Thursday, April 16, 2009

Hogyan vettük a Krisztust? IV

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve ismert, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Róma 8: 28, 29.

Ez az igei idézet eleddig sok embert megnyugtatott és sok embert felháborított.
Ha nem Isten szuverenitása és jósága a szemüvegünk amelyen keresztül olvassuk ezt a kijelentést, akkor egyszerűen nem lehet értelmezni.

Isten szuverenitása. Mi az? A saját definíciómat írom le. Ennél van jobb is, de nekem ez is elég.
Isten mindennel rendelkezik. Rendelkezik a világegyetemmel, benne a Föld bolygóval, a Földön minden élővel, a minden élők között velem is rendelkezik, akár elfogadom ezt a tényt, akár nem.
Isten jósága. Isten kegyelme újjászült Krisztusban, bűnbocsánatot kaptam, megajándékozott üdvbizonyossággal és isteni természettel. Tudom, hogy ő szeret és az életemet Krisztuséhoz hasonlóvá akarja tenni, mert csak így vehet nagyobb dicsőséget az életemből.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a fent leírtak miatt teljesen igeellenesnek tartom azt az állítást, amit pedig gyakran szoktunk mondani, hogy úgymond Jézus Krisztusnak megengedem, hogy Úr és Király legyen az életemben. Semmi nem múlik azon, hogy én mit engedek meg neki, mert egyszerűen nem vagyok abban a helyzetben, hogy én engedjek meg vagy tiltsak meg valamit is Jézusnak. Ő Úr és Király az életem felett és rendelkezik az életemmel, akár megengedem neki, akár nem. Erről szól az Isten szuverenitása. Én legfeljebb arra vagyok alkalmas Isten Lelkének még az újjászületés előtt bennem munkálkodó megelőző kegyelme által, hogy eljussak a bűnbánat szomorúságáig, a bűneim miatti megkeseredésig. Az újjászületés következtében valósul meg a fenti igének az a része, amely így hangzik: - Akik Istent szeretik... Végre azok táborába tartozhatom Isten jóvoltából, akik Istent szeretik. Az ilyen embert nevezem hívőnek.

Tehát, az Istent szerető hívő ember elfogadja azt a tényt, hogy Isten rendelkezik az életével és Isten jó. Tudja, hogy semmi sem történik véletlenül az életében. Az Istent szerető embernek egyetlen célja, hogy Isten dicsőségének a magasztalására éljen. Isten célja az ilyen emberrel az, hogy Krisztus kiábrázolódjon az életében. A Krisztushoz való igazodás az egyetlen módja annak, hogy Isten dicsőítve legyen egy ember életében.
Ezért a hívő ember tudja, hogy minden ami éri őt, akár jó, akár rossz, mind a javát szolgálja, mert azáltal Isten formálja krisztusivá a jellemét, és az végsősoron Isten dicsőségét fogja munkálni.
Ha Istent az dicsőíti meg, hogy szegény maradok egész életemben, akkor elfogadom azt Isten kezéből, mert így lehetek leginkább az Ő dicsőségére.
Ha egy halálos betegséget enged meg az életemben, azzal terve van, mert így akarja megdicsőítni magát bennem.
Joni Erikson életében úgy dicsőítette meg magát a szuverén és végtelenül jó Isten, hogy megengedte, hogy 17 évesen nyaktól lefele lebénuljon. Ma ezreket bátorít a példája világszerte.
Ha elismerted Isten szuverenitását az életedben, minden értelmet nyer, ami veled történik. Ha nem ismerted el az Ő uralmi jogát feletted, akkor van az, hogy mindenért zúgolódsz és magadat áldozatnak látod, másokból meg bűnbakot csinálsz.
Ha az úgynevezett keresztyének, akik elváltak és újraházasodtak, készek lettek volna még a válásuk előtt elismerni és megérteni Isten uralmát az életükben, akkor a másik fél "kibirhatatlan" természetét, Isten formáló kezének fogták volna fel, mert azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat szolgálja. Egy nehéz természetű házastárs mellett formálódik ki leginkább a feltétel nélküli Krisztusi szeretet egy ember jellemében. Isten, az ő bölcsességében nem tévedett, amikor azt a személyt adta melléd, akivel most élsz együtt. Isten abban dicsőíttetik meg, ha együtt maradsz vele és szolgálsz neki, tűrsz neki és megtanulod feltétel nélkül szereni, ahogyan téged is szeret az Isten.
Végül hadd osszam meg az olvasóval egy hosszú vívódásomat, ami Isten szuverenitásának és jóságának a megértése által került nyugvópontra az életemben.
Rövid időre rá, hogy öt tagú családommal elkezdtük az életet az Egyesült Államokban, arra kényszerültem, hogy a lelkipásztori szolgálat mellett másodállást is vállaljak. Majdnem öt éve már, hogy heti negyven órát dolgozom egy gyárban és a lelkipásztori szolgálatot is végzem. Sokáig menekülni akartam ebből a helyzetből, azonban menet közben rájöttem, hogy ez most egy olyan életszakasz az Úrral való járásomban, amely Isten tökéletes tervével egyezik. Nagyon sokat formált az Úr az elmúlt négy évben, és megtanultam néhány fontos életleckét is. Azt is tudom, hogy nem örökké tart ez a mostani kemény élettempó. Isten, az ő bölcsességében eltervezte számomra a nekem leg megfelelőbb utat. Nekem csak el kell fogadni az Ő akaratát.
Legyen mindenek felett áldott az Ő neve.

