiknak!
Mások becsületében, jó hírében vagy érzéseiben kárt ne tégy!
Ne használd a netet arra, hogy gondolatban házasságtörést kövess el vagy tűrj!
Ne lopd el felebarátod blogjának tartalmát!
Ne tégy blogger felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
Ne kívánd felebarátod blogját! Elégedj meg a sajátoddal!
Forrás: Family magazin (amit ez úton is ajánlok mindnekinek) 2008 november-decemberi szám, 69. old.
Ne helyezd a blogodat a tisztességed elé!
Ne tedd bálvánnyá a blogodat!
Ne használd a képernyő adta névtelenséget bűnre!
Az Úr napján ne blogolj!
Tiszteld blogozó felebarátaidat, jobban, mint önmagad, és ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget a hibáiknak!
Mások becsületében, jó hírében vagy érzéseiben kárt ne tégy!
Ne használd a netet arra, hogy gondolatban házasságtörést kövess el vagy tűrj!
Ne lopd el felebarátod blogjának tartalmát!
Ne tégy blogger felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
Ne kívánd felebarátod blogját! Elégedj meg a sajátoddal!
Forrás: Family magazin (amit ez úton is ajánlok mindnekinek) 2008 november-decemberi szám, 69. old.
Tuesday, June 2, 2009
Téveszmék
A 94-es autópályán haladok hazafelé a munkából. Keresztyén talk-show megy a rádióban. A műsor vendége egy fiatalember, aki a saját nevével fémjelzett alapítványt hozott létre a homoszexuális keresztyénekért?! Az alapítvány célkitűzései közé tartozik a keresztyén érzelmű melegek és leszbikusok integrálása a normál keresztyén gyülekezetekbe.
"Az a panasz a hívőkre, mondja ő, hogy diszkriminálják az alternatív életstílusuakat.
Ha javítani akarunk ezen, akkor néha polcra kell tennünk a teológiai meggyőződésünket, a szeretet és befogadás krisztusi kötelessége érdekében. Végül is az üdvösség hit által kapható meg, és ezek az emberek bizonyított módon rendelkeznek üdvözítő hittel."
A legjobban az szomorított el, hogy a keresztyén rádió műsorvezetője egyetértett a vendéggel.
Az üdvösség valóban hit által kapható, azonban sokan elfelejtik, hogy az üdvözítő hitet megtérés előzi meg, a már hitre jutott ember pedig megtéréssel folytatja a hitéletét. Amikor Jézus elkezdte a nyílvános szolgálatát, az első üzenete így hangzott: - ...Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban! Mk. 1: 15b.
Polcra tenni a teológiánkat a krisztusi szeretet érdekében?
Vajon milyen krisztusi szeretetre gondolnak azok, akik ezt kérik tőlünk? A Krisztus, akit én megismertem valóban szeretettel teljes. Azonban, ha figyelmesen szemléljük az Úr Jézus életét, ő nem csak szeretett, hanem gyűlölt is. Barátja volt a vámszedőknek és a paráznáknak, de gyűlölettel beszélt a paráznaságról, a lopásról és a csalásról. Ha biblikusan akarod gyakorolni a szeretetet, meg kell tanulnod gyűlölni is mindazt, ami Isten számára utálatos és gyűlöletes.
Például, ha szereted a kisbabákat - gyűlölnöd kell az abortuszt, ha szereted a családodat - gyűlölnöd kell a válást, stb. Ha szereted Istent, gyűlölnöd kell a bűnt.
Befogadni a hívő homoszexuálisokat a gyülekezeteinkbe?
Pál apostol óvja a korintusiakat attól, hogy egyáltalán szóba álljanak azokkal, akik hívő létükre paráznák, és felsorol egy hosszú bűnlistát, amit most nem írok le. 1Kor. 5: 9-13. A homoszexualitás a paráznaságnak az egyik megnyílvánulása, és bőven bele esik a felsorolt listába. Igen, be kell fogadni őket, ha a biblikus megtérést követte a hit és a megtérés gyümölcse. Amig ez nem valósult meg, addig ha szóba is állunk az ilyen emberekkel, csak a lelkük állapotáról és a megtérés biblikus útjáról kell beszélni velük.
Olyan sok energiát fektetnek gyülekezetek arra, hogy az evangélium kulturálisan kompatibilis legyen, más szóval úgy elmondani a jó hírt, hogy ne legyen sértő, és pozitívan hasson. Ezt csak úgy lehet elérni, ha kiveszed az evangéliumból a botrányos részt, a bűn kérdését és Jézus Krisztus kereszthalálát.
Igyekeznek továbbá úgymond kulturális hidakat építeni a gyülekezet és a világ között, hogy az emberek ne gondolják, hogy a hívők szűklátókörűek. Kulturális hidat építeni, egy ködös fogalom, ami arról szól, hogy beengedjük a világ szellemét a gyülekezetbe, mert azt gondoljuk, hogy így relevánsabb az üzenetünk és így több lelket nyerhetünk meg Krisztusnak. És nem értjük meg, hogy a gyülekezet pontosan akkor tud nagy hatást gyakorolni a világra, ha gyökeresen más, mint a világ, és ha felvállalja a kereszt botrányát. A keresztyén gyülekezet akkor van a helyén ha meg meri mondani egy önmagát hívőnek tekintő homoszexuálisnak, hogy önámításban él amikor azt gondolja, nem tehet róla, hogy ő férfiparázna, és az Úr elfogadja őt így is.
Mi szeretünk mindenkit integrálni, mindenki felé szolgálni, mindenkit megtéríteni és meggyőzni arról, hogy ha megtette azt a néhány szükséges lépést amit megosztottunk vele, akkor ő már megtért. Ne győzz meg senkit a megtérése felől, csak mondd el neki, hogyan kell megtérni. Hagyd, hogy a Szentlélek mondja meg neki, hogy megtért. Ne te mond meg neki, hogy meg van térve!
"Az a panasz a hívőkre, mondja ő, hogy diszkriminálják az alternatív életstílusuakat.
Ha javítani akarunk ezen, akkor néha polcra kell tennünk a teológiai meggyőződésünket, a szeretet és befogadás krisztusi kötelessége érdekében. Végül is az üdvösség hit által kapható meg, és ezek az emberek bizonyított módon rendelkeznek üdvözítő hittel."
A legjobban az szomorított el, hogy a keresztyén rádió műsorvezetője egyetértett a vendéggel.
Az üdvösség valóban hit által kapható, azonban sokan elfelejtik, hogy az üdvözítő hitet megtérés előzi meg, a már hitre jutott ember pedig megtéréssel folytatja a hitéletét. Amikor Jézus elkezdte a nyílvános szolgálatát, az első üzenete így hangzott: - ...Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban! Mk. 1: 15b.
Polcra tenni a teológiánkat a krisztusi szeretet érdekében?
Vajon milyen krisztusi szeretetre gondolnak azok, akik ezt kérik tőlünk? A Krisztus, akit én megismertem valóban szeretettel teljes. Azonban, ha figyelmesen szemléljük az Úr Jézus életét, ő nem csak szeretett, hanem gyűlölt is. Barátja volt a vámszedőknek és a paráznáknak, de gyűlölettel beszélt a paráznaságról, a lopásról és a csalásról. Ha biblikusan akarod gyakorolni a szeretetet, meg kell tanulnod gyűlölni is mindazt, ami Isten számára utálatos és gyűlöletes.
Például, ha szereted a kisbabákat - gyűlölnöd kell az abortuszt, ha szereted a családodat - gyűlölnöd kell a válást, stb. Ha szereted Istent, gyűlölnöd kell a bűnt.
Befogadni a hívő homoszexuálisokat a gyülekezeteinkbe?
Pál apostol óvja a korintusiakat attól, hogy egyáltalán szóba álljanak azokkal, akik hívő létükre paráznák, és felsorol egy hosszú bűnlistát, amit most nem írok le. 1Kor. 5: 9-13. A homoszexualitás a paráznaságnak az egyik megnyílvánulása, és bőven bele esik a felsorolt listába. Igen, be kell fogadni őket, ha a biblikus megtérést követte a hit és a megtérés gyümölcse. Amig ez nem valósult meg, addig ha szóba is állunk az ilyen emberekkel, csak a lelkük állapotáról és a megtérés biblikus útjáról kell beszélni velük.
Olyan sok energiát fektetnek gyülekezetek arra, hogy az evangélium kulturálisan kompatibilis legyen, más szóval úgy elmondani a jó hírt, hogy ne legyen sértő, és pozitívan hasson. Ezt csak úgy lehet elérni, ha kiveszed az evangéliumból a botrányos részt, a bűn kérdését és Jézus Krisztus kereszthalálát.
Igyekeznek továbbá úgymond kulturális hidakat építeni a gyülekezet és a világ között, hogy az emberek ne gondolják, hogy a hívők szűklátókörűek. Kulturális hidat építeni, egy ködös fogalom, ami arról szól, hogy beengedjük a világ szellemét a gyülekezetbe, mert azt gondoljuk, hogy így relevánsabb az üzenetünk és így több lelket nyerhetünk meg Krisztusnak. És nem értjük meg, hogy a gyülekezet pontosan akkor tud nagy hatást gyakorolni a világra, ha gyökeresen más, mint a világ, és ha felvállalja a kereszt botrányát. A keresztyén gyülekezet akkor van a helyén ha meg meri mondani egy önmagát hívőnek tekintő homoszexuálisnak, hogy önámításban él amikor azt gondolja, nem tehet róla, hogy ő férfiparázna, és az Úr elfogadja őt így is.
Mi szeretünk mindenkit integrálni, mindenki felé szolgálni, mindenkit megtéríteni és meggyőzni arról, hogy ha megtette azt a néhány szükséges lépést amit megosztottunk vele, akkor ő már megtért. Ne győzz meg senkit a megtérése felől, csak mondd el neki, hogyan kell megtérni. Hagyd, hogy a Szentlélek mondja meg neki, hogy megtért. Ne te mond meg neki, hogy meg van térve!
Subscribe to:
Posts (Atom)