Egyetlen történet van az evangéliumokban, ahol az Úr Jézus olyat tett, hogy azt senki róla nem feltételezte volna. Nincs ennél furcsább történet az egész Új Szövetségben.
Az Úr Jézust általában kedves lelkületű, másokat felemelő, bölcs tanácsokkal oktató, csodákat tevő, betegeket gyógyító isten-emberként látunk megjelenni az evangéliumokban. Annál megdöbentőbb, amikor Jézus be lép a templomba és látva, hogy mi folyik ott, ostort készít kötelekből, és elkezdi használni. Aztán ráborítja a kereskedőkre és a pénzváltókra az asztalaikat, szétszórja a pénzüket, az edényeket cipelő embereket feltartóztatja, és megtiltja nekik hogy végig menjenek a templomon. Végül haragosan rájuk szól: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára. Ti pedig rablók barlangjává tettétek!
Nem akarok most részletekbe bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy az a hely igazán nem a templom volt, hanem a templomhoz tartozó pogányok udvara. Ezeket a részleteket ismerjük, hiszen majdnem minden ünnepen elmondjuk a szószékről.
A lényeget ragadjuk meg. Mi baja van Jézusnak ezekkel az emberekkel? Mi váltja ki Jézusból a felháborodást?
Akiket Jézus kiűzött, azok ott voltak ugyan a templomban, de bennük nem volt ott a templom. Világi lelkülettel voltak jelen egy szent helyen, és a belső motiváció az volt, hogy ők haszonhoz jussanak mások kiszolgáltatott helyzetével visszaélve.
Más szóval, Jézus azt mondja nekik: Ti most az Én házamban vagytok, és itt nem azt csináltok, amit ti akartok. Itt a dolgoknak úgy kell történnie, ahogy én akarom. És ha a szent dolgokat világi lelkülettel teszitek, akkor kifelé, itt semmi keresni valótok nincs!
Azt gondolom, hogy az a Jézus, akiről meg van írva, hogy ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, semmit nem változott azóta az ő házát illetően. Ugyan így gondolkodik az istentiszteletet végzőkről is. Ő nem csak azt értékeli, hogy ott vagyunk vasárnap az ő házában, hanem azt is figyeli, hogy miért vagyunk ott, és milyen motivációval végezzük az ő szolgálatát.
Az én házam imádság háza... mondja Jézus. Az én házam légköre és hangulata alapvetően az imádság. Itt nyilnak meg a szívek Isten előtt, itt járulnak az Úr elé és imádják őt. Az imádság hangulata különbözteti meg az Úr házát más házaktól és más összegyülekezésektől. Ahelyett hogy ilyenné formáltátok volna az én házam légkörét, ti inkább zsibvásárt csináltatok belőle. Kifelé veletek! És kezdte felborogatni az asztalaikat és székeiket, a korbácsot pedig egészen bizonyosan használta is...
Ma azokat az időket éljük, amikor a gyülekezetek a saját hatáskörükben újrafogalmazzák, hogy mit jelent a gyülekezet. Ha össze tudjuk gyűjteni az embereket vasárnap délelőtt és délután, netán még a hétköznap esti bibliaórára is, és ha jó az adakozás, akkor az a gyülekezet. Ha érdekes és sok színű programokkal tudjuk lekötni az emberek figyelmét másfél óráig, és vissza jönnek legközelebb is, akkor az a gyülekezet.
Jézus azt mondja, hogy ahol imádkoznak, az a gyülekezet. Pünkösdkor a felházban imádkozókra szállt a Szentlélek, és megszületett a gyülekezet.
A tény az, hogy ha meghirdetsz ma egy koncertet jó drága belépővel, sokan eljönnek. Ha azonban meghirdetsz egy imaestet, ingyen sem jönnek el.
Két évezred távolságából is megrettent bennünket Jézus kiáltó mondata: Az én házam, imádság háza!
Monday, April 18, 2011
Tuesday, October 26, 2010
Gondolkodj szabadon
Szabadon gondolkodni, ... az ember legértékesebb kincsei közé tartozik. Sokan feladták ezt, mert bölcsebbnek látszó embereknek behódoltak. Mostmár mások gondolkodnak helyettük...
Lassan azon kapod magad, hogy van ugyan véleményed, de nem mered elmondani. Inkább szeretnéd megtartani a jóviszonyt, mint konfrontálódni. Tapintatból, békesség keresésből, inkább hallgatsz. Ugyanakkor mégis csak zavar az, hogy X és/vagy Y tovább erőltetik az elképzeléseiket. Ő bennük egyáltalán nincs olyanféle tapintat, mint benned. Ők kőkeményen tartják a véleményüket és elvárják, hogy menj velük egyúton. Jellemző rájuk, hogy ha mégis megkérdőjelezed a javaslataikat illetve döntéseiket, akkor alapos indoklást kapsz tőlük, persze olyat, amely bizonyos szempontokat tudatosan figyelmen kívül hagy. Ha mégis bátorkodsz hangsúlyozni azokat a "bizonyos szempontokat", akkor kitör a botrány. Az eszköztárból előkerül a remegő hang vagy ha éppen az irónia váltja ki a nagyobb hatást, akkor az. A manipuláció terén határtalan kreativitással rendelkeznek. A végén, ha nem vagy elég éber, te magad is elhiszed, hogy a te szempontjaid egy merő ostobaság, amivel nem érdemes foglalkozni, és ráadásul szégyellheted magad, mert megbántottad a személyt, aki az egyedüli helyes megoldást tette az asztalra.
Szabadon gondolkodni, ... kockázatos lehet. Adott esetben komoly anyagi vagy erkölcsi veszteséggel jár együtt. Elveszítheted a népszerűségedet, barátokat, egzisztenciádat. Nem haladhatsz előre a karrieredben, különc, összeférhetetlen, bajkeverő leszel, ... megbélyegeznek.
Én még is azt állítom, érdemes szabadon gondolkodni... és élni.
Lassan azon kapod magad, hogy van ugyan véleményed, de nem mered elmondani. Inkább szeretnéd megtartani a jóviszonyt, mint konfrontálódni. Tapintatból, békesség keresésből, inkább hallgatsz. Ugyanakkor mégis csak zavar az, hogy X és/vagy Y tovább erőltetik az elképzeléseiket. Ő bennük egyáltalán nincs olyanféle tapintat, mint benned. Ők kőkeményen tartják a véleményüket és elvárják, hogy menj velük egyúton. Jellemző rájuk, hogy ha mégis megkérdőjelezed a javaslataikat illetve döntéseiket, akkor alapos indoklást kapsz tőlük, persze olyat, amely bizonyos szempontokat tudatosan figyelmen kívül hagy. Ha mégis bátorkodsz hangsúlyozni azokat a "bizonyos szempontokat", akkor kitör a botrány. Az eszköztárból előkerül a remegő hang vagy ha éppen az irónia váltja ki a nagyobb hatást, akkor az. A manipuláció terén határtalan kreativitással rendelkeznek. A végén, ha nem vagy elég éber, te magad is elhiszed, hogy a te szempontjaid egy merő ostobaság, amivel nem érdemes foglalkozni, és ráadásul szégyellheted magad, mert megbántottad a személyt, aki az egyedüli helyes megoldást tette az asztalra.
Szabadon gondolkodni, ... kockázatos lehet. Adott esetben komoly anyagi vagy erkölcsi veszteséggel jár együtt. Elveszítheted a népszerűségedet, barátokat, egzisztenciádat. Nem haladhatsz előre a karrieredben, különc, összeférhetetlen, bajkeverő leszel, ... megbélyegeznek.
Én még is azt állítom, érdemes szabadon gondolkodni... és élni.
Thursday, October 21, 2010
A lelki ember ismertetőjegyei
A. W. Tozer kincseiből
A lelki ember fogalma a különböző keresztyén közösségekben eltérő lehet. Egyes körökben az a személy számít leginkább lelkinek, aki a legtöbb vallásos kifejezéssel szövi tele a beszédét. Más gyülekezetekben a mindig elsőnek, leghosszabban és leghangosabban imádkozót tartják a leg lelkibb tagnak a közösségben. Nos, a lelkes bizonyságtétel, a gyakori és hangos imádság teljesen össze egyeztethető a lelki ember fogalmával, mégis, fontos megértenünk, hogy ezek a megnyilvánulások önmagukban nem képezik, és nem bizonyítják a lelkiség jelenlétét egy ember életében.
Az igazi lelki emberben domináns vágyak nyilvánulnak meg. Ezek a vágyak mindig és mélyen jelen vannak a szívben és elegendően erőteljesek az élet motiválására és irányítására. Szeretném ezeket a belső vágyakat felsorolni, egy pillanatig sem próbálva fontossági sorrend felállításán fáradozni.
1. Vágyakozás szentség után inkább, mint boldogság után. A szentség magas fokán tetszelgő keresztyének boldogság utáni epekedése elegendő bizonyíték arra nézve, hogy a szentség nincs jelen az életükben. A lelki ember tudja, hogy Isten bőséges örömöt ad, ha előbb képessé tehetett azt úgy fogadni, hogy az áldásból származó öröm sérülést ne okozzon a lelkünkben. Ezért a lelki ember nem követeli ki magának a boldogságot, főleg nem egyszerre. John Wesley mondta egy metodista közösség tagjairól: Kétlem, hogy tökéletesekké váltak a szeretetben, mert a vallás nyújtotta örömök miatt járnak közösségbe ahelyett, hogy azt kutatnák, miként lehetnének szentebbek.
2. Egy ember akkor tekinthető lelkinek, amikor minden tudatos törekvése arra irányul, hogy az élete Isten dicsőségét gyarapítsa, még akkor is ha ezáltal ő maga átmenetileg gyalázatot vagy veszteséget szenved. Az ilyen ember imádsága így hangzik: Szenteltessék meg a te neved! És csendesen hozzá teszi: Bármibe is kerüljön nekem, Uram. Isten tiszteletét, egyfajta lelki reflexként éli meg az ilyen ember. Az Isten dicsőségét érintő minden döntés számára már eldőlt, mielőtt felmerült. Nem szükséges megtárgyalnia a kérdést a saját szívével. Nincs mit megtárgyalni. Számára Isten dicsősége szükséglet. Kapkod utána, mint a fuldokló a levegő után.
3. A lelki ember hordozni akarja a keresztjét. Sok keresztyén sóhajtozva fogadja az életében jelentkező nehézségeket és megpróbáltatásokat, és keresztnek nevezi azokat, elfeledve azt, hogy a bajok, a nehézségek nem válogatnak bűnös és szent között. A kereszt az a többlet nyomorúság, amely a Krisztus iránti engedelmesség eredményeként köszönt be az életünkbe. A keresztet senki nem erölteti ránk. Önkéntesen vesszük fel, a következmények teljes tudatában. Mi választjuk a Krisztus iránti engedelmességet. Ezt vállalva hordozzuk a keresztet.
Keresztet hordozni azt jelenti, Krisztus személlyéhez tartozni, Krisztus uralmát elismerni, Krisztus parancsaink engedelmeskedni. Az a személy aki ennyire odaadó, hű és engedelmes, lelki ember.
4. Egy keresztyén akkor lelki ember, ha Isten szemszögéből lát mindent. Isten mérlegén mérni mindent, és ugyan azt az értéket tulajdonítani mindennek, mint Isten... ez minden bizonnyal a lélekkel telt élet ismertetőjegye. Isten egyidejüleg lát és átlát. Tekintete nem nyugszik meg a felszínen, hanem áttör a felszínen a dolgok valódi, lényegi szintjéig. A testi keresztyén rátekint egy dologra vagy egy szituációra, de mivel képtelen átlátni a felszínen, ezért a látottak emelkedett hangulatba hozzák, vagy pedig elcsüggesztik. A lelki ember képes átlátni dolgokon, és úgy gondolkodni dolgokról, ahogyan Isten. A lelki ember ragaszkodik ahhoz, hogy úgy tekintsen minden dologra, ahogy Isten látja, még akkor is ha ez megalázóvá válik számára, még akkor is ha a tudatlanságát fedi fel ezáltal, még akkor is ha ez valóságos fájdalmat okoz neki.
5. A lelki ember vágya, igaz emberként meghalni inkább, mint gonoszul élni. Isten érett lelkű emberének egy nyilvánvaló ismertetőjegye az élet gondtalansága. A világhoz ragaszkodó, test-tudatú keresztyén dermedt félelemmel a szívében tekint a halálra. Amint elkezd a Lélek által élni, látható módon növekszik a szívében két dolog: a földön hátralevő évek száma iránti közömbössége és a hátralevő élete minősége iránti gondos törődése. Nem óhajtja meghoszabbíttatni az életét, sőt boldogan bízza Isten bölcs akaratára élete hosszát és végét. Mivel ő Krisztusban van tudja, hogy megengedheti magának a halált, de azt is tudja, hogy nem engedheti meg magának a romlott életet, és ez a tudat teszi stabillá a gondolkozását és tetteit.
6. A lelki ember ismertetőjegyei közé tartozik, vágyni mások előrehaladását akkor is, ha az a saját rovására történik. Akarja látni, ahogy más keresztyének föléje kerülnek, és boldog amikor mást előléptetnek, öt pedig figyelmen kívül hagyják. Nincs irigység a szívében. Amikor más testvért megtisztelnek, ő elégedett, mert ez Isten akarata, és ez az akarat az ő földi mennyországa. Ha Isten meg van elégedve, ő is ugyanazon okból elégedett, és ha Istennek úgy tetszik, hogy valaki mást emeljen, ö elégedett azzal a helyzettel.
7. A lelki ember szokás szerint az örökkévalóság szemszögéből ítél meg dolgokat és nem a véges idő szemszögéből. Hit által felül emelkedik a föld vonzásán és az idő folyásán, és megtanul úgy gondolkodni és érezni, mint aki már elhagyta ezt a világot és csatlakozott a megszámlálhatatlan angyalok társaságához, és az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik felvannak jegyezve a mennyekben. Zsid. 12: 23. Az ilyen ember inkább hasznos akar lenni, mint híres, inkább szolgálni akar, mint hogy neki szolgáljanak.
Mindez a Szentlélek működése által történik a lelki emberben. Egy ember sem válhat lelkivé önmagában. Csak a szabadság Lelke tehet valkit lelki emberré.
A lelki ember fogalma a különböző keresztyén közösségekben eltérő lehet. Egyes körökben az a személy számít leginkább lelkinek, aki a legtöbb vallásos kifejezéssel szövi tele a beszédét. Más gyülekezetekben a mindig elsőnek, leghosszabban és leghangosabban imádkozót tartják a leg lelkibb tagnak a közösségben. Nos, a lelkes bizonyságtétel, a gyakori és hangos imádság teljesen össze egyeztethető a lelki ember fogalmával, mégis, fontos megértenünk, hogy ezek a megnyilvánulások önmagukban nem képezik, és nem bizonyítják a lelkiség jelenlétét egy ember életében.
Az igazi lelki emberben domináns vágyak nyilvánulnak meg. Ezek a vágyak mindig és mélyen jelen vannak a szívben és elegendően erőteljesek az élet motiválására és irányítására. Szeretném ezeket a belső vágyakat felsorolni, egy pillanatig sem próbálva fontossági sorrend felállításán fáradozni.
1. Vágyakozás szentség után inkább, mint boldogság után. A szentség magas fokán tetszelgő keresztyének boldogság utáni epekedése elegendő bizonyíték arra nézve, hogy a szentség nincs jelen az életükben. A lelki ember tudja, hogy Isten bőséges örömöt ad, ha előbb képessé tehetett azt úgy fogadni, hogy az áldásból származó öröm sérülést ne okozzon a lelkünkben. Ezért a lelki ember nem követeli ki magának a boldogságot, főleg nem egyszerre. John Wesley mondta egy metodista közösség tagjairól: Kétlem, hogy tökéletesekké váltak a szeretetben, mert a vallás nyújtotta örömök miatt járnak közösségbe ahelyett, hogy azt kutatnák, miként lehetnének szentebbek.
2. Egy ember akkor tekinthető lelkinek, amikor minden tudatos törekvése arra irányul, hogy az élete Isten dicsőségét gyarapítsa, még akkor is ha ezáltal ő maga átmenetileg gyalázatot vagy veszteséget szenved. Az ilyen ember imádsága így hangzik: Szenteltessék meg a te neved! És csendesen hozzá teszi: Bármibe is kerüljön nekem, Uram. Isten tiszteletét, egyfajta lelki reflexként éli meg az ilyen ember. Az Isten dicsőségét érintő minden döntés számára már eldőlt, mielőtt felmerült. Nem szükséges megtárgyalnia a kérdést a saját szívével. Nincs mit megtárgyalni. Számára Isten dicsősége szükséglet. Kapkod utána, mint a fuldokló a levegő után.
3. A lelki ember hordozni akarja a keresztjét. Sok keresztyén sóhajtozva fogadja az életében jelentkező nehézségeket és megpróbáltatásokat, és keresztnek nevezi azokat, elfeledve azt, hogy a bajok, a nehézségek nem válogatnak bűnös és szent között. A kereszt az a többlet nyomorúság, amely a Krisztus iránti engedelmesség eredményeként köszönt be az életünkbe. A keresztet senki nem erölteti ránk. Önkéntesen vesszük fel, a következmények teljes tudatában. Mi választjuk a Krisztus iránti engedelmességet. Ezt vállalva hordozzuk a keresztet.
Keresztet hordozni azt jelenti, Krisztus személlyéhez tartozni, Krisztus uralmát elismerni, Krisztus parancsaink engedelmeskedni. Az a személy aki ennyire odaadó, hű és engedelmes, lelki ember.
4. Egy keresztyén akkor lelki ember, ha Isten szemszögéből lát mindent. Isten mérlegén mérni mindent, és ugyan azt az értéket tulajdonítani mindennek, mint Isten... ez minden bizonnyal a lélekkel telt élet ismertetőjegye. Isten egyidejüleg lát és átlát. Tekintete nem nyugszik meg a felszínen, hanem áttör a felszínen a dolgok valódi, lényegi szintjéig. A testi keresztyén rátekint egy dologra vagy egy szituációra, de mivel képtelen átlátni a felszínen, ezért a látottak emelkedett hangulatba hozzák, vagy pedig elcsüggesztik. A lelki ember képes átlátni dolgokon, és úgy gondolkodni dolgokról, ahogyan Isten. A lelki ember ragaszkodik ahhoz, hogy úgy tekintsen minden dologra, ahogy Isten látja, még akkor is ha ez megalázóvá válik számára, még akkor is ha a tudatlanságát fedi fel ezáltal, még akkor is ha ez valóságos fájdalmat okoz neki.
5. A lelki ember vágya, igaz emberként meghalni inkább, mint gonoszul élni. Isten érett lelkű emberének egy nyilvánvaló ismertetőjegye az élet gondtalansága. A világhoz ragaszkodó, test-tudatú keresztyén dermedt félelemmel a szívében tekint a halálra. Amint elkezd a Lélek által élni, látható módon növekszik a szívében két dolog: a földön hátralevő évek száma iránti közömbössége és a hátralevő élete minősége iránti gondos törődése. Nem óhajtja meghoszabbíttatni az életét, sőt boldogan bízza Isten bölcs akaratára élete hosszát és végét. Mivel ő Krisztusban van tudja, hogy megengedheti magának a halált, de azt is tudja, hogy nem engedheti meg magának a romlott életet, és ez a tudat teszi stabillá a gondolkozását és tetteit.
6. A lelki ember ismertetőjegyei közé tartozik, vágyni mások előrehaladását akkor is, ha az a saját rovására történik. Akarja látni, ahogy más keresztyének föléje kerülnek, és boldog amikor mást előléptetnek, öt pedig figyelmen kívül hagyják. Nincs irigység a szívében. Amikor más testvért megtisztelnek, ő elégedett, mert ez Isten akarata, és ez az akarat az ő földi mennyországa. Ha Isten meg van elégedve, ő is ugyanazon okból elégedett, és ha Istennek úgy tetszik, hogy valaki mást emeljen, ö elégedett azzal a helyzettel.
7. A lelki ember szokás szerint az örökkévalóság szemszögéből ítél meg dolgokat és nem a véges idő szemszögéből. Hit által felül emelkedik a föld vonzásán és az idő folyásán, és megtanul úgy gondolkodni és érezni, mint aki már elhagyta ezt a világot és csatlakozott a megszámlálhatatlan angyalok társaságához, és az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik felvannak jegyezve a mennyekben. Zsid. 12: 23. Az ilyen ember inkább hasznos akar lenni, mint híres, inkább szolgálni akar, mint hogy neki szolgáljanak.
Mindez a Szentlélek működése által történik a lelki emberben. Egy ember sem válhat lelkivé önmagában. Csak a szabadság Lelke tehet valkit lelki emberré.
Wednesday, October 20, 2010
Az élet fázisai
Hiszel a Mikulásban
Nem hiszel többé a Mikulásban
Te leszel a Mikulás
Végül úgy nézel ki, mint a Mikulás
Greg Laurie
Nem hiszel többé a Mikulásban
Te leszel a Mikulás
Végül úgy nézel ki, mint a Mikulás
Greg Laurie
Morzsák
A segítségnek, amelyre annyira vársz, van neve: Názáreti Jézus Krisztus!
Eljött, hogy kifizesse azt az adósságot amellyel nem tartozott, mert nekünk olyan adósságunk volt, amelyet nem tudtunk megfizetni.
A világvallások cselekedetekről beszélnek. Jézus azt mondja: Elvégeztetett! Jézus Krisztus kifizette bűneid árát. Elvégeztetett!
Egyik pillanatban még utolsót lélegzünk itt a földön, a következő pillanatban már a menny levegőjét szívjuk.
Greg Laurie
Eljött, hogy kifizesse azt az adósságot amellyel nem tartozott, mert nekünk olyan adósságunk volt, amelyet nem tudtunk megfizetni.
A világvallások cselekedetekről beszélnek. Jézus azt mondja: Elvégeztetett! Jézus Krisztus kifizette bűneid árát. Elvégeztetett!
Egyik pillanatban még utolsót lélegzünk itt a földön, a következő pillanatban már a menny levegőjét szívjuk.
Greg Laurie
Thursday, August 5, 2010
A régi kereszt és az új kereszt
A. W. Tozer kincseiből
Ez a cikk a The Alliance Witness-ben jelent meg először 1946-ban. Gyakorlatilag a világ minden angol nyelvű országában kiadták, és traktátusként is terjesztették évtizedeken át.
Az új kereszt bejelentés nélkül és észrevétlenül jelent meg a népszerű evangelikál körökben. Hasonlít a régi kereszthez, mégis más. A hasonlóságok felszínesek, a különbségek viszont alapvetőek.
Az új keresztből, új keresztyén életfilozófia alakult ki, az új életfilozófiából pedig, új evangélizációs módszerek, új típusú összejövetelek és új fajta igehirdetés következett. Az új evangélizáció ugyanazt a nyelvezetet használja, mint a régi, de a tartalma nem azonos a régivel, és a hangsúlyai is másak, mint azelőtt.
A régi kereszt soha nem lépkedett együtt a világgal, sőt Ádám büszke testének az út végét jelentette, mert atályba léptette a Sínai törvényben foglalt ítéleteket. Az új kereszt azonban nem áll szemben az emberrel, sőt, barátságos haver lett, aki ha jól értelmezzük, óceánnyi mennyiségű tiszta szórakozást, és ártatlan élvezeteket nyújt. Ádám életét semmiben sem gátolja az új kereszt. Élete motivációi maradhatnak változatlanok: továbbra is az élvezeteknek hódol, csak mostmár nem trágár dalokat énekel, hanem kórus műveket, és ezentúl csak vallásos filmeket néz esténként és nem iszik töményet. A hangsúly továbbra is az élvezeteken van, noha erkölcsi és intellektuális szempontból itt már sokkal kifinomúltabb szórakozásról van szó.
Az új kereszt, új és teljesen más evangélizációs megközelítésre bátorít. Az evangélizátor nem követeli a régi élet megtagadását, az új élet befogadása előtt. Nem kontrasztokat, hanem hasonlóságokat prédikál. A publikum figyelmét azzal ragadja meg, hogy kellemetlen követelésektől mentes keresztyénséget hirdet, amely olyan dolgokat kínál, mint a világ, csupán magasabb szinten. Akár mi is legyen a féktelen világ éppen divatban lévő kívánsága, az evangélizátor ékesen bizonyítja, hogy az evangélium ugyanazt kínálja, azzal a különbséggel, hogy a vallásos termék jobb.
Az új kereszt nem okoz sérülést a bűnösnek, csak átirányítja. Ráálítja egy tisztább és vidámabb életútra, és egyúttal megmenti az önbecsülését is. A magabiztosnak azt mondja: Légy magabiztos Krisztusban! Az egoistának azt mondja: Dicsekedj az Úrban! A kalandvágyónak azt mondja: Jöjj és tapasztald meg a közösséghez tartozás igazi kalandját! A keresztyén üzenet a legfrissebb divat irányába ferdűlt, hogy elfogadhatóvá váljon a nagyközönség előtt.
Az efajta gondolkodás hátterében meghúzódó filozófia meglehet, hogy őszinte, azonban az öszintesége nem menti fel a hamis volta alól. Azért hamis mert vak. Teljesen elveszíti szemelől a kereszt lényegét.
A régi kereszt a halál szimbóluma. Az emberi élet durva és kegyetlen végét hirdeti. A római időkben ha valaki felvette a keresztjét, előtte végleg elbúcsúzott a barátaitól. Tudta ugyanis, hogy nem jön vissza. A kereszt nem kötött kompromisszumot, nem változtatott semmit, nem kímélt semmit. Teljesen megölte az embert, tökéletesen és alaposan. Nem próbált meg jóba lenni az áldozatával. Kegyetlenül és keményen lesúlytott, és amikor a munkáját befejezte, az ember nem létezett többé.
Az ádámi faj halálos ítélet alatt van. Nincs haladék és nincs szabadulás. Isten nem hagyhatja jóvá a bűn egyetlen egy gyümölcsét sem, bármennyire ártatlannak vagy szépnek is tűnjön az emberek szemében. Isten úgy menti meg az egyént, hogy előbb megöli, és aztán feltámasztja egy új életre.
Az a fajta evangélizáció amely barátságos párhuzamokat von az Isten- és az ember útjai között, a biblia szerint hamís, és a hallgatók lelkével kegyetlenkedik. A krisztusi hit nem párhuzamosan halad a világgal, hanem keresztül metsszi a világot. Amikor Krisztushoz jövünk az életünket nem felsegítjük egy magasabb szintre, hanem ott hagyjuk a keresztnél. A gabonamagnak a földbe kell esnie, és el kell halnia.
Mi, akik az evangéliumot prédikáljuk, ne úgy gondolkozzunk önmagunkról, mint valmiféle ügynökök, akiknek az a küldetése, hogy Krisztus és a világ közötti jókapcsolatot ápolják. Nem az a küldetésünk, hogy Krisztust elfogadhatóvá tegyük az üzleti világban, a sajtóban, a sport világában és az oktatásban. Mi nem diplomaták vagyunk, hanem próféták és az üzenetünk nem kompromisszumkeresés hanem ultimátum.
Isten életet kínál, de nem egy megjobbított régi életet. Az élet amelyet ő kínál, halálból fakadó élet. Mielőtt valaki elnyeri, át kell mennie a halálon. Meg kell tagadnia önmagát és egyet kell értenie a vele szemben kimondott isteni ítélettel.
Mit jelent ez az egyén számára, az elítélt- de Krisztus Jézusban életet talált ember számára? Hogyan lehet ezt a teológiát lefordítani a valós életre? Egyszerűen! Meg kell térni és hinni kell. El kell hagyni a bűnt, és aztán önmagadat is. Ne takargass semmit, ne védekezz, ne mentegetőzz. Ne próbálj alkudozni az Istennel hanem hajtsd le a fejed Isten búsúlt haragja előtt és ismerd el, hogy méltó vagy a halálra.
Ezt megtéve, egyszerű bizalommal szemléld a Feltámadottat, mert belőle fakad az élet, az újjászületés, a tisztulás és az erő. Az a kereszt mely véget vetett Jézus földi életének, most véget vet a bűnösnek. Az az erő mely feltámasztotta Krisztust a halálból, most feltámasztja a bűnöst is egy új életre együtt a Krisztussal.
Mindazoknak, akik kifogásolják- illetve az igazság egyfajta beszűkűlt, privát változataként látják- az eddig leírtakat, azt mondom: -Pál apostoltól egészen máig Isten ráhelyezte a pecsétjét erre az üzenetre. Akár ezekkel, akár más szavakkal fogalmazzuk meg az üzenetet, az életet és erőt hozó prédikációk alaptartalma évszázadokon át változatlanul ez volt. A kersztyén miszticizmus hívei, a reformátorok és az ébredési mozgalmak igehirdetői egyaránt erre helyezték a hangsúlyt, az Isten jóváhagyását pedig jelek, csodák és a Szent Lélek hatalmas megnyílvánulásai bizonyították.
Hogyan merészeljük felhígítani az igazságot mi, akik az erő hagyatékának az örökösei vagyunk? Honnan vesszük a bátorságot arra, hogy az eredeti tervrajz vonalait kitöröljük, a koponya hegyén bemutatott mintát módosítsuk? Isten őrizzen ettől!
Prédikáljuk hát a régi keresztet, és meg fogjuk tapasztalni a régi erőt!
Ez a cikk a The Alliance Witness-ben jelent meg először 1946-ban. Gyakorlatilag a világ minden angol nyelvű országában kiadták, és traktátusként is terjesztették évtizedeken át.
Az új kereszt bejelentés nélkül és észrevétlenül jelent meg a népszerű evangelikál körökben. Hasonlít a régi kereszthez, mégis más. A hasonlóságok felszínesek, a különbségek viszont alapvetőek.
Az új keresztből, új keresztyén életfilozófia alakult ki, az új életfilozófiából pedig, új evangélizációs módszerek, új típusú összejövetelek és új fajta igehirdetés következett. Az új evangélizáció ugyanazt a nyelvezetet használja, mint a régi, de a tartalma nem azonos a régivel, és a hangsúlyai is másak, mint azelőtt.
A régi kereszt soha nem lépkedett együtt a világgal, sőt Ádám büszke testének az út végét jelentette, mert atályba léptette a Sínai törvényben foglalt ítéleteket. Az új kereszt azonban nem áll szemben az emberrel, sőt, barátságos haver lett, aki ha jól értelmezzük, óceánnyi mennyiségű tiszta szórakozást, és ártatlan élvezeteket nyújt. Ádám életét semmiben sem gátolja az új kereszt. Élete motivációi maradhatnak változatlanok: továbbra is az élvezeteknek hódol, csak mostmár nem trágár dalokat énekel, hanem kórus műveket, és ezentúl csak vallásos filmeket néz esténként és nem iszik töményet. A hangsúly továbbra is az élvezeteken van, noha erkölcsi és intellektuális szempontból itt már sokkal kifinomúltabb szórakozásról van szó.
Az új kereszt, új és teljesen más evangélizációs megközelítésre bátorít. Az evangélizátor nem követeli a régi élet megtagadását, az új élet befogadása előtt. Nem kontrasztokat, hanem hasonlóságokat prédikál. A publikum figyelmét azzal ragadja meg, hogy kellemetlen követelésektől mentes keresztyénséget hirdet, amely olyan dolgokat kínál, mint a világ, csupán magasabb szinten. Akár mi is legyen a féktelen világ éppen divatban lévő kívánsága, az evangélizátor ékesen bizonyítja, hogy az evangélium ugyanazt kínálja, azzal a különbséggel, hogy a vallásos termék jobb.
Az új kereszt nem okoz sérülést a bűnösnek, csak átirányítja. Ráálítja egy tisztább és vidámabb életútra, és egyúttal megmenti az önbecsülését is. A magabiztosnak azt mondja: Légy magabiztos Krisztusban! Az egoistának azt mondja: Dicsekedj az Úrban! A kalandvágyónak azt mondja: Jöjj és tapasztald meg a közösséghez tartozás igazi kalandját! A keresztyén üzenet a legfrissebb divat irányába ferdűlt, hogy elfogadhatóvá váljon a nagyközönség előtt.
Az efajta gondolkodás hátterében meghúzódó filozófia meglehet, hogy őszinte, azonban az öszintesége nem menti fel a hamis volta alól. Azért hamis mert vak. Teljesen elveszíti szemelől a kereszt lényegét.
A régi kereszt a halál szimbóluma. Az emberi élet durva és kegyetlen végét hirdeti. A római időkben ha valaki felvette a keresztjét, előtte végleg elbúcsúzott a barátaitól. Tudta ugyanis, hogy nem jön vissza. A kereszt nem kötött kompromisszumot, nem változtatott semmit, nem kímélt semmit. Teljesen megölte az embert, tökéletesen és alaposan. Nem próbált meg jóba lenni az áldozatával. Kegyetlenül és keményen lesúlytott, és amikor a munkáját befejezte, az ember nem létezett többé.
Az ádámi faj halálos ítélet alatt van. Nincs haladék és nincs szabadulás. Isten nem hagyhatja jóvá a bűn egyetlen egy gyümölcsét sem, bármennyire ártatlannak vagy szépnek is tűnjön az emberek szemében. Isten úgy menti meg az egyént, hogy előbb megöli, és aztán feltámasztja egy új életre.
Az a fajta evangélizáció amely barátságos párhuzamokat von az Isten- és az ember útjai között, a biblia szerint hamís, és a hallgatók lelkével kegyetlenkedik. A krisztusi hit nem párhuzamosan halad a világgal, hanem keresztül metsszi a világot. Amikor Krisztushoz jövünk az életünket nem felsegítjük egy magasabb szintre, hanem ott hagyjuk a keresztnél. A gabonamagnak a földbe kell esnie, és el kell halnia.
Mi, akik az evangéliumot prédikáljuk, ne úgy gondolkozzunk önmagunkról, mint valmiféle ügynökök, akiknek az a küldetése, hogy Krisztus és a világ közötti jókapcsolatot ápolják. Nem az a küldetésünk, hogy Krisztust elfogadhatóvá tegyük az üzleti világban, a sajtóban, a sport világában és az oktatásban. Mi nem diplomaták vagyunk, hanem próféták és az üzenetünk nem kompromisszumkeresés hanem ultimátum.
Isten életet kínál, de nem egy megjobbított régi életet. Az élet amelyet ő kínál, halálból fakadó élet. Mielőtt valaki elnyeri, át kell mennie a halálon. Meg kell tagadnia önmagát és egyet kell értenie a vele szemben kimondott isteni ítélettel.
Mit jelent ez az egyén számára, az elítélt- de Krisztus Jézusban életet talált ember számára? Hogyan lehet ezt a teológiát lefordítani a valós életre? Egyszerűen! Meg kell térni és hinni kell. El kell hagyni a bűnt, és aztán önmagadat is. Ne takargass semmit, ne védekezz, ne mentegetőzz. Ne próbálj alkudozni az Istennel hanem hajtsd le a fejed Isten búsúlt haragja előtt és ismerd el, hogy méltó vagy a halálra.
Ezt megtéve, egyszerű bizalommal szemléld a Feltámadottat, mert belőle fakad az élet, az újjászületés, a tisztulás és az erő. Az a kereszt mely véget vetett Jézus földi életének, most véget vet a bűnösnek. Az az erő mely feltámasztotta Krisztust a halálból, most feltámasztja a bűnöst is egy új életre együtt a Krisztussal.
Mindazoknak, akik kifogásolják- illetve az igazság egyfajta beszűkűlt, privát változataként látják- az eddig leírtakat, azt mondom: -Pál apostoltól egészen máig Isten ráhelyezte a pecsétjét erre az üzenetre. Akár ezekkel, akár más szavakkal fogalmazzuk meg az üzenetet, az életet és erőt hozó prédikációk alaptartalma évszázadokon át változatlanul ez volt. A kersztyén miszticizmus hívei, a reformátorok és az ébredési mozgalmak igehirdetői egyaránt erre helyezték a hangsúlyt, az Isten jóváhagyását pedig jelek, csodák és a Szent Lélek hatalmas megnyílvánulásai bizonyították.
Hogyan merészeljük felhígítani az igazságot mi, akik az erő hagyatékának az örökösei vagyunk? Honnan vesszük a bátorságot arra, hogy az eredeti tervrajz vonalait kitöröljük, a koponya hegyén bemutatott mintát módosítsuk? Isten őrizzen ettől!
Prédikáljuk hát a régi keresztet, és meg fogjuk tapasztalni a régi erőt!
Monday, May 24, 2010
Az elfelejtett
A. W. Tozer gondolatai
A liberálisok tragikus baklövést követtek el azzal, hogy elkezdték tagadni Krisztus istenségét. Ezzel létrehoztak egy tökéletlen Krisztust, akinek a halála csupán mártírium, a feltámadása pedig csupán mitológia. Akiknek a megváltója csak ember, azoknak tulajdonképpen nincs is megváltójuk, csak egy emberideáljuk, amely szakadatlanul gúnyolja követői gyengeségeit és bűneit. Ha Mária fia nem volt Isten, akkor az emberi fajnak nincs reménysége. Ha az, aki hajdan a világ világossága ként mutatkozott be, nem más, mint egy pislákoló mécses, akkor a sötétségburok még mindíg áttörhetetlenül beborítja ezt a világot, és nincs reménység. Erre persze vállat vonogatnak az úgynevezett keresztyén vezetők, azonban a félrevezetett lelkek miatti felelősséget nem lehet elintézni egy vállvonogatással. Isten elszámoltatja őket minden sérülésért, amit tévtanaikkal a bennük bízó egyszerű embereknek okoztak.
Bármennyire is hibáztathatók a liberális teológusok Krisztus istenségének a tagadásáért, mi akik a tiszta tannal büszkélkedhetünk, ne engedjük, hogy a felháborodásunk elvegye a figyelmünket a magunk hiányosságainak a meglátásától. Nem olyan időket élünk, amikor nagyon gratulálhatnánk önmagunknak, mert bizony mi is elkövettünk egy olyan baklövést, amelyért nagy árat fizettünk, és jelentőségében megközelíti a liberálisokét. A mi baklövésünk - vagy nevezhetnénk nyúgodtan bűnnek - éppen az, hogy olyannyira elhanyagoltuk a Szentlélekről szóló biblikus tanítást, hogy ma már egyes gyülekezetekben tagadják a Szentháromsághoz való tartozását. Ez a tagadás, természetesen, nem úgy jelentkezik, hogy valaki átírta a hitvallásunkat. A hitvallásunk továbbra is biblikus. A gyakorlati hitvallásunkkal van baj...
A Szentlélekkel teljes életről szóló tanítás mindíg is a Sátán fontos támadási célpontjai között szerepelt. Ez az a tanítás amelynek hevesen ellene áll, amely körül sok zavart kelt, amelyet hamis fogalmakkal és félelmekkel font körül. Sok gyülekezet esetében elérte a célját, ti. azt, hogy Isten népe ne kaphassa meg az Atyától a drága véren megvásárolt mennyei jussát. Az egyház tragikus módon figyelmen kívül hagyta ezt a felszabadító igazságot, hogy Isten gyermekei számára rendelkezésre áll a Szentlélek csodállatosan teljes és tökéletesen betöltő kenete.
A Szentlélekkel teljes élet a hívő életnek nem egy speciális deluxe változata, hanem Isten népének az ígéret szerinti osztályrésze és egyben Isten tökéletes terve az övéi számára. Nem egy abnormális állapot, noha sokan annak tekintik, mivel hogy olyan kevesen élik át napjainkban. Egy olyan világban, ahol mindenki beteg, az egészség szokatlan dolog lehet, de nem abnormális. A Lélekkel teljes állapot azért szokatlan, mert a lelki életünk olyan nyomorultan beteg és annyira távol van attól, amilyennek lennie kellene.
A Szentlélekben nincs semmi furcsa, gyanús vagy hátborzongató. A gonosz munkájának az eredménye az, hogy ma sokan tartanak a Szentlélek munkájától. A Szentlélek lényegében Jézus szétosztva a hívők között. Krisztus csodás nyúgalma, józansága, tisztasága és egyszerűsége amint megnyílvánul emberi életekben...
A liberálisok tragikus baklövést követtek el azzal, hogy elkezdték tagadni Krisztus istenségét. Ezzel létrehoztak egy tökéletlen Krisztust, akinek a halála csupán mártírium, a feltámadása pedig csupán mitológia. Akiknek a megváltója csak ember, azoknak tulajdonképpen nincs is megváltójuk, csak egy emberideáljuk, amely szakadatlanul gúnyolja követői gyengeségeit és bűneit. Ha Mária fia nem volt Isten, akkor az emberi fajnak nincs reménysége. Ha az, aki hajdan a világ világossága ként mutatkozott be, nem más, mint egy pislákoló mécses, akkor a sötétségburok még mindíg áttörhetetlenül beborítja ezt a világot, és nincs reménység. Erre persze vállat vonogatnak az úgynevezett keresztyén vezetők, azonban a félrevezetett lelkek miatti felelősséget nem lehet elintézni egy vállvonogatással. Isten elszámoltatja őket minden sérülésért, amit tévtanaikkal a bennük bízó egyszerű embereknek okoztak.
Bármennyire is hibáztathatók a liberális teológusok Krisztus istenségének a tagadásáért, mi akik a tiszta tannal büszkélkedhetünk, ne engedjük, hogy a felháborodásunk elvegye a figyelmünket a magunk hiányosságainak a meglátásától. Nem olyan időket élünk, amikor nagyon gratulálhatnánk önmagunknak, mert bizony mi is elkövettünk egy olyan baklövést, amelyért nagy árat fizettünk, és jelentőségében megközelíti a liberálisokét. A mi baklövésünk - vagy nevezhetnénk nyúgodtan bűnnek - éppen az, hogy olyannyira elhanyagoltuk a Szentlélekről szóló biblikus tanítást, hogy ma már egyes gyülekezetekben tagadják a Szentháromsághoz való tartozását. Ez a tagadás, természetesen, nem úgy jelentkezik, hogy valaki átírta a hitvallásunkat. A hitvallásunk továbbra is biblikus. A gyakorlati hitvallásunkkal van baj...
A Szentlélekkel teljes életről szóló tanítás mindíg is a Sátán fontos támadási célpontjai között szerepelt. Ez az a tanítás amelynek hevesen ellene áll, amely körül sok zavart kelt, amelyet hamis fogalmakkal és félelmekkel font körül. Sok gyülekezet esetében elérte a célját, ti. azt, hogy Isten népe ne kaphassa meg az Atyától a drága véren megvásárolt mennyei jussát. Az egyház tragikus módon figyelmen kívül hagyta ezt a felszabadító igazságot, hogy Isten gyermekei számára rendelkezésre áll a Szentlélek csodállatosan teljes és tökéletesen betöltő kenete.
A Szentlélekkel teljes élet a hívő életnek nem egy speciális deluxe változata, hanem Isten népének az ígéret szerinti osztályrésze és egyben Isten tökéletes terve az övéi számára. Nem egy abnormális állapot, noha sokan annak tekintik, mivel hogy olyan kevesen élik át napjainkban. Egy olyan világban, ahol mindenki beteg, az egészség szokatlan dolog lehet, de nem abnormális. A Lélekkel teljes állapot azért szokatlan, mert a lelki életünk olyan nyomorultan beteg és annyira távol van attól, amilyennek lennie kellene.
A Szentlélekben nincs semmi furcsa, gyanús vagy hátborzongató. A gonosz munkájának az eredménye az, hogy ma sokan tartanak a Szentlélek munkájától. A Szentlélek lényegében Jézus szétosztva a hívők között. Krisztus csodás nyúgalma, józansága, tisztasága és egyszerűsége amint megnyílvánul emberi életekben...
Subscribe to:
Posts (Atom)