A 29-ik verset legközelebb...

3 comments:

KISS ZOLTÁN said...

Kedves János testvérem!

Nagy érdeklődéssel kisérem figyelemmel az utóbbi időben általad felvetett komoly teológiai kérdésekről szóló írásaidat. Nem azért nem szóltam hozzá mert nem lenne véleményem az említett témákban. Nagyon tetszik a Hogyan vettük a Krisztust? sorozatod is. Örömmel állapítottam meg, hogy az maradtál akinek megismertelek Krisztusban. Úgy látom, hogy a mai keresztyénség egyik legnagyobb buktatóját a Bibliával ellentétes, posztmodern elméletek jelentik, aminek sokan behódolnak. Véleményem szerint Isten igéje egyetlen korban sem örvendett népszerüségnek és soha nem is fog ezen a földön, ahol az ember szívének romlottsága igyekszik felül kerekedni mindazon amit Isten ajánl.
Legutóbbi bejegyzésedből nem egészen értem mit akarsz mondani a következő mondatokkal: Semmi nem múlik azon, hogy én mit engedek meg neki, mert egyszerűen nem vagyok abban a helyzetben, hogy én engedjek meg vagy tiltsak meg valamit is Jézusnak. Ő Úr és Király az életem felett és rendelkezik az életemmel, akár megengedem neki, akár nem. Erről szól az Isten szuverenitása.
A félreértések végett jó lenne ha jobban kifejtenéd ezt a gondolatot. Én személyszerint úgy gondolom, hogy újjászületésem után is szabad akarattal rendelkező ember maradtam amit Isten tiszteletben tart. Persze én semmit sem tilthatok meg Jézusnak, de ő nem fog semmit sem rám erőltetni. Az igaz, hogy a dolgokat nem mindig nekem tetsző módon viszi véghez, de minden esetben meggyőz arról amiről te is írtál, hogy adott esetben az szolgálja leginkább az Ő dicsőségét. Lehet, hogy a megfogalmazásnál akadtam el, de én egy kicsit másképpen mondanám: Tudatosan átengedem neki életem minden területét (lemondok az azok feletti önuralomról), hogy Ő legyen Úrrá azokon.
Várom megtisztelő válaszodat.

Testvéred és barátod az Úrban,
Kiss Zoltán

Anonymous said...

Kedves Zoltán!

Pontosan így értem én is. Köszönöm, hogy kiegészítetted az Isten szuverenitásáról szóló gondolatsort.
Olyan nagy kiváltságban van részünk. Talán bele se gondolunk, milyen nagy megtiszteltetés, hogy az Úr Jézus Krisztus által kapcsolatban állunk azzal az Istennel, aki a legnagyobb, a Teremtő, mindenható, mindenütt jelenvaló, mindentudó, szent, igazságos, irgalommal és kegyelemmel teljes, aki látja mindennek a végét már a kezdetekkor, alfa és omega, akinek a bölcsessége végtelen, hatalma korlátlan, aki minden képességével és akaratával, mindent ami engem ér, a javamra fordít. Az én javam pedig az, hogy kiábrázolódjon bennem a Krisztus, és így szolgálja az én parányi életem is az Ő végtelen dicsőségét, amely dicsőség csorbíthatatlan és hiánytalan nélkülem is. Ennek az Istennek Krisztusban mondhatom minden nap amikor felkelek: - Atyám, legyen meg a te akaratod az életemben, ma is!

Mostanában sokat hallom ezt a kifejezést, posztmodern kor, modern kor utáni korszak. Mit értenek ma ez alatt?
És mit értesz a kommentedben említett posztmodern elméletek kifejezés alatt?
Testvéred az Úrban,
János.

Gábor said...

Hol olvashatunk a Bibliában a megelőző vagy megelőlegező kegyelemről?