Hogyan vettük a Krisztust? III

Nagyra értékelem Dietrich Bonhoeffert. Könyvében, a The Cost of Discipleship, rendkívül tisztán megfogalmazza a modern evangelikál egyházak problémáját.

Az íróról csak annyit, hogy ő német lutheránus lelkész volt a Náci rezsim alatt, aki mártírhalált halt Krisztusért, mert azt állította nyiltan, hogy a hitleri politika démoni ihletésű. Három évig volt börtönben a hitéért, a háború vége előtt felakasztották, Himler külön parancsára.

Bonhoeffer abban látja a gyülekezetek elvilágiasodásának az okát, hogy a szószék emberei felhígították az evangéliumot, és ma már egy olcsó kegyelmet hirdetnek, ami nem segít a megtérni vágyóknak, hanem inkább félrevezeti őket. Bonhoeffer saját szavait idézem ezzel kapcsolatban. (Nyers fordítás angolból.)

Idézet: "Az olcsó kegyelem ezt jelenti: - megbocsátást prédikálni bűnbánat nélkül; bemerítést gyülekezeti fegyelem nélkül; úrvacsorát bünvallás nélkül... Az olcsó kegyelem, kegyelem tanítványság nélkül, kegyelem kereszt nélkül, kegyelem Krisztus követése nélkül."

A kontraszt a drága kegyelem, aminek a hirdetését manapság tudatosan nem vállalják sokan. Erről ezt mondja: - "A drága kegyelem, a mezőn elásott kincs, aminek a kedvéért örömmel elad mindent az ember, csakhogy megszerezze. A drága kegyelem, a Krisztus királyi uralma, amelynek a kedvéért valaki képes kivályni a szemét, amely megbotránkoztatta őt. A drága kegyelem, Krisztus hívása, amit a tanítvány meghallva, othagyja a hálókat és követi Őt. Az ilyen kegyelem drága, mert követésre hív, és kegyelem, mert Krisztus követésére hív."

Az olcsó kegyelem hirdetői nem beszélnek a bűnről, nem teszik világossá hallgatóságuk előtt, hogy mennyire gyűlöli Isten a bűnt, hogy mi a bűn következménye, és hogyan befolyásolhatja az ember örök sorsát.
Istennek egy kiválasztott eszköze úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy az olcsó kegyelem hirdetői úgy kezelik a megtérést, mint egy influenza oltást. Megkaptad ekkor és ekkor? Ha igen, te már rendben vagy. Nem kell aggódnod. Be vagy biztosítva az örökéletre.
Ez az állítás részben igaz, részben nem igaz.
Az igaz része a következő: - Az üdvösség kegyelemből van, nem az ember teljesítményén múlik. Aki kegyelmet nyert, annak újélete van és üdvbizonyossága. Tudja az illető, hogy a mennyország örököse. A Szentlélek az ő lelkével együtt tesz bizonyságot erről a tényről.
Csak hogy a megváltott életnek vannak határozott jelei az ember életében. Azok a jelek önmagukért beszélnek.
Aki új életben jár, világosságban jár. Igazodik Isten jelleméhez és akaratához a mindennapi életében.
Aki új életet nyert, érzékeny a bűnre. A Szentlélek meggyőzi a bűnről és bűnvallásra indítja. Az igazi hívő ember ismertetőjegye nem a tökéletesség, hanem az összetört szív.
Aki ismeri az Urat, szívből vágyik Jézus követésére.
Aki új életet nyert, szereti Isten népét, a gyülekezetet. Olyan szeretettel szeret, amely áldozatokra képes.

A dolog megtévesztő része abban van, hogy a megtérést és az újjászületést leredukáltuk egy verbális hitvallásra és egy egyébként biblikus szertartás személyes vállalására - gondolok itt a bemerítésre.
Mindez egy íratlan séma szerint történik a következő képpen:
Az igehirdető kérdez.
- Tudod-e, hogy bőnös vagy?
A válasz, természetesen - igen!
Következő kérdés.
- Akarsz-e a mennybe jutni?
- Igen!
- Ha igen, akkor kell kérned az Úr Jézust, hogy jöjjön a szívedbe és bocsássa meg a bűneidet. Akarod ezt most?
- Igen!
- Mondd utánam a következő imát... Elmondatja vele a bűnösök imáját.
Igehirdető kérdezi.
- Van-e bizonyosságod a felől, hogy Jézus Krisztus elfogadott téged?
A válasz általában ez:
- Nem tudom. Nem érzem úgy...
Válasz:
- Ez nem érzelem kérdése. Ha őszinte volt az imád, Jézus elfogadott téged. Csak hinned kell, mert ő megigérte, ő nem hazudik, stb.

Egy ilyen beszélgetés lefolytatható 3, 4 perc alatt, aminek mindig az a vége, hogy - te már az Úré vagy ha most nem is érzed, ha nincs is most még teljes hited, stb...
A valóság az, hogy az illetőnek senki nem beszélt komolyan a bűnéről és annak következményéről, a Szentlélek Istennek nem volt ideje, lehetősége meggyőzni az illetőt bűn, igazság és ítélet tekintetében. Nem volt lehetőség Isten szerint megszomorodni, összetörni a Szentlélek meggyőző ereje alatt. Nem volt lehetőség úgy kiáltani Istenhez, mint akinek Krisztus golgotai áldozata az egyetlen esélye az üdvösségre.
Pedig, én inkább ezt nevezném megtérésnek, és semmiképpen sem azt a felszínes megközelitést. Az a tény, hogy így is emberek megtérnek, az csak Isten kegyelmének köszönhető, amely annak ellenére dolgozik a szívekben, hogy ilyen tévesen próbáljuk az emberek elé tárni az evangéliumot.
Isten, az ő mérhetelen kegyelme által, a fent említett mély bűnbánatra és összetört szívre szokott válaszolni az Újjászületés csodájával, ami egy mennyei beavatkozás a bűnös életébe. Ezt nevezem az ember igazi fordulópontjának. Innentől kezdve igaz a 2Kor. 5: 17. miszerint: Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, imé újjá lett minden.
A régiek elmúltak! Elmúlt a félelem, a bizonytalanság, a bűn szeretete.
Újjá lett minden! Új szív, új gondolkodás, új értékrend, új viszonyulás a bűnhóz, amit valamikor annyira szeretett az ember. Új hozzáállás a bibliához, új viszonyulás a hívő néphez, új jellem, ami napról-napra növekszik, és hasonlít Krisztushoz.
Nem arról van szó, hogy az ember ezután már tökéletessé válik, hanem arról, hogy ha vétkezik, fáj neki és megbánja. Igyekszik rendezni azt emberekkel, ha szükséges, de Istennel minden esetben. Mert a bűn Isten személye és akarata elleni lázadás.
Röviden, így értem én a hívő életet, így vettem a Krisztust